Magyar bronzérem a kanadai canicross világbajnokságon

- Mesélj nekünk Fagyiról! Hogyan került Hozzád? Mennyi idős, mióta sportoltok együtt?

- Fagyi egy tudatos vásárlás során került hozzánk Csehországból, egy sokszoros világbajnok apától valamint egy kitűnő alkatú és a sportágban ugyanúgy sikeres anyától. Ősei Skandináviából származnak. Most három és fél éves és ez a harmadik versenyévünk, 2012 őszén kezdtük együtt. Fagyinak ez a negyedik érme, VB ezüst és bronz, EB arany és ezüst - ezek az eddigi sikerei.

- Hogyan utaztatok ki Kanadába? Hogy viselte az utat Fagyi?

- Ez az utazás nagyon kalandos, de gördülékeny, jól előkészített volt. Természetesen repülővel, majd kocsival utaztunk a versenyhelyszínre, Montrealtól kb. 300 km-re. Meglepően jól viselte a gyors átállást és a repülést is.

- Az időeltolódással nem volt gond?

- Abszolút semmi gondunk nem volt a 6 órai átállással.

- Mesélj a versenyről! Hogyan zajlik egy ilyen megmérettetés?

- A helyszínre érkezés után a versenyző legfőbb dolga, hogy felmerje a körülményeket. A versenypálya talaja, előzési lehetőségek, és a várható hőmérséklet mind nagyon fontos. A világbajnokságok kétnaposak, általában egy első napi rövidebb és egy második napi hosszabb hosszúságú pályával. Kanadában két egyforma, közepes hosszúságú pályát kellett végigfutni. Egyéni rajtok, félpercenkénti indítással az első napon, véletlenszerű sorsolás szerint, annyi különbséggel a második napon, hogy akkor az első napi leggyorsabb futó kezd. A jobbak több embert is behozhatnak egy futás során. A kutyusok többnyire semlegesen kezelik az előzéseket és csak a saját futásukkal foglalkoznak. A versenytempó a kutya segítségének köszönhetően nagyon gyors, akar 30-40 másodperccel is gyorsabb lehet kilométerenként, mint a kutya nélküli versenytempó. A kutya és a gazdája a verseny során nagyon elfárad, ezen a szinten igazi fizikális extrém sport, szerencsére a végén ugyanilyen extrém endorfin hátassal. A verseny után a kutya azonnali hűtése nagyon fontos feladat. A két nap után összesítik az időket és a leggyorsabb nyer.

- Számodra nem ismeretlen az ilyen rangos versenyen való részvétel, hiszen korábban több EB-n és VB-n is megfordultál már, ragyogó eredményeket érve el. Milyen érzés hazánkat képviselni?

- Nagyon jó érzés és egyben nagy felelősség is. Nagyon remélem, hogy meg sok évig tehetjük ezt meg a Fagyival.

- Mindig is Fagyival versenyeztél?

- Fagyival 2012 óta versenyzünk. Előtte Kippi nevű weimari vizslával értünk el hasonló eredményeket és ő általa gyűjtöttem össze azokat a tapasztalatokat, amik ahhoz kellenek, hogy folyamatosan a világ élvonalában maradjunk.

- Hogyan kerültél kapcsolatba a canicrossal? Mi az, amit a legjobban szeretsz ebben a sportban? Kiknek ajánlanád?

- Véletlenül kerültem kapcsolatban a canicrossal. Középtávfutóként mindig is szerettem futni, emellett nagyon szerettünk volna egy kutyát a családba. A következő, amire emlékszem az már az első svájci Európa Bajnokság. Nagyon gyorsan jött és szerencsére még 11 év után is tart a sportág iránti szeretet. A mi esetünkben az a legjobb ebben a sportágban, hogy évközben a kutyus családtagként éldegél mellettünk, majd versenyszezonban 3-4 hónapra simán átvált „profiba”, majd vissza. Persze évközben is rendszeresen kell neki a gyors futási lehetőséget biztosítani. Ezt a sportot mindenkinek ajánlanám, aki szeret futni és van egy egészséges kutyusa.