A hosszú orrú kutya ügyesebben szagol? Most kiderült!

Az ember régóta támaszkodik a kutyák szaglására, de meglepően keveset tudunk arról, hogyan dolgozza fel agyuk a szaglási információkat. “Számos viselkedési tanulmány kimutatta, hogy egyéni különbségek befolyásolják, mennyire jó szimatúak a kutyák – mondja Asami Nakaimuki, az ELTE Etológia Tanszék PhD-hallgatója –, de azt nem tudjuk, hogy az egyéni különbségek az agyi hálózatban is tükröződnek-e”.

A kutatók először a szaglásban részt vevő agyi régiók funkcionális kapcsolathálózatát írták le egy speciális technikával, az úgynevezett nyugalmi fMRI-vel, amelyben a kutyák nem csináltak semmit, csak mozdulatlanul feküdtek 8 percig. A vizsgálatot nehezítette, hogy a kutyáknak változatos formájú agya van, az orrhosszuktól, fejformájuktól függően hosszúkásabb vagy gömbölyűbb.

A kapott hálózat részben megfelelt a korábban ismertetett anatómiai konnektivitásnak. ám az eredmények azt is mutatták, hogy a fiatalabb és a hosszúkásabb agyú kutyáknak erősebb funkcionális kapcsolatai voltak a szagló régiókban, mint az idősebb és a gömbölyűbb agyú, tehát rövidebb orrú kutyáknak. A két ivar között nem voltak különbségek.

“Ez egyezik a viselkedéskutatás korábbi eredményeivel – magyarázza Andics Attila, az MTA Nemzeti Agykutatási Program kutyák szaglásával foglalkozó csoportjának egyik vezetője. – Az emberekhez hasonlóan a kutyák szaglásérzékenysége is csökken az életkor előrehaladtával. Eredményeink alátámasztják azt is, hogy a rövidebb fejű kutyák rosszabbul teljesítenek a szaglóteszteken.”

Érdekes módon a kutatócsoport különösen erős kommunikációt talált a két agyfélteke szaglási agyi régiói között, ami rágcsálókra és még a szaglás nélkül született emberekre is jellemző. “Ez lehet az emlősök agyának alapbeállítása” – mondja Nakaimuki.

“A kutyák híresek a jó orrukról, és most már azt is tudjuk, hogy nem mindegy, mennyire hosszú ez az orr. Nem csak a szaglóhám méretére, hanem az agy formájára és így a szaglással kapcsolatos agyi régiók közötti kommunikációra is hat – összegzi Kubinyi Enikő, az ELTE Etológia Tanszék vezetője. – A következő lépés az, hogy megnézzük, mi történik ezekkel a hálózatokkal, ha a kutyaorr feladatot kap, vagyis valamilyen szaggal találkozik.”

A kutatást az MTA Nemzeti Agykutatási Program (NAP 3.0), az Európai Unió Horizont 2020 kutatási és innovációs programja keretében az Európai Kutatási Tanács (ERC), az MTA-ELTE Lendület/Momentum Társállat Kutatócsoport, a Stipendium Hungaricum ösztöndíjprogram, az Osztrák Tudományos Alap (ETKA) és az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a sajtóközlemény megjelenését az NKFIH Mecenatúra programja támogatta.

Forrás: ELTE Biológiai Intézet