Tudástár

Álvemhesség esetén a szuka kutya a vemhesség jeleit mutatja anélkül, hogy párzott volna kan fajtársával. Előfordulhat olyankor is, ha megtörtént a párzás, ám a szuka nem fogant meg. A tünetek a tüzelést követő néhány héten belül alakulnak ki, az állapot súlyosságától függően akár 1-2 hónapon át is elhúzódhatnak. A kutya szervezete fizikai változásokon megy keresztül, mely gyakran viselkedése megváltozásával is jár.

Fizikai tünetek:

• testsúlyingadozás: étvágytalanság miatti súlycsökkenés, vagy a megnövekedett étvágy miatti hízás
• alhasi feszülés
• kemény, megduzzadt pocak
• vízvisszatartás
• az emlőmirigyek megduzzadnak
• az emlőmirigyekből tej vagy barnás színű folyadék, vizes váladék távozik
• a hüvelyből nyálkás váladék távozik
• hányinger, hányás
• hőemelkedés, láz

Pszichés és viselkedésbeli változások:

• vackolás: az általa biztonságosnak vélt helyen „fészket rak” (pl. gödröt ás a kert végében vagy takaróját, párnáját és egyéb tárgyakat összegyűjti a lakás egy eldugottabb, csendesebb részére)
• rendezgeti fekhelyét
• begyűjtögeti játékait, cipőinket, papucsainkat, és anyaként szeretgeti, ápolgatja azokat, mintha a kölykeiről gondoskodna
• emlők nyalogatása
• nyughatatlan, ingerlékeny, türelmetlen
• hangulatingadozás, depresszió, letargia
• szorongása agresszióba csaphat át a háztartásban élő más állatok, akár családtagjai iránt

Mi okozza az álvemhességet?

Minden tüzelést követően hormonális változások mennek végbe a szukák szervezetében, melyek felkészítik a vemhességre és az ellésre. E változások a párzás hiánya és a valódi vemhesség elmaradása esetén is kialakulhatnak, mely a kutyafélék evolúciójára vezethető vissza. Természetes környezetükben falkákba csoportosulva élnek, ahol a hierarchia szerint csak az alfapár hozhat létre utódokat, ugyanakkor a következő generáció felnevelésében fontos szerepet töltenek be a falkában élő nőstények, mintegy dajkaként óvják, gondozzák a kölyköket. Annak ellenére, hogy nem termékenyültek meg, megélik a vemhességet, akár a kölykök szoptatásában, etetésében is részt vehetnek, játszanak velük, elősegítve szocializációjukat, valamint erősítve a falkatagok közötti kötődést, mely sikeres együttműködésüket, végső soron a falka túlélését támogatja. A háziasítás során ezen ősi ösztönök sem vesztek ki kedvenceinkből, feltehetően ezért is tapasztalható oly gyakran ivaros szukáknál az álvemhesség.

Milyen hormonális változások mennek végbe?

A szuka ivari ciklusa két részből tevődik össze: a nyugalmi időszak (anösztrusz) és az ivarzás (ösztrusz). Az ivarzási időszak első része kb. 7-12 napig tart, ekkor érnek meg a petefészkekben a tüszők, a szuka hüvelye fokozatosan megduzzad, és szemmel látható, véres váladék távozik belőle. Vizeletével hormonokat és feromonokat ürít, melyek „közlik” a környéken élő kan kutyákkal, hogy párzásra kész állapotba kerül. Megfigyelhető, hogy gyakrabban ürít a séták során, jelzésként elcsepegtet egy kis mennyiségű vizeletet, megjelölve a területet, ahol legközelebb „össze is futhatnak egy randira”.

Az előivarzás végén következik be az ovuláció (tüszőrepedés), ekkor alakulnak ki a sárgatestek, melyek a vemhesség kialakulásáért és az embriók kifejlődésének támogatásáért felelős hormont, a progeszteront termelik. A szuka kb. a 10-12. napon ér el termékenysége csúcsára, ekkor a váladék mennyisége csökken, sűrűbbé, világosabbá válik. Készen áll a párzásra, már nem utasítja el, hanem kifejezetten keresi a kanok társaságát, szinte udvarol nekik. (Tévhit, hogy csak ekkor következhet be a vemhesség, ivarzása bármely napján megfoganhat, ha párzik.) A sárgatestek még hetekig megmaradnak a szuka szervezetében, akkor is, ha egyáltalán nem találkozott kan kutyával. Akár megfogant, akár nem, az ivarzást követően végbemenő hormonális változások meglehetősen hasonlóak, mely utóbbi esetben álvemhességhez vezethet.

