Összes Friss Ajánló Állatvédelem Egészség Jó tudni! Könnyű Közérdekű Kreatív Nevelés Utazás

Labrador. Bolondos családi kedvenc vagy vérprofi vadászkutya? Interjú egy kutyakiképzővel a retrieverek sokoldalúságáról.

2025. május 27., 06:30

Szerző: Hortobágyi Henrietta

Kategória: Jó tudni!

A kutyások körében, de még a vadásztársadalomban is kevésbé ismert és használt manapság a labrador valódi munkakutyaként.
Vincze Anna, okleves kutyakiképző rácáfol az általános sztereotípiára, és saját labradorján keresztül is bizonyítja, hogy ez a fajta nem csak a gyerekek hűséges játszópajtása lehet, hanem keményen megállja a helyét eredeti vadászati feladataiban is.

Kutyás-nem kutyás jól ismeri a labradorokat, nehéz úgy sétálni, hogy ne fussunk össze eggyel. Kedves arcukkal, egész testüket rázó farokcsóválással nem lehet nem imádni őket, nem csoda hát, hogy annyian választják családi kutyának.

Vincze Annához fordultam, aki okleveles kutyakiképzőként évek óta készít fel elsősorban vizslákat és retrievereket vadászati szakirányú vizsgákra és versenyekre. Nem csak a munkájában, de magánéletében is sokat foglalkozik retrieverekkel, hiszen négylábú társának is labradort választott.

Anna profizmusa és hozzáértése példaértékű a kutyás szakemberek között is, így igazi élmény volt hallani véleményét a labradorok valódi személyiségéről és a bennük rejlő lehetőségekről.

vincze anna — Anna és Bruno
Fotó: Mózes Máté

Melyik érdekelt előbb: a kutyázás vagy a vadászat? Hogyan vonzotta egyik a másikat?

A gyermekkoromra visszatekintve ez egy nehéz kérdés, de tiszta felismerés mint olyan, hogy pontosan mi az ami vonz, úgy inkább a kutyázást mondanám. Kis gyermekkorom óta rajongok a kutyákért. Emlékszem, hogy a gyerekszobámban az ágyam mellett egy kutya etológiai szakkönyv és egy fajta enciklopédia volt. Ezeket lapozgattam, és a fajtákat szemlélve valahogy mindig a vadászkutyáknál kötöttem ki. A kutyázásba való mélyebb belemerülés pedig fellobbantotta a munkakutyák és ezek kiképzése iránti szerelmemet. A természet, az erdő, a vad, a vadászat és a vadászkutyák iránti rajongás pedig tulajdonképpen összefonódott, tökéletes egyveleget alkotva.

A labradorral való munka hogyan jött az életedbe? Családi vonás, vagy más miatt szerettél bele a fajtába?

Úgy fogalmaznék, hogy a retrieverekkel, mint fajtacsoprottal való munkát egyértelműen a kutyám vezetette be az életembe. Azt gondolom, hogy részemről teljes mértékben tudatos volt a fajtaválasztás. A labradorra a rendkívüli adaptációs képessége és a sokoldalúsága, kiváló idegrendszere miatt esett a választásom.

A labrador szerintem a legtöbb ember fejében szeleburdi, kedves családi kutyaként él. Átlagosan mennyire alkalmasak manapság a vadászati munkákra?

Azt gondolom, hogy valóban egy fals kép él erről a fajtáról a köztudatban. Napjainkban a labradort a "humora", kedves habitusa és külleme teszi családi kutyává és bizonyos értelemben vett, dizájner fajtává.

Az, hogy a fajta mennyire alkalmas a vadászati munkára, azt sajnos már semmiképpen nem általánosítanám. Alapvetően elmondható, hogy a labrador retriever -mint ahogyan azt a neve is képviseli- vadászkutya. Egyszerűen fogalmazva ezt a fajtát elsődleges célzattal vadászatra "tervezték". Ezt kiválóan szemlélteti azoknak az fajtáknak a listája, amelyek segítségével kitenyésztésre került.

