Máltai kalandorok a nagyvilágban. Interjú egy kamionsofőrrel.

Mi mindenre jó a közösségi média, teljesen véletlenül bukkantam egy kutyás-kamionos bejegyzésre. Azonnal kaptam az alkalmon, és felkerestem Varbai Pétert, hogy a kutyáival való kamionozásról faggassam.

Melyik volt előbb az életed része, a kutyák vagy a kamionozás?

17 éve kezdtem el  kamionozni, majd egy kisebb kihagyás után 7 éve ültem vissza a kormány mögé. Ezzel egy időben, vagyis egy hónappal korábban jöttem össze a jelenlegi párommal, menyasszonyommal. Neki akkor még nem volt kamionos jogosítványa, de úgy gondoltuk, hogy összekötjük a kellemest a hasznossal, és így beiratkozott egy autós iskolába.
Egy évvel később már ott ült mellettem, együtt jártuk Európa útjait Spanyolországon, Olaszországon, Dánián és a többi országon keresztül.

Az akkori cégnél, ahol dolgoztunk volt egy 4kezes pár (így hívják a 2 sofőrös járatot) nekik volt egy tacskó kutyusuk. Őket alaposan kifaggattuk ez ügyben, hogy kell-e speciális oltás, felszerelések, mikre kell odafigyelni, országok előírásai stb. Itt Európában nincs különösebb gond ezzel egyébként, az a fontos, hogy legyen meg minden oltás beleírva a kutya útlevélbe, és ne legyen beteg a kutyus.

Gondolom már azért puhatolóztatok, hogy lehessen saját kutyátok is. Milyen fajta mellett tettétek le a voksotokat?

Igen. 2 év közös kamionozás után döntöttünk úgy véglegesen, hogy szeretnénk egy kutyust. Alapvetően máltait szerettünk volna, mert cuki és nem hullik a szőre, és egy barátunknak is máltai van, így tőle sok segítséget tudtunk kapni minden tekintetben. Hogyan kell ápolni, kozmetikázni, mit egyen, milyen állatorvosi kötelezettségek vannak, kell-e ruha nekik, stb.

Első körben szerettünk volna örökbefogadni egy menhelyi kutyust, de nem adták oda olyan feltételek mellett, hogy kamionozunk. Ezért döntöttünk úgy,hogy vásárolunk egyet.
Pár hónappal később találtunk rá Denisre, 12 hetes korában hoztuk el egy szombat reggeli napon, hétfő délután meg már jött velünk első nagy útjára Belgiumba. Ekkor még nagyon pici volt, nem lehetett kivinni sétálni, kutyapelus volt neki leteritve az anyósülés elé a lábhoz. Szépen lassan ahogy cseperedett, és már elég nagy volt a sétákhoz, úgy mozdultunk ki mi is egyre többet a kamionból, jobban felfedezve Európát. Gyakorlatilag a szárazföldön elérhető összes nyugat és dél-európai országban volt és megjelölte.:)

A kislány kutyust Elzának hívják, őt tavaly fogadtuk örökbe nagyjából másfél évesen. Először elvittük hozzá Denist, hogy ő mit szól hozzá. Nem kellett volna ezen aggódnunk, mert Denis azonnal szerelmes lett. Még nem hozhattuk el Elzát azonnal, először mindkét kutyust ivartalanítani kellett, így Denisnek volt egy szomorú hétvégéje, amit végigbúslakodott új barátnője után. Nem is evett, annyira odavolt.

Elzának először furcsa volt egyébként a kamion. Nem mondanám, hogy félt, csak bizonyos hangokra felriadt és ugatott, de hamar beleszokott ő is a jóba.

Mit szólnak a kutyás utazásokhoz a kollegák? Van, aki miattatok szintén elkezdett a házikedvencével utazni?

Kollégáink jól fogadják, szeretik őket. Sok kamionos jár egyébként kutyával.

Találkoztunk már negatív hozzáállású kamionossal is, aki szerint kutya nem való a kamionba, hozzátenném, ennek az embernek volt a legkoszosabb a fülkéje, pedig egyedül volt.

Egy pár van, akik talán miattunk kezdtek bele a kutyás kamionozásba, de ezt nem beszéltük sose.

A kutyusok hogyan fogadják a hosszú utakat? Milyen egy napotok?

A kutyusaink szeretik az utazást, szeretnek csavarogni, változatos, de állandó helyeken vagyunk. Rengeteg nyuszit, őzikét, szarvast, tehenet látnak útközben és séta közben is, amit egy városi, esetleg egy panelben elő kutyus nem lát.

Győrből indulunk kamionnal Csehországon át Németország közepébe és vissza. Megvannak a tuti sétálós helyeink, ahol megállunk velük.
A németországi végállomásnal, ahol a hosszú pihenőt töltjük, ott van egy hatalmas mező, erdő, ott szoktunk egy hosszabb sétát tartani. Van, hogy kollégainkat is rábírjuk egy kis mozgásra.

Az úton nagyjából 4 óránként megállunk cserélni a párommal, és akkor egy rövidebb, nagyjából negyed órás sétát is szoktunk tartani. Bár ez időjárás függő, mert nagyon mínuszokban vagy szakadó esőben nem nagyon hajlandóak sétálni.:)
El vannak kényeztetve, megszokták már télen-nyáron a 20-23 fokot a párnák közt. Apropó, mi minden séta után megmossuk lábaikat, csak tisztán vannak a kamionba, mi sem lépünk be cipőben, úgyhogy maximális a higiénia.

Ért bármilyen negatív élmény a munkád során a kutyák miatt?

Nem mondanám, külföldön sokkal jobban elfogadott a le- és felrakó cégeknél a kutya, még a nagyobb cégeknél is kedvesen fogadják őket, mosolyognak rájuk. Persze vannak kivételek, valahova nem mehetnek be, ilyenkor a párom addig elviszi őket sétálni, míg én a rakodást intézem.

Denis most lesz 4 éves, amióta velünk van, azóta 3 db rendőrségi ellenőrzésünk volt, 2 Németorszagban és 1 Csehországban. Mindenhol pozitívan fogadták őket, a simi sosem maradt el.

Ha érdekelnek a kalandorok utazásai, kövesd őket TikTokon:
https://www.tiktok.com/@denis.maltai?_t=ZN-8vrUx7wpVNW&_r=1