Elsőkutyás gazdik számára ijesztőnek tűnhet, ha a tüzelést követően „érintetlen” kedvencük emlői megduzzadnak, fájdalmassá válnak, esetleg még tej is távozik belőlük. A tejtermelést befolyásoló prolaktin hormon szintje ugyanis az álvemhes kutyákban is megnövekedhet az ivarzást követően, mely normális esetben a vemhesség fenntartásában is fontos szerepet játszik, s az utódgondozáshoz elengedhetetlen anyai viselkedés kialakításáért is felelős: a biztonságos hely keresése, a vackolás, a szuka által kiszemelt tárgyak begyűjtése, szeretgetése és féltő óvása is ehhez köthető.

Az álvemhesség diagnosztizálása

Ha a kutya álvemhesség tüneteit mutatja, érdemes ellátogatnunk állatorvosunkhoz egy alapos kivizsgálásra. A betegtörténet ismertetése és az általunk megfigyelt fizikai és pszichés tünetek leírása is elengedhetetlen a vizsgálatok megkezdése előtt. A kutya általános egészségi állapotának felmérésén túl rutin vér- (vérkép, vér biokémiai paraméterek) és vizeletvizsgálatra is sor kerülhet. Álvemhesség esetén jellemzően akkor térnek el a normálistól az eredmények, ha a háttérben egyéb betegség áll. Alhasi röntgenfelvétel és ultrahang segítségével megállapítható, hogy valódi vemhességről vagy álvemhességről, adott esetben a méhet érintő fertőzésről, egyéb betegségről van-e szó.

Az álvemhesség kezelése

Legtöbbször az álvemhesség néhány héten belül elmúlik magától, ám ha hosszabb időn át fennállnak a tünetek, vagy súlyosbodnak, gyógyszeres kezelésre is szükség lehet. Az emlők megduzzadhatnak és begyulladhatnak a bennük pangó tej miatt. A fájdalmas állapot gyulladáscsökkentő, esetlegesen hormonális kezelés segítségével gyógyítható. Ha a kutya viselkedése szélsőséges módon megváltozik, feszült, ingerlékeny és szorong, állandó stresszben telnek az álvemhesség napjai, állatorvosunk szorongásoldó készítményt is felírhat.

A képalkotó vizsgálatok azért is lényegesek álvemhesség gyanúja esetén, mert tipikus tünetei más betegségekre is utalhatnak: a megnagyobbodott alhas hátterében állhat húgyúti fertőzés, húgykövesség vagy egyéb állapottal összefüggő folyadék felgyülemlése e területen. Az emlőmirigyek duzzadását, keménységét jó- és rosszindulatú daganatok egyaránt okozhatják. A pajzsmirigy-alulműködés pedig meghosszabbíthatja az álvemhesség időtartamát azáltal, hogy a pajzsmirigy működési zavara következtében megnövekedik a prolaktin szintje. Ha a kivizsgálás egyéb betegséget mutatott ki, állatorvosunk az állapotnak megfelelő terápia alkalmazását rendelheti el.

Hogyan segíthetünk kedvencünknek?

De mit tegyünk a gondosan kialakított vackával és a begyűjtött játékokkal? Hagyjuk nála vagy vegyük el tőle? Megoszlanak a vélemények e kérdésben, de talán jobb, ha kezdetben hagyjuk, hadd gondoskodjon róluk, szorongását ugyanis tovább növelhetjük azáltal, ha megfosztjuk őt „kicsinyeitől”. Érdekes lehet számunkra is megfigyelni a folyamatot, hisz fény derülhet arra, mennyi anyai ösztönnel lett megáldva kedvencünk. Számára azonban stresszes lehet a nap 24 órájában gondoskodni a nem létező apróságokról. Segíthetünk azáltal, ha nem ragadtatjuk el magunkat az események árjával: kerüljük a pánikszerű viselkedést, az aggódást és kedvencünk babusgatását. Ha szorongását folytonos figyelemmel, simogatással, szeretgetéssel próbálnánk csökkenteni, sajnos az ellenkező hatást érhetjük el: a tejelválasztásért felelős hormonok szintje növekedhet, s az anyai ösztönök erősödnek, ezáltal az álvemhesség is tovább fog tartani.