Hogy mennyire van "elrontva"? Jelentősen. Csakúgy mint az összes többi kutyafajta. Ez nagyon fontos és globális probléma sajnos.

Az elérhető almok többsége vagy szaporítóktól vagy olyan tenyésztőktől származik, akik nem kifejezetten a mentális vagy munkaképesség szempontú fizikai szempontok szerint szelektálnak, örökítenek. A kutyatenyésztés egy iparággá avanzsált, az elsődleges szempont a pénz. Fontos azonban, hogy léteznek olyan tudatos, a szó szoros értelmében vett, valóban tenyésztési munkát folytató szakemberek, akiktől kiváló vérvonalú, nagyszerű munkakutyák, vadászkutyák kerülnek ki ebből a fajtából (is).

A saját kutyádat célzottan vadászati céllal választottad már?

A kutyám mindenekelőtt a mindenkori társam. Így fajtaválasztásnál is az elsődleges szempont az volt, hogy olyan kutyát válasszak, amely illik a személyiségemhez, habitusomhoz, illetve az életvitelemhez és környezetemhez. Természetesen igen, fontos volt, hogy erre a speciális munkára, amit a vadászat követel, alkalmas legyen.

Milyen szempontokat kell figyelembe venni ahhoz, hogy egy kiskutya potenciálisan jó vadászkutya legyen?

Az első kérdés amit vadászkutya vásárlása előtt tegyünk fel magunknak az az, hogy egészen pontosan milyen vadászati munkára szeretnénk vadásztársat magunk mellé és ami még fontosabb, milyen munkát tudunk majd valóban kínálni, biztosítani is a kutyának. Gondolok itt például a vadászterület tényleges adottságaira vagy egyéni lehetőségekre.

Ha ezeket már biztosan tudjuk, a következő fontos kérdés, hogy van-e valóban megfelelő kapacitásunk (legyen itt szó időről, kompetenciáról, anyagiakról stb. ) arra, hogy a fentiek alapján kiválasztott fajtával kielégítően foglalkozzunk. Ez egy kulcskérdés, ugyanis a vérvonal önmagában nem elegendő ahhoz, hogy egy kutya, a gyakorlatban valóban jó vadászkutya legyen.

A genetika egy dolog, a training, a képzés pedig egy másik. Igazán, egyik sincs a másik nélkül és ez nagyon meghatározó és elmélyítendő.

Ezt követi majd a tenyésztő gondos megválasztása, s nem csak a tenyésztőé, hanem az aktuálisan elérhető alom vagy tervezett alom kiválasztása.

Azt tudom tanácsolni, hogy amennyiben nem rendelkezünk kellő tapasztalattal és tudással, ehhez mindenképpen keressünk a fajtában és a szakmában is járatos, megbízható szakembert. További javaslatom, hogy az időt nem sajnálva, érdemes a felmenőknek több generációra visszamenőleg, alaposan utánanézni. Ha éppen nem találunk a számunka minden szempontból megfelelő almot, érdemes várni olyan tervezett párosításra, amely várhatóan kielégíti az igényeinket. Ez olykor sok időt jelent, de nem érdemes "beleugrani" a kutyavásárlásba, ugyanis optimális esteben 10-15 évre választunk kutyát. Az hogy már az alomból mely kiskutyát választjuk ki, az rettentő sok tényezős dolog. Ezeket a tényezőket többek között az adott fajta, a vérvonal, személyes preferenciák és maga a kiskutya egyedre jellemző habitusa, öröklött és akár már tanult viselkedésformái alakítják, ezért is szükséges ebben szakértő tanácsát és segítségét kérni.

Összefoglalva tehát vannak általánosan követendő szempontok, de nincs konkrét recept a jó vadászkutyához.

Nagy vonalakban tudsz arról mesélni, hogy milyen lépések szükségesek a kiképzés alatt egy vadászkutya nevelésében?

Ez ismét egy fajta és ami nagyon fontos, egyed specifikus kérdés. Vizslák és retrieverek mellett, kifejezetten utánkeresésre alkalmas kutyákat is képzek, így azt gondolom, elég komplexen látom ezt a kérdést, ám mivel a labrador a beszélgetésünk fősodra, így most maradjunk a retrievereknél.

Megpróbálok most általánosságban beszélni, ám mint említettem alapvetően nem érdemes.

A képzést, kölyökkorban, időben kell kezdeni. Jó út lehet egy három-négy hónapos kölyököt a játékon keresztül bevonni, bevezetni a munkába.

A korai és későbbi szocializáció is elengedhetetlen egy vadászkutya esetében, erre is fektessünk nagy hangsúlyt.

Amit alapvető fontosságúnak tartok, az az, hogy az alapvető engedelmes feladatokat a kutya nyolc-kilenc hónapos korára stabilan és feltétel nélkül készség szinten teljesíteni tudja. Egy retriever esetében is, az alap engedelmes feladatok többet foglalnak magukba egy hobbi kutyától elvártnál. Az ül, fekszik, marad és behívás mellett, a stabil lábnál követés, a távolságból való megállítás és az irányba küldések is részei az engedelmes feladatoknak. Mindezeknek síp és kézjelre, nagy távolságokból is kérhetőknek kell lenniük. Ezzel párhuzamban természetesen, fiatal korban szükséges elkezdeni a kutya helyes apportírozásra való képzését, a lövéshez, a tollas és szőrmésvadhoz való szoktatást is.

Fontos a kutya fokozatos, egyre nagyobb és változatos ingerben történő munkavégzéshez való szoktatása. Amikor a szükséges alapokat elsajátította, megkezdődhet a kutya vadászatba való bevezetése. Abban az esetben, ha a kutyát tenyészteni is szándékozzuk ,a szükséges vizsgák érdekében, egyéb teendőink is lesznek.

Nem szabad megfelejtkeznünk a hétköznapinak tűnő feladatok és szituációk megismertetésével sem, úgy mint például az autóba való ki és beszállás, városban történő közlekedés, állatorvosi vizsgálat alatti viselkedés stb., amelyek ugyanúgy hozzájárulnak egy munkakutya sikerességéhez.

Az, hogy a képzés ezen mozzanatai időben mikorra tehetőek, az adott kutyától, képzési típustól, a gyakorlás mennyisége és milyenségétől mind erősen függenek.

Ha laikusként gondolkodom, például egy vizsla előnyösebb vadászkutyának tűnhet, hiszen karcsúbb, atletikusabb, gyorsabb, mint egy labrador. Miben van előnyére a labradornak a zömökebb testfelépítés, milyen munkákra kitűnőek ők?

A vizslának alapvetően más, bizonyos értelemben komplexebb munkája van mint egy retrievernek. Egy vizsla helyettesítheti a retriever munkáját, de ez fordítva nem igaz. Természetesen vannak közös adottságok fizikálisan és mentálisan is- hiszen vadásznak- de a fizikumban mégis megjelenő markáns eltérés, főként ennek tudható be. A labrador elsősorban, a már meglőtt apróvad felkutatására és apportírozására alkalmas. Ez azt jelenti, hogy a vizslával ellentétben, ő a lövés előtti munkában nem vesz részt. Mezei és vízi környezetben is kiváló, de eredeti rendeltetését tekintve, a vízben nehéz igazán lekörözni. Bundája szerkezete és a farka felépítése miatt, akár jeges vízben is, feltétlenül és páratlanul úszik. Rendkívül szívós. Ha például a jeges Dunán kívánna az ember récére vadászni, szívből ajánlom a labradort. A vizslánál zömökebb testfelépítése ellenére, ha munkáról van szó, nagyon jól és kitartóan tud futni.

Összességében a többség fejében a vizsla azért tűnhet vadászatra alkalmasabb vadászkutyának mert a vizslával való munkának van kultúrája hazánkban, a retrieverezésnek sokkal kevésbé. Keveset tud róla a "civil"- ,sőt még a hazai vadásztársadalom egy jelentős része is.

Van összefüggés a szőrzet színe és a munkára való alkalmasság között?

Vannak arról elméletek, hogy igen. Azt gondolom, hogy valóban lehet ennek valamilyen genetikai háttere. Leggyakrabban a fekete és sárga színváltozatot láthatjuk a munkában legeredményesebbnek, ám az utóbbi időben a csokoládé változat északon és angliában is egyre gyakoribb szereplője például a versenyeknek. Saját tapasztalatom alapján, habitusbeli eltérések valóban vannak a három színváltozat között, ez akár lehet oka a munkában való eredményességnek.

Egy munkavonalú, aktívan dolgozó labradorból is lehet tökéletes családi kutya? Nem fog "vadászni" egy hirtelen mozgású, izgő-mozgó kisgyerekre, esetleg nem hiányolja az állandó aktív munkát?

A fizikális és mentális igényei kielégítése mellett, azt gondolom, hogy igen, abszolút jó családi kutya válhat belőle. Vadászni semmiképpen nem fog a gyermekre, nem vált ki belőle ilyen jellegű viselkedést. Amennyiben nem kap feladatot, a labrador keres magának. Ebből aztán általában sok konfliktus is születik gazda és kutya között, például a kert szisztematikus felásását vagy a locsolócső kerticsapról való lerágását illetően. Ezekben az esetekben a legkevesebbszer a kutya a hibás. Amennyiben a fizikális szükségletei nincsenek kielégítve -gondolok itt most a mozgásra- nem törvényszerű, de előfordulhat heveskedés, "vadulás". Ezektől rendszerint nem kell megijedni, csupán rendszeresen le kell mozgatni a kutyát.

vincze anna

Ha valaki csupán hobbikutyának keres magának labradort, ajánlod első kutyás gazdinak is? Milyen mozgásigényt kell kielégíteni náluk átlagosan?

A megfelelő egyed kiválasztása után, igen, a labrador alkalmas lehet első kutyusnak. Személyesen, én hamarabb ajánlanám mint a vizslákat. Optimális esetben ez a fajta nagyon plasztikus, simulékony, megbízható, stabil idegrendszerű. Ami a mozgásigényt illeti, az alapvető egészségét és jóllétét tekintve, naponta egy-másfél-két óra mozgást biztosítani kell ennek a fajtának. Azt azonban tudatosítani kell, hogy akármilyen jól beilleszthető is a családi környezetbe, ez a fajta munkakutya, így önmagában a fizikális fárasztás nem lesz elegendő, a mentális fárasztást nem helyettesíti semmilyen formában!

Indexkép forrás: Zsólyomi Samu

Ha tetszett a cikk, és szeretnél értesülni legújabb híreinkről

kérünk lájkold Facebook oldalunkat!

Témába vág

Kutyafajták, amikről még nem hallottál - 1. rész
Német juhász, border collie, yorkshire terrier. Őket mindenki ismeri. Most nézzünk olyan fajtákat, amikről jó eséllyel nem is tudtad, hogy léteznek!

Tudtad, hogy vannak vadászok, akik kutyák és madarak segítségével dolgoznak? Interjú egy solymász-kutyatenyésztővel.
Sinisa Gojkov igen egyedien dolgozik: amellett, hogy saját tenyésztésű breton spánieljei segítségével vadászik, még egy erős “fegyvere van”: a sólymok.

Hullámos szőrű labrador?
Akár karcsú labradornak is nézhetnénk a chesapeake bay retrievert, azaz a chessiet. Ismerjük meg ezt a különleges szőrzetű vérbeli vadászkutyát!

Könnyen idomítható kutyafajták
Vannak bizonyos kutyafajták, akik könnyebben taníthatók társaiknál. Mitől függ, hogy egy kutya könnyen kezelhető vagy sem?

Simit kérek! - Minden nap így várja a postást a a labrador
Amikor hallja a postás lépteit, odatotyog a bejárati ajtóhoz, és elfoglalja helyét a levélbedobónál. Kíváncsiak vagytok, miért?