Állatvédelem hazai helyzete – mikor lesz változás?

- Első körben azért tisztázzuk azt le, honnan van meg a rálátásod a nemzetközi helyzetre…

- Most már több, mint egy évtizede mozgok kutyás „körökben” és sikerült egy elég érdekes szemszögből figyelnem a dolgokat. Idehaza a MEOESZ ügyvezetője voltam, elég mélyen bekapcsolódva a nemzetközi kutyás élet körforgásába. Közben, meg azóta is, több nemzetközi projektben vettem és veszek részt, amelyek nagy része állatjólléthez kapcsolódik és elengedhetetlen hozománya volt az, hogy képbe kerüljek azzal, hogy más országokban, régiókban hogyan áll a helyzet. És azért az sem elhanyagolható, hogy jelenleg is külföldön élek.

- Mennyire más a helyzet külföldön? Tényleg olyan nagy eltérések vannak?

- Függ, hogy mely’ országokról beszélünk. Azt nem mondanám, hogy kolbászból van a kerítés. Állatvédelmi problémák mindenhol vannak. Viszont a milyenségük, a mértékük más. Sok esetben nagyon más! És az sem mindegy, hogy milyen a társadalom felfogása az állattartásról. Mert ebből alakulnak ki az állatvédelmi problémák. Ezek kezelése esetében pedig az is fontos, hogy erre milyen erőforrások állnak rendelkezésre.

Például a környező országokban nagyon hasonló problémák vannak. Viszont ha a skandináv országokat nézzük… hát, évtizedekkel előrébb tartanak, mint mi. Számos, a mi esetünkben állandósult probléma ott abszolút elenyésző számban fordul elő.

- És ennek mi az oka?

- Sok oka van. Függően attól, hogy milyen irányból közelítjük meg az állatvédelmi problémákat, mint jelenséget.

Alapvető probléma, hogy még mindig nem igazán értjük, hogy az állatvédelmi problémák léte egy elég komplex és bonyolult rendszer. Ebből adódóan pedig nem lehet annyival megoldani, hogy akkor legyenek szigorúbb jogszabályok és akasszunk fel minden állatkínzót.

A társadalom felfogását kéne alapjaiban megváltoztatni. Kezdve azzal, hogy mit is jelent állatot tartani, azokkal együtt élni. Érteni kéne, hogy ebből az együttélésből hogyan alakulnak ki azok a problémák, amelyekkel aztán az állatmentőknek kell foglalkozni.

Egy társadalom felfogását, szokásait megváltoztatni rendkívül összetett dolog. Sok minden kell hozzá. De e nélkül hathatós áttörés nem igazán várható.

Órákon át tudnék beszélni arról, hogy milyen folyamatoknak kéne beindulniuk ahhoz, hogy idővel (és most nem egy-két napról, vagy hétről beszélek) elinduljon egy komolyabb változás.

- De mégis, mi kéne a változáshoz?

- Egy teljesen más alapokon nyugvó kultúra és felfogás.

Mondjuk úgy, hogy a mostani felfogásunkat a kutyákról, a kutyatartásról és a keletkező problémák kezeléséről teljesen át kéne alakítani, mert nagyon sok hiányosság és félreértelmezés van benne.

Egy komolyabb, paradigmaszerű váltásra lenne szükség. Ehhez pedig sokat kéne vitázni, meg kéne tanulni, hogy ezek a folyamatok, amik az állatvédelmi problémákhoz vezetnek, valójában mire eredeztethetők vissza és így hogyan lehetne őket hathatósan kezelni. Nagyon sok mindent kéne átgondolnunk és újraértelmeznünk társadalmi szinten.

- Ha jól tudom, ezért kezdtél el blogolni is Magyarországon.

- Igen. Amikor a kutyabajok blogot 2017 tavaszán elindítottam, akkor már elég sok nemzetközi kutyás publikációm volt szerte a világban. Úgy gondoltam, hogy ugyanezt, a helyi sajátosságokra szabva el kéne kezdenem magyarul is. Mert egy csomó olyan problémát, témakört és ezek összefüggéseit kéne látni, megérteni, amelyekre sokszor elég csekély figyelem jut. Vagy szinte semmi. Pedig fontos lenne ezekkel foglalkozni.

Tényleg megragadtunk ott, hogy az állatvédelem az esetek többségében a kutyák mentéséről szól. Ez nagyon fontos tevékenység, de önmagában nem elég ahhoz, hogy a jövőben komolyabb, pozitív változás történjen. Nem csak a már megtörtént bajt kell kezelni. Arra is törekedni kell, hogy kevesebb bajbajutott állat legyen.

- És a blog sikerének köszönhető az, hogy nemrég ugyanezzel a névvel YouTube csatornát indítottatok?

- Igen is, meg nem is.

A blog sikere engem is meglepett. Foglalkozom kommunikációval. Tudom jól, hogy a nagy érzelmeket kiváltó akár cuki, akár szörnyű bejegyzések, írások ezerszer több reakciót váltanak ki az emberekből, mint azok a hosszú írások, amiket én is publikálok.

De úgy voltam ezzel, hogy ezekre az írásokra szükség van. És ha csak húsz ember olvassa el őket, de bennük valami megragad vagy a helyére kerül, akkor már megérte időt fektetni az egészbe.

Ezzel szemben nagyon jó volt azt megtapasztalni a kezdetektől fogva, hogy a publikációknak nemcsak létjogosultsága, de igény is van rájuk.

- És mi a helyzet a videó változattal?

- Régóta rágták már a fülemet az ismerőseim, hogy kéne videókat is csinálnom. Mert az a trend. És ez igaz is. De idő kellett, hogy ez a projekt így, ilyen jelleggel összejöjjön. Kialakuljon egy olyan koncepció, amivel azonosulni tudok én is. Így nem olyan régen dr. Fodor Kinga és dr. Sándor Sára szakmai tapasztalataira építve elindult a kutyabajok YouTube csatorna is.

- Az eddigiek alapján sikerült egy eléggé nem szokványos formátumot kitalálni.

- Igen, a cél ez volt. Nem egy oktató sorozatot szerettünk volna készíteni a szó klasszikus értelmében.

Nagy hiányosságnak tartom, hogy ezekről a témakörökről nincs kiterjedt beszélgetés. Pedig kéne. A már említett szemléletváltás miatt. A cél az, hogy szépen lassan elkezdjen kialakulni egy nagyon sok szempontból másfajta gondolkodásmód. Ehhez pedig az kell, hogy ezeket a témákat elkezdjük átrágni, máshogy tekinteni rájuk.

- És az első reakciók alapján mennyire vevők erre az