Gallér ráadásával megakadályozhatjuk, hogy emlőit nyalogassa, mely a tejtermelést serkenti. Az emlők duzzanatát enyhíthetjük hideg, bórvizes borogatással. Ha az emlők szárazak, kirepedezettek, gyógynövény alapú gyulladáscsökkentő krémmel történő ápolás is csökkentheti a fájdalmat. Diétás étrend bevezetése is segíthet a folyamat enyhítésében, ennek kapcsán kérjük ki állatorvosunk véleményét.  

Változtathatunk a napi rutinon, vigyük el többet sétálni, fokozatosan növelve a távolságot. Eleinte lehet, hogy a szobából sem akar majd kimenni, mivel a „kölykeivel” akar lenni. (A mamakutyák is csak minimális időre, pl. dolguk elvégzésére, táplálkozás idejére hagyják magukra a kölyköket, és már rohannak is vissza hozzájuk az első hetekben.) A változatos tevékenységek, új helyek felfedezése, közös játék vagy a már ismert trükkök gyakorlása is mind-mind kiváló figyelemelterelésként szolgálhatnak, feltéve, hogy nem erőltetjük túl négylábú kismamánkat. Legyünk iránta türelemmel és szeretettel, végül minden szépen visszatér majd a normális kerékvágásba.

Megelőzés

Az álvemhesség bármely életkorban kialakulhat az első tüzelést követően, mely általában hat hónapos kor körül jelenik meg először – időpontját azonban számos tényező befolyásolja, például a kutya fajtája, mérete, egészségi állapota és az aktuális évszak is. A kutyák többsége évente kétszer – tavaszi és őszi időszakban – ivarzik, az első néhány tüzelés viszont rendszertelen lehet, akár ki is maradhat 1-1 alkalom, míg beáll a rendszer, és megjósolhatóvá válik a következő tüzelés várható kezdete. Egyénileg változó az álvemhesség megjelenésének gyakorisága és a tünetek súlyossága, akár minden egyes tüzelést követően más-más változásokat vehetünk észre a kutyán.

Ha szeretnénk elkerülni a tüzeléssel és az álvemhességgel járó kellemetlen tüneteket, a legkézenfekvőbb megoldás az ivartalanítás. A műtéti eljárás során általában mindkét petefészket és a méhet is egyidejűleg távolítják el (ovariohysterectomia), míg ovarectomia esetén csak a petefészkeket, így a méh továbbra is a szukában marad. A beavatkozással véglegesen kiküszöbölhető a nemkívánt vemhesség, és a gazdátlan kutyák számát nagy mértékben növelő szaporulatok létrejötte. Az emlődaganatok kialakulásának kockázata is jelentős mértékben csökkenthető, a teljes eltávolításnak köszönhetően pedig a méhet érintő súlyos, gyakran életveszélyes fertőzések (pl. pyometra – gennyes méhgyulladás) is elkerülhetőek.

Ha a kutya tüzelés alatt lett műtve, amikor a progeszteron-szint magas, a hirtelen fizikai változások szintén olyan hormonális egyensúlyzavart okozhatnak, amely álvemhességet eredményez. Célszerű megvárni a tüzelés lecsengését, ennek megállapításában segítséget nyújthat a progeszterin-szintet mérő speciális teszt. Az ivartalanítást ajánlatos a tüzelés és az álvemhesség tüneteinek elmúlását követő időpontra időzíteni, mivel az álvemhesség alatt elvégzett műtétet követően a tünetek még hosszú hetekig elhúzódhatnak, fenntartva a kutya – és gazdája – stresszes állapotát. A tavasz első napjaiban érdemes megfontolni e lehetőséget, talán még épp időben vagyunk.

A teljes cikk ITT olvasható!