A kutyámat nem lövik le, ugye?

Ez lehetne egy film kezdő képsora, de sajnos kutyatulajdonosként a valóságban is átélhetjük ezt.
Hogyan lehet egy ilyen tragédiát elkerülni? A szokásjogok kölcsönös ismeretével és azok harmonizált törvénybe iktatásával?

Többek között erről is szó volt a 2014. november 3.-án Gödöllön a Magyar Országos Vadászkutyás Kulturális Egyesület, valamint „A vadászkutya magazin" szervezésében megrendezett III. Vadászkynologiai Konferencián.

A program két részből állt:

Délelőtt egy nyílt vitafórum keretében a hazai vadászkynológia szabályozásának helyzetéről, a szokásjogok és a jogi szabályozás közötti harmónia megteremtésének lehetőségéről beszéltek a résztvevők.

A nyílt vitafórumon jelen voltak a Földművelésügyi Minisztérium, a NÉBIH, az Országos Magyar Vadászkamara, MEOESZ, MOVKE képviselői.

A bevezetőben fent leírt helyzettel kapcsolatban elhangzott, hogy az erdőben sétáltatott kutyákra, vadászkutyákra ajánlatos fényvisszaverő szalagot tenni, így el lehet kerülni, hogy bekövetkezzen a tragédia. Ezen kívűl azt se felejtsük el, hogy póráz nélkül nem lehet kutyát sétáltatni az erdőben! A szabálysértési törvény szerint veszélyeztetésnek számít, és bírságolható, ha valaki a felügyelete alatt lévő kutyát „természeti és védett természeti területen vagy vadászterületen póráz nélkül elengedi vagy kóborolni hagyja”.

Kevesen tudják, hogy a vadász mit tehet ilyen helyzetben!
Amennyiben nincs megjelölve a kutya és üldözi a vadat, akkor a jogszabályok szerint  ki is lőheti azt!
Ezért is fontos, hogy a szokásjogok és a törvényi szabályos minél inkább harmóniába kerüljenek. Remélhetőleg a készülő új egységes vadászati törvény, többek között ezt a kérdést is mindenki megelégedésére szabályozza majd.

A délutáni programban 4 kiemelt magyar vadászkutya fajta (drótszőrű magyar vizsla, a rövidszőrű magyar vizsla, erdélyi kopó és a magyar agár) helyzetét, munka- és teljesítményvizsga kötelezettségeit, valamint a fajtáért eddig tett és a jövőben teendő feladatokat mutatták be az őket képviselő szervezetek.

Mind a négy kutyafajta képviselője szerint a kitűzött cél az, hogy a nemzeti kincsünkhöz tartozó vadászkutyás életmód fennmaradhasson és a közgondolkodásban is megfelelő helyre kerüljön. Ennek elősegítésére pl. a közoktatás segítségével lehetőséget kellene teremteni arra, hogy a fiatalok is jobban megismerjék a magyar kutyafajtákat és a magyar vadászkutyamozgalmat!

Kanapéagarak helyett vadászó agarakat!

A konferencián a magyar agár „ mostoha” helyzetével kapcsolatban elhangzott, hogy fel kellene éleszteni a fajta eredeti, ősi tevékenységét, „munkáját” az agarászatot.

Ennek egyik alapfeltétele az agarászat jogi keretek közötti szabályozása.
Jelenleg csak tiltott körülmények között az un. rapsicok (orvvadász) agarásznak, ami nem segíti ennek az ősi magyar kutyafajtának az "újraélesztését".
Talán eljutunk egyszer oda, hogy a solymászathoz hasonlóan a kultúrált agarászat is méltó helyre kerül a közgondolkodásban, társadalmilag elfogadott lesz és jogilag is engedélyezetté válik. Ezzel a kanapéagarakból, újra vadászkutyává válhat a magyar agár, ahogy az évszázadokon keresztül volt!

A konferencia megmutatta, hogy hosszú még az út a teljes egyetértésig a vadászkutya tulajdonos vadászok, és a „fegyvertelen” vadászkutya tulajdonosok között, de a szándék mindenkiben meg van. Minden érintett bevonásával el lehet érni, hogy a vadászkutyás életmód fennmaradhasson, a magyar vadászkutya fajtákat a nemzeti kincs részének tekintsük és a kutyatartás, a „kutyázás” minél szabadabb körülmények között folyhasson.

Ha tetszett a cikk, és szeretnél értesülni legújabb híreinkről

kérünk lájkold Facebook oldalunkat!