A kutya, akit Tolsztoj is társául választott. A borzoi.

Hazája nem meglepő módon Oroszország, mégpedig az arisztokrata réteg tenyésztette a fajtát, nem meglepő tehát, hogy olyan ismert emberek kutyái voltak, mint Tolsztoj, II. Miklós, a Kijev-i herceg lánya, vagy Nagy Péter.

A 18. századtól nagyon népszerűek lettek a hajtóvadászatok, mégpedig a farkasvadászat. Az arisztokrácia ez egy valóságos fesztiválja volt, ahol a többi nemessel együtt hajtották a vadat, kopók és agarak segítségével. A farkasvadászat követelte meg a borzoik nagy termetét.

Az orosz forradalom mészárlásai az arisztokrata kutyákat sem kímélte, így a borzoit a kihalás fenyegette.

Anglia és Amerika megkezdte a kutyák importját és tenyésztését. Akkoriban, egészen 1936-ig orosz farkaskutyának nevezték az angol nyelvben, majd átkeresztelték borzoira, az orosz borzyi szóból, ami azt jelenti, hogy „gyors”.

Küllemében összetéveszthetetlen a többi agárral. Szőre hosszú, hullámos, még a göndör is megengedett. Ívelt hátú. Kifejezetten hosszú az orra, a fajta kedvelői imádják, ha minél hangsúlyosabb.

25-47 kg között mosoly testtömege, marmagassága 70-82 cm.

Nagyon kedves, szelíd kutyák, minden porcikájuk sugallja arisztokrata múltjukat. Nagyon érzékenyek, nem bírják a hangos családi vitákat, a durva bánásmódot.

Tanításuk kihívásokkal jár, az összes agárra jellemző makacsság miatt.

Vadászösztönük igen nagy lehet, egy jól körbezárt kert kötelező, nehogy egy macska vagy mókus után iramodjon kutyánk.