Nyolc óra munka, nyolc óra móka?

A vakvezetés megterhelő, koncentrálást igénylő feladat, amelyhez komoly szellemi, és fizikai tűrőképesség szükséges. Sokan vélekednek úgy, hogy egy dolgos nap után a négylábúnak elég beleheveredni a pihe-puha kosárba, és álomba szenderedni. De ez kevés.

Természetesen a pihenés elengedhetetlen, napközben is, az éjszakai alvás mellett. De, ha a kutyus kizárólag a munka, és az álom világa között lavírozik egy idő után – szellemi fáradtság ide, nagyfokú koncentráltság oda – kiakad.

Az ok egyszerű. Mozgásra van szüksége. Játékra, sétára. Mókára. Kutyamódra.

Amikor hámban van a hű segítő nem reagálhat a külső ingerekre, így a fajtársakra sem. De ettől még kellenek az új élmények, kontaktusok.

A séta, túra, kirándulás teljes értékű kikapcsolódás, és alkalmas a fizikai fáradtság ellenére, mentális felfrissülésre. Vannak vakvezető kutyák, akik egy kiadós kimozgatás után tudnak csak 100%-osan teljesíteni, nem véletlenül. A fölös energiát levezetve, a környezetet kiélvezve könnyebb a kötelesség „ruhájába” bújni.

A mozgás, a játszótársak reakciói, az inger gazdag terep együttesen segítik a munkában megfáradt ebet abban hogy új erőre kapjon, hogy végre kedvére „mókázhasson”.

Nyolc óra munka után a legjobb választás a vakvezetők esetében is a szórakozás. Irány a kutyafuttató, park, erdő, és mehet a játék – persze csak akkor, ha a hám a gazdi vállán pihen!