Kutyák a történelemben: Sigmund Freud és Jofi, a csau csau

 

Sigmund Fred, a pszichoanalízis alapítója már jócskán benne volt a korban, mikor felfedezte a kutyák csodálatos világát. Minden egy német juhászkutyával kezdődött, akit lányának vásárolt meg abból a célból, hogy a városban tett esti sétái során megvédje a kéretlen idegenektől.

 

Freud annyira megszerette a Wolf nevű kutyát, hogy 1928-ban magát is megajándékozta egy ebbel, történetesen egy csau csau kölyökkel. Lun-Yu azonban csak rövid ideig élvezhette gazdája társaságát; egy szerencsétlen véletlen folytán 15 hónapos korában elütötte egy vonat. A terapeutát borzasztóan megviselte négylábú barátja halála, hónapokig tartott, mire készen állt, hogy megnyissa szívét egy új kis jövevény előtt.

 

Mindjárt két kutyát is magához vett, méghozzá két csau csaut. Előző kedvencének húga, Jofi volt egyikük, míg a másik a Lun nevet kapta. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a két szőrmók nem szíveli egymást, ezért Freud úgy határozott, hogy a békesség érdekében Lunnak jobb helye lesz egy barátjánál. Jofi maradt, és ezerszeresen meghálálta e döntést. Mindenhova követte gazdáját, ott volt akkor is, amikor a betegeket fogadta.

 

 

 

Minél jobban megismerte a kutyákat, annál nagyobb meggyőződéssel hitte, hogy képesek belelátni az ember lelkébe. Észrevette, hogy amikor páciense nyugodt, Jofi a közelben maradt, ám ha leheletnyi szorongást, idegességet érzett rajtuk, a csau eltávolodott tőlük. Feltűnt neki az is, hogy Jofi jelenlétében sokkal nyitottabbak és őszintébbek voltak a betegek. Az emberek megítélésében nem befolyásolta az, amit láttatni szándékoztak. Freud erről így írt:

 

"A kutyák szeretik a barátaikat, és megharapják ellenségeiket. Nem úgy, mint mi, emberek, akik képtelenek a színtiszta szeretetre. Muszáj mindig elegyíteniük a szeretetet és gyűlöletet kapcsolataikban."

 

Jofi számtalan ülésen vett részt, és egy idő után megértette azt is, meddig tart egy-egy kezelés. Amikor felkelt és ásított, Freud tudta, hogy lejárt az óra. 

 

Egyik ismerősük, Roy Grinker pszichiáter így emlékezett vissza találkozásaira: Jofi a kanapé mellett heverészett, és Freud gyakran rajta keresztül beszélt.  Amikor a kutya otthagyta, és elkezdte kaparni az ajtót, hogy engedjék ki, Freud így szólt: „Jofinak nem tetszik, amit mond, dr. Grinker”. S ha visszakéredzkedett az irodába, azt pedig a pszichiáter így interpretálta: „Jofi úgy döntött, ad Önnek még egy esélyt.”

 

 

 

 

Egy ízben megesett, hogy Jofi felugrott a férfira, amikor a terápia során a kanapén fekve elhatalmasodta rajta érzelmei. Freud ekkor mosolyogva megjegyezte: „Látja? Jofi attól olyan izgatott, hogy végre sikerült rábukkannia a szorongása okára!”

 

A csau csau hűséges támasza volt akkor is, amikor Freud állkapcsában daganatot találtak, és fájdalmas kezeléseknek vetették alá; többször is megoperálták. E nehéz időszakban is társaságot nyújtott neki, Jofi mellett úgy érezhette, biztonságban van. Így írt erről az időszakról egy barátjának:

 

„Bárcsak láthatnád, micsoda együttérzéssel van felém Jofi e pokoli napokban – mintha pontosan értené, mi történik.”

 

Freud gyakran írt kedvencéről naplójában is, bármit megtett volna érte. Nem sajnálta a pénzt arra a költséges és bonyolult műtétre sem, melynek során Jofi petefészkéből eltávolítottak néhány cisztát. Talán kora miatt, talán a fellépő szövődmények miatt lehetett, hogy pár nappal élte csak túl a beavatkozást – Jofi 1937 januárjában örök álomra szenderült. Halála mélyen megrendítette Freud-ot, de többé már nem tudta elképzelni életét kutya nélkül. Egy nappal később visszavette Lunt, akit évekkel korábban egy barátjának ajándékozott.

 

 

 

 

Súlyos betegsége ellenére Freud lelkét felderítette Lun társasága, ám ahogy a rák elhatalmasodott rajta, a csau csau is megérezte a végső búcsú közeledtét. Elkezdte kerülni gazdáját, amit ő egyértelműen a tumor okozta kellemetlen szagnak tulajdonított, nem hibáztatta érte. Egyre többet maradt el Freud mellől, s ez csak tetézte az elviselhetetlen fájdalmat. Készen állt, hogy befejezze földi életét, és 1939 szeptember 23-án Jofi nyomdokaiba lépett, és megpihent.

 

„Gyakran megesik, hogy Jofit simogatva azon kapom magam, egy dalt dúdolok. Nem vagyok valami nagyon muzsikus, mégis felismerni vélem Don Giovanni egyik áriájának részletét: A barátság köteléke egyesít minket...” - írta Freud naplójában.

 

 

Anna Freud és Wolf

 

Sigmund Freud és lánya, Anna is otthonukban fogadták pácienseiket. Akár kedvelték a kutyákat, akár nem, Wolf és Jofi jelenléte megkerülhetetlen volt. A német juhászkutyának nem volt bejárása gazdája irodájába, de minden reggel és este elkísérte sétáira. Páratlan intelligenciájáról újra és újra tanúbizonyságot tett: egyszer megesett, hogy katonák vaktölténnyel lövöldöztek, mire Wolf rémülten eliszkolt. Anna sehol sem találta, így fáradtan és kétségbeesetten tért haza. Wolf már ott várt rá. Mint kiderült, a kutya beszállt egy taxiba, felemelte a fejét, így láthatóvá vált a bilétáján szereplő cím: Professzor Freud, Berggasse 19. Így hát hazavitte, Freud pedig készségesen kifizette a számlát.

 

 

 

 

Kutyaköltészet

 

A taxizás művészete csupán egy volt a kutyák okozta meglepetések között. Minden évben, Freud születésnapján Wolf és Jofi megcsillogtatták költői oldalukat is. A verseket természetesen nem ők, hanem Anna vagy Freud fia, Martin jegyezte le, de annyi bizonyos, hogy a kutyalélek rejtelmeibe próbáltak betekintést nyújtani. Az összehajtogatott papírt feltűzték nyakörvükre, így adták át az ajándékot Freudnak, aki mindig nagyon örült a kedvességnek.

 

Jofi és Lun öröksége

 

Miután Bécs német megszállás alá került, a Freud-család 1938-ban elhagyta szeretett otthonát, és Londonba költözött. Lun félévre karanténba került, hazatéréséről a Daily Mail is megjelentetett egy cikket 1938. december 2-án „Freud kedvence kiszabadult a fogságból” címmel. A brit napilapok mellett még Párizsban és Brüsszelben is írtak róla. A tény, hogy a híres Freud-család Londonba menekült a közelgő vihar elől, óriási szenzációnak számított. Mindenki kíváncsi volt rájuk, így gyakran szerepeltek a hírekben.

 

Apja halálát követően Anna folytatta a hagyományt: csau csaukat tartott Maresfield Gardens-i otthonában, ahol a közeli parkban nagy sétákat tett kedvenceivel minden áldott nap.