Miért ugranak sokan a harci kutya kifejezésre? Lássuk tisztán a fajtákat, és azok jellemzőit.

A fogalom

A harci kutya nem egy fajta. Gyűjtőnév, azokra a kutyákra használjuk, akik vadászatra/őrző-védő feladatra/véres harcolásokra (lásd később) lettek kitenyésztve.

A harci kutya kifejezésen sokan fennakadnak, holott rengeteg más kutyát is érintenek a negatív jelzők. Az összes kisméretű kutyára például a szobacirkáló egy kicsinyítő jelző, a “patkány kutya” kifejezésről nem is beszélve.

Néhány ide sorolható fajta a legismertebbek közül:

• Amerikai staffordshire terrier (1936-ban jegyezték a fajtát)

• Amerikai pitbull terrier (nem elismert fajta, sok bull típusú kutyát egyszerűen pitbullozunk)

• Rottweiler

• Shar pei

• Bullterrier

A “harci kutyázás” leginkább onnan ered, hogy sajnálatos módon kutyaviadalokra előszeretettel használták és szelektálták (és mai napig használják!) a fajtákat, elsősorban a pitbullokat. 

A pitbullokat a 19. században tenyésztették ki Angliában, bikaviadalokon használták őket. Ebben a véres “szórakoztató” sportban a kutyáknak bikáknak kellett megküzdeniük.
A fajta később Amerikába került, ahol a kutyaviadalokon kaptak főszerepet.

A múlt nem eltörölhető

Azok a kutyák, melyek sokáig bátor, rettenthetetlen, és gyakran agresszív fellépésre lettek szelektálva, hajlamosabbak erre a viselkedésre.

Ezt sokan a fajtákat kedvelők közül szeretik lesöpörni az asztalról. De miért is?

A genetikailag kódolt tulajdonságokat nem lehet és nem kell minden esetben és végérvényesen kinevelni a kutyából.

A vizsla állja a vadat, a labradort hűvös időben sem tudod távol tartani a víztől, a yorkshire terrier falatnyi termete ellenére is ízig-vérig mutatja a terrier tulajdonságokat, a mudi ugat és terel.

Miért nem fogadják el sokan, hogy vannak nehezebben kezelhető fajták?

Nagyon sok múlik az adott gazdán. Megfelelő neveléssel, szocializációval a harci kutyák is be tudnak illeszkedni a társadalomba, és más kutyával és emberrel is jól kijönnek.

Ha azonban hiányos a nevelés, mert a nem megfelelő gazdához jut egy ilyen kutya, komoly problémákhoz vezethet. És lássuk be, igencsak nagy arányban kerülnek rossz kézbe a kutyák. Sok egóhiányos és egyéb bajokkal rendelkező ember gondolja úgy, hogy veszélyesnek kinéző, agresszív kutya menő, ezzel tökéletes táptalajt biztosítva a fajták negatív megítélésének.

A kutyán is sok múlik. Ahogyan korábban írtuk, a fajták szelekciója nagyon meghatározó a kutya személyiségében, ezáltal egy elhanyagoltabb ilyen jellegű kutya könnyebben válik nehezen kezelhetővé, agresszívvá. 

Sok esetben egy keverék, vagy egy bármilyen más fajta kutya, akivel rosszul bánnak, nem válik agresszívvá, nem mutat támadó jelleget, egyszerűen máshogyan kezeli, éli meg az ilyen szituációkat.

Előítélet

Egy szó, amire sokan ugranak azok közül, akik a harci kutyák védelmében állnak. 

Én azt mondom, nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja.

Nem véletlenül alakult ki negatív előítélet bizonyos kutyákkal kapcsolatban.

A DogsBite.org 2013 óta vezet statisztikákat halálos kimenetű kutyatámadásokról. 2013-ban a kutyatámadások 73%-áért, 2024-ben 68%-áért voltak felelősek pitbullok (66 esetből), vagyok azok keverékei.

A statisztikák tehát azok véleményét támasztják alá, akik tartanak ezektől a kutyáktól. 

A méret igenis számít

Rengetegen példálóznak az “idegbeteg csivavákkal, hogy bezzeg ha azok harapnak, az nem számít, csak a nagy kutyákat kell bántani”. 

A gazda felelőssége a nevelés tekintetében ugyanakkora, semekkora méretű kutyának nem lenne szabad idegenre támadnia semmilyen módon!

Azonban tegyük a szívünkre a kezünket: egy bokáig érő kutya nem tud olyan sérülést okozni, ami akár halálos kimenetelű is lehet, úgyhogy nem szép dolog amögé bújni, hogy “a kicsi is tud harapni”.

Egy kutya sem születik gonosznak

Még egy olyan kijelentés, amivel szeretnek védekezni a naív kutyások. 

Valójában nem gonoszságról kéne beszélni, hiszen a kutya tudatosan nem viselkedik gonoszul (szemben az emberekkel), hanem agresszivitásra való hajlamról, esetleg nehezebb kezelhetőségről kell szót ejteni.

Mindenkinek el kell ismernie, hogy sok fajta csak kevés embernek való.

Könnyen agresszívabb lehet természetéből fakadóan például egy dobermann, egy akita, egy kangal. 

Speciális tartást, extra sok törődést igényel például egy border collie, egy jack russel, egy husky. 

A baj leginkább akkor van tehát, ha nem olyan ember kezébe kerül egy adott kutya, akihez valójában illene.

Ezen kívül a harci kutyák kedvelőinek hatalmas felelőssége van abban, hogy milyen képet mutatnak a fajtákról, mert a hangos kisebbség sajnos azt is eredményezi, hogy több ember fogja azt gondolni, hogy a hamis illúziókeltés miatt számára is remek választás egy ilyen kutya.