A Te kutyád tud úszni?

Egyre több helyen fedezhetünk fel kutyás strandokat, ahol kedvencünk is megmártózhat a hűsítő vízben. Egyes állatoknál az ilyen kirándulás maga az öröm, míg másoknál inkább felejtsük el ezt a programot. 

De min múlik a vízszeretet, vagy -iszony? 

Sokáig az a tény terjedt el, hogy a kutyák génjében van az úszni-tudás. Valóban ösztönösen csapkodnak a lábaikkal a vízben, hogy a fejük fent maradjon, és ne fulladjanak meg, de ez még nem jelent igazi kutyaúszást. 

A kutyák három csoportba sorolhatóak a fürdőzés-kedvelés szempontjából:

Az elsőhöz tartoznak azok, akik természetes közegnek élik meg a vizet; míg a másodikba azokat vesszük, akik inkább maradnak a parton, és azt a nedves valamit kikerülik; a harmadik kategória tagjai pedig beadják a derekukat, és megtanulnak úszni. 

"Kitűnő úszók vagyunk!"

A vizet a nagytestű kutyák kedvelik leginkább, akiknek szőrük vízálló és úszóhártyák találhatóak az ujjaik közt. Ilyen például a labrador, a golden retriever és a Chesapeake Bay retriever is. 

Vannak olyanok, akik már a nevükben is vízszeretetüket hordozzák, például a portugál vízikutya, a spanyol vízikutya, illetve az amerikai és az ír vízispániel is. 

Ezeket sokszor kifejezetten vizes munkára tanítják be, mivel lételemük ebben a közegben időt tölteni.

Ennyire nem fanatikusak, de nagyon szeretik a csobbanást az újfundlandik, az ír szetterek, az uszkárok és a schipperkék is. 

"Köszönöm, de nem kérek belőle!"

Jöjjenek azok, akiknél sosem lesz népszerű az a nyaralás, mely úgy kezdődik, hogy "beleugrunk a vízbe". Említett kutyák javarészt hasonló testfelépítéssel rendelkeznek (nagyobb méretű fej, rövidebb láb). A bulldogok, tacskók és boxerek nem vagy csak nehézségek árán képesek a felszínen maradni. A mopsznak például a légzőszerve nem bírja ezt a sportágat, nagyon könnyen kifullad. 

A kistermetűek közül sokan ügyes úszók lennének, de annyira megijednek az első vizes élménykor, hogy soha többet nem vehetők rá a pancsolásra. Általában ők nagyon érzékenyek is, és könnyen megfáznak.

Szoktassuk őket a vízhez!

Íme néhány tanács azoknak, akik szeretnék kutyájukkal megismertetni a fürdőzés örömét, de eddig nem tudták, miként lássanak a feladathoz.

• Csak lassan a testtel! Ne hirtelen dobjuk be a stégről, hanem fokozatosan hívjuk, csalogassuk a vízbe. Legyen ideje felismerni, hogy ez jó móka. Még akkor is jobb lépésről lépésre haladni, ha vízimádó fajtánk van.
• Adjunk rá úszómellényt, ha biztonságban szeretnénk érezni kedvencünket.
• Ha félénk, gázoljunk mi először a vízbe, és csalogassuk. Sok dicsérettel menni fog.
• Először sekély vízben kezdjük a munkát, és egy labda, vagy bot segítségével hívjuk beljebb. Ha utána megy a játéknak, látni fogjuk, hogy mennyire érzi kényelmesen magát. Dobáljuk messzebbre a tárgyat, és kérjük, hogy apportírozzon.
• Ha szívesen úszik, szívesen fog búvárkodni is.
• A falka biztonságot ad. Ha más kutyák is vannak a vízben, akkor megtapasztalja, hogy a többiek hogyan mozognak, haladnak. Bátorságot merít a társaiból. 
• Ha azt látjuk, hogy nincs kedve a fürdéshez, rázza a hideg, nyüszít, akkor ne erőltessük tovább. Vannak kutyák, akik sosem fognak békét kötni a vízzel, vagy csak nagyon hosszú idő múlva.
• A fizikailag gyenge kutyáknál minden esetben használjunk mellényt, vagy más eszközt, amivel fenn tudnak maradni a víz tetején.

Mindennek van határa

Bármennyire is szereti és élvezi a fürdőzést kedvencünk, egy idő után az úszás fizikai fáradtságot eredményez. Elsősorban a fiatal és idős kutyák szervezetét meríti ki. Ezért figyeljünk arra, hogy a mélyvizes mártózás után sekélyebb területre menjünk, ahol biztonsággal leért a lábuk. 

A nyári melegben ügyeljünk arra, hogy a strandolás végeztével hűs helyen pihenhessen, kapjon vizet, hogy újult erővel vághasson neki pár óra múlva a hullámoknak. 

Ha tetszett a cikk, és szeretnél értesülni legújabb híreinkről

kérünk lájkold Facebook oldalunkat!