A kutyavilág ikrei

Ír terrier - welsh terrier

Az Írországból származó kutyát Jack London író szerettette meg a nagyközönséggel, aki ugyanis egyik könyvében nagyon kedvesen jellemezte a fajtát (Jerry, a szigetlakó).

A fajta igen terrieres, harcias, hangos, kemény, ugyanakkor imádja a családi életet, és a gyerekkel is jól kijön.

Tegyél foltokat egy ír terrierre, és megkapod a welsh terriert. Hazájában, Nagy-Britanniában rendkívül népszerű, és a mai napig is aktívan használják őket vadászatra. 

Az ír terrier kicsit nagyobb, mint a welsh, nagyjából 3 kg-mal átlagosan.

Doberman - beauceron

A doberman (szerintem) az egyik leggyönyörűbb kutya, tekintélyt parancsoló, félelmetes. Kellett is ez a küllem, hiszen őrző-védő munkára lettek tenyésztve.  A német Friedrich Louis (1834-1894) Dobermann kutyája volt Schnuppe, egy szürke szuka, aki a fajta megalapítója volt. A férfi olyan kutyát akart maga mellé, akivel éjszakai kétes üzleteire nyugodtan utcára mehetett. Sikerült kitenyészteni a tökéletes kutyát, oly annyira, hogy a dobermanoknak nagy szerepük volt a második világháborúban is, mint katonai kutyák.

A több száz évvel idősebb francia fajta, a beauceron, más néven Beauce-i juhászkutya, a francia Beauce-i síkság juhászkutyáiból lett kitenyésztve. Nem meglepő módon a nyájak terelésére és védelmére lettek szelektálva. Hasonlóan a dobermanhoz, ők sem a tipikus első kutyás ebek.

Vágott füllel és barna-cser színben rendkívül hasonlítanak egymásra, különbség azonban, hogy a beauceron hosszabb szőrzettel rendelkezik.

Óangol juhászkutya - bearded collie

Az óangol juhászkutya másik elnevezését, a bobtailt onnan kapta, hogy több kiskutya is csutka farokkal jön a világra. A bobtail-ek ma már nemigen használtak eredeti feladatukra, a nyájak őrzésére, népszerű családi kutyák lettek. Nagyon vidám természetűek, és igazán jól kijönnek a gyerekekkel. 

A bearded collie-t Skóciában már a 15. században használták a pásztorok nyájaik őrzésére. A közepes termetű kutyák rendkívül bátran megvédték a haszonállatokat a ragadozóktól is. Annyira elszigetelten éltek a pásztorok, hogy a bearded collie nem is lett népszerű egészen a 19. századig. Manapság már őket sem igazán használják eredeti céljukra, családi kutyák lettek. Kifejezetten magas az energiaszükségletük.

Az óangol juhászkutya nagyobb, akár duplája is lehet a bearded collie-nak.

Skót juhászkutya - sheltie

Az egyik legnépszerűbb és legszebb kutyafajta a világon a skót juhász. Népszerűségéhez jócskán hozzájárultak a Lassie filmek. Skóciában a 13. századig visszanyúlik története, ahol a nyájak mellett volt fontos feladatuk. Páratlan kedvességük, okosságuk miatt ma közkedvelt családi kutyák. 

A skót juhász miniatűr mása, a sheltie (shetlandi juhászkutya) eredetileg több más kutyafajta keresztezéséből született: elődei voltak pappillon-ok, pomerániaiak, spánielek. Azért vittek skót juhász vért is a kialakulóban lévő fajtába, hogy növeljék terelési képességeiket.

Mérete miatt nem összekeverendő az ölebekkel! A sheltie-nek nagy a mozgásigénye, és hasonlóan nagyobb társához, neki is rendszeres mentális fárasztásra is szüksége van ahhoz, hogy kiegyensúlyozott maradjon.

Szibériai husky - malamut

A szibériai husky azon kevés fajták közé tartozik, aki még mindig foglalatoskodik abban, amire kitenyésztették. A legismertebb szánhúzó kutya. Minden porcikája arra termett, hogy hidegben, hóban dolgozzon. Ez már személyes vélemény, de szerintem a egyik legalkalmatlanabb fajta a városi életre.

A huskyk Szibériában a nomád életet élők elengedhetetlen társai voltak. A fajta akkor vált a nagyközönség számára népszerűvé, amikor William Goosak szőrmekereskedő ilyen kutyákkal jelent meg egy szánhúzó versenyen 1909-ben. Az ő kutyáiból indult tovább a célzott tenyésztés. Kifejezetten egészséges fajta.

Kevésbé gyors, viszont erősebb, robosztusabb, “bundásabb” szánhúzó az alaszkai malamut. Tíz kilóval is nehezebb átlagosan egy husky-nál, illetve különbség az is, hogy farka spitz-esen a háta fölé kunkorodik. Célzott tenyésztésük 1926-tól kezdődött, azonban ők is ennél sokkal régebbi, valódi ősi kutyafajták.

Kifejezetten hangos kutyák, mindkét fajtára jellemző az ugatás és a vonyítás, amiről a gazdák előszeretettel készítenek videót, sok erről látható poszt látható a közösségi médiában.

Berni pásztorkutya - nagy svájci pásztorkutya

A berni pásztorkutya svájci fajta, egy gyengéd óriás, akit nagyon nehéz kihozni a sodrából. Kedvelt családi kutya, türelmesen hagyja, hogy a gyerekek “nyúzzák”, igazi kedves társ. Télen lehet, hogy nem tudod behívni a kertből, szereti a havat és a hideget, azonban nyáron mindenképpen biztosítani kell számára egy hűvös búvóhelyet!

A kutyák eredetileg Bern környékén éltek, parasztgazdaságokban. Feladatuk volt a haszonállatok terelése, őrzése, valamint kis kocsik húzása. Érdekesség, hogy most is használják őket kocsihúzásra, igaz, inkább csak hóbortból, például a karácsonyi időszakban fenyőfaárusoknál húzzák a fákat.

A nagy svájci pásztorkutya (vagy nagy svájci havasi kutya) szinte a berni pásztorkutya rövidszőrű mása. Feladata is nagyon hasonló volt eredetileg, főként tejeskocsik vontatására használták a nehezen járható hegyi utakon.
Jellemükben vannak különbségek, a nagy svájci pásztorkutya jobban őrkutyaként is volt foglalkoztatva, ezért határozottabb gazdát igényel, mint a berni pásztorkutya. Megfelelő szocializációval azonban ők is kifejezetten nyugodt, higgadt és családbarát kutyák lehetnek.

Bullmasztiff - boerboel

A bullmasztiff egy fiatal fajta, akit arra szelektáltak, hogy a tolvajokat riassza el. Ez jól sikerült, ugyanis a 60 kilós kutya első ránézésre valóban ijesztő.

Általában higgadtak, az idegenekkel szemben bizalmatlanok, ám szerencsére ösztönösen jól tudják megkülönböztetni az emberek szándékait, és aszerint cselekszik ő is.

A boerboel dél-afrikai eredetű őrző-védő fajta. Ezek a kutyák attól sem rettennek vissza, ha egy oroszlán elfogásáról van szó. Erősebb jellem, mint a bullmasztiff, kifejezetten territoriális, és még az utcán sétálva is hajlamos arra, hogy az idegen emberekkel vagy kutyákkal szemben agresszíven lépjen fel. 

A boerboel nagyobb termetű, mint a bullmasztiff, akár 80-90 kg-osak is lehetnek a nagyobb példányok.