Így zajlik egy vakvezető kutya vizsgája

Rengeteg tanulás, felkészülés előzi meg a vakvezető kutyák és gazdáik vizsgáját. De milyen lehet a vizsga? Hogy zajlik? Mit kell csinálnia vajon a kutyának, és mit a gazdának? Vajon ők is izgulnak a feladat előtt?

Kedves ismerősünk, a Nem Adom Fel Cafe & Bar munkatársa, Vincze Zsuzsa és Frutti a közelmúltban esett át a vizsgán, méghozzá kiváló eredménnyel! A Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola oldalán jelent meg Zsuzsa élménybeszámolója a nagy napról:

„A vizsga időpontjának közeledtével elfogott az izgalom, ám amikor 07.11-én eltörtem a az egyik lábujjam, végtelen nyugalom szállt meg, hiszen az első vakvezetőm, Rumival való vizsga előtt is megtörtént, és minden ellenére gyönyörű vizsgát prezentáltunk. Jó előjelként fogtam fel. Majd a ma reggel azzal kezdődött, hogy meg kellett varrni a nadrágom, mert a többi nem száradt meg. Amikor a vasútállomásra értem, észrevettem, hogy a cipőm is kiszakadt, de örültem neki, hiszen ennyi balszerencse után már csak jó jöhet.

Gyöngyvérrel, és Marcsival ittunk egy kávét, amíg megérkezett a bizottság másik két tagja: Dóka Antal etológus, és a Csepeli Vakvezető Kutya Iskola kiképzője, Bajnóczy Enikő.

A vizsga a Nyugati Pályaudvartól indult, és a kedvenc útvonalamat sikerült kihúznom, éppen úgy, mint 8 évvel ezelőtt Rumival. A vizsga a pórázon vezetéssel kezdődött. Fruttiról tudni kell, hogy maga a lelkesedés. Mindenbe ezerrel veti bele magát, így a sétálásba is, de most  gyönyörűen jött láb mellett. Az engedelmességi feladatokat szépen végrehajtotta, ám az elengedés után nem akart eltávolodni tőlem, így Enikő elhívta, majd amikor kértem, hogy jöjjön oda hozzám, azonnal rohant. Átsétáltunk az Eiffel téri irodaház elé, ahol kikötöttem, lefektettem, majd Gyöngyvér kíséretében elsétáltam. Frutti végig csodaszépen feküdt, és akkor sem kelt fel, amikor a három perc leteltével visszatértünk hozzá. Könnyekig hatódtam, annyira büszke voltam Frúra.

Ez után visszasétáltunk a 17. vágányhoz, és megkezdődött a közlekedésbiztonsági rész. A 4-es 6-os villamoshoz az aluljárón mentünk át, ahol rengeteg ember van, és még több illat, hiszen egy pizzéria előtt kell elhaladnunk, de mindezeket gond nélkül vette Frutti, csak egy másik kutya akasztotta meg egy pillanatra, de a következő másodpercben már jelezte is, hogy megérkeztünk a lépcsőhöz. Hatalmas tömeg volt a megállóban, de hibátlanul kerülgette az embereket, szépen megmutatta a megállót jelző táblát, majd a várakozáshoz árnyékba vezetett.

Villamosozás közben nyugodtan feküdt alattam, majd meghallva, hogy a Harminckettesek tere következik, fel is állt, és tökéletesen segített a leszállásban. A Baross utcán haladtunk tovább, ahol egymást érik a különféle átkelők. A Német utcánál, a zebra közepén váratlanul nagyon közelről hozzám szólt egy férfi, hogy megigazítja Frutti fülét. Kértem ne tegye, de erősködött, hogy az ő kutyája nem szereti így, szóval márpedig ő akkor is megigazítja. Megigazította… Frutti tudomást sem vett róla, és gyönyörűen jelezte nekem, hogy átértünk. Köbli Móni, a kiképzője mindig azt mondta nekem, hogy ne aggódjak, hiszen Fru mellett akár atombomba is robbanhat, nem fogja érdekelni. Ez a gondolat nyugalommal töltött el, és hirtelen teljes bizonyossággal éreztem, hogy tényleg semmi baj nem történhet, amit ne tudnánk megoldani ketten.

Az út során állítólag négy kutya mellett is elsétáltunk, ám én csak kettőt éreztem. Végül megérkeztünk a célhoz, ami a munkahelyem, a Nem Adom Fel Cafe & Bar volt. Ügyesen a helyére vezetett, letettem neki a párnáját, és plédjét, átöleltem, megpusziltam, és egy marék táppal jutalmaztam, majd friss vizet tettem elé.

Remegett a hangom, amikor elmondtam neki, hogy mennyire hálás vagyok neki, és milyen nagyon büszke vagyok rá. Letöröltem egy könnycseppet, és csatlakoztam a vizsgabizottság tagjaihoz. Gratuláltak, és elmondták, hogy igazán szép vizsga volt, majd kitöltötték a vizsgalapot, ami szerint mindent pontot kiválóan teljesítettünk.”

    Szívből gratulálunk Zsuzsának és Fruttinak a sikeres vizsgához!