Állatkínzás a hírnévért?

Természetünkből fakadóan vágyunk arra, hogy elismerjék létezésünket, értékeljék tevékenységünket. Az egészséges önértékeléssel rendelkező ember számára általában véve elegendő, ha szűkebb környezetének tagjai (szerettei, barátai, munkatársai) vélekednek pozítvan róla, alacsony önértékelés esetén azonban fokozottan igényeljük a megerősítéseket. 

Végh József kriminálpszichológus a borsonline.hu kérdésére elmondta, azok az emberek, akik mások bántalmazásához folyamodnak, óriási mértékű szorongással küzdenek, melyet az állatok kínzásával kompenzálnak, mintegy leplezve belső feszültségüket, feloldhatatlan problémáikat – melyekkel legtöbbször nincsenek is tisztában. 

A szeretethiányos nevelés, a szülők, rokonok által elszenvedett érzelmi és fizikai bántalmazás következtében sérülő gyermekek önképe is súlyosan sérül. Nem tudják megvédeni magukat, a kikerülhetetlen fájdalom és a tehetetlenség tudata is hozzájárul szorongásukhoz, melyet gyakran képtelenek direkt módon felszínre juttatni. Félelemben élnek, nem mernek beszélni róla, idővel alkalmazkodnak hozzá, elviselik az elviselhetetlent.  

Sérüléseik kompenzálásához eleinte talán elegendő, ha tárgyakon vezetik le dühüket, egy idő után azonban már kényszert érezhetnek élőlények bántalmazására is, akiken szemmel látható a szenvedés. Az évek során magukba fojtott, mélyben fortyogó haragot ily módon állatok kínzásában élhetik ki. Saját áldozatiságukat vetítik ki olyan élőlényekre, melyek gyengébbnek bizonyulnak náluk, kiszolgáltatottak számukra. Minél nagyobb szenvedést okoznak a kiszemelt áldozatnak, annál erősebbnek képzelik magukat, belső frusztrációjuk, félelmeik azonban csak időlegesen halványulnak el. Innentől kezdve már csak egy lépés embertársaik bántalmazása:

 „Az agressziónak van egy fejlődési folyamata. Eleinte szóban, majd tárgyakon, később állatokon és embereken követik el. Az az ember, aki állatokat kínoz, jó úton halad, hogy elfogadja: az élőlények elpusztíthatók. A gyilkosok előéletében sokszor kimutatható az állatkínzás.”

Minél negatívabb egy személy önképe, annál nagyobb elismerésre vágyik. Már nem elegendő, ha saját környezete „tapsol és bólogat” tettéhez, a cél, hogy minél tágabb réteget elérjen. Úgy érezheti, hogy olyan tettet kell végrehajtania, melyet nem lehet figyelmen kívül hagyni, általa még a médiába is bekerülhet, hírnevet szerezhet magának. Az, hogy ez a cselekedet pozitív vagy negatív megítélésű, voltaképpen lényegtelen, ám utóbbi szélesebb körben vált ki reakciót az emberekből, tehát „célszerűbb” ehhez folyamodni.

Az állatkínzó racionális és lélektani szempontból is másként értékeli tettét, a lehetséges következmények sem tántorítják el tervétől. Azok pedig, akik bizonyíthatóan állatkínzást követtek el, az esetek többségében a Büntető Törvénykönyvben* foglaltakhoz képest jóval enyhébb büntetést kapnak, így ez sem hat visszatartó erőként...

Mit lehet a megoldás? Szakemberek segítségével kezelhetőek lennének ezek az emberek, ám elenyésző esetben jutnak el pszichológushoz és pszichiáterhez. Legtöbbször nem is tudatosul bennük, hogy komoly problémákkal küzdenek és segítségre szorulnak. Ha élnek is a lehetőséggel, rendkívül hosszadalmas és komplikált folyamat eredményeképpen lehetne változást elérni náluk:

„A korai érzelmi vezérlést kellene átformálni. A gond csak az, hogy ez négyéves korig kialakul.”

*

2012. évi C. törvény

a Büntető Törvénykönyvről

XXIII. FEJEZET

A KÖRNYEZET ÉS A TERMÉSZET ELLENI BŰNCSELEKMÉNYEK

Állatkínzás

244. § (1) Aki

a) gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz, vagy gerinces állattal szemben indokolatlanul olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza,

b) gerinces állatát vagy veszélyes állatát elűzi, elhagyja vagy kiteszi,

vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha az állatkínzás

a) az állatnak különös szenvedést okoz, vagy

b) több állat maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza.

Tiltott állatviadal szervezése

247. § (1) Aki gerinces állat részvételével állatviadalt szervez, tart, ilyen állatviadalra fogadást szervez vagy fogadást köt, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki állatviadal céljára gerinces állatot megszerez, tart, tenyészt, kiképez, idomít, vagy forgalmaz, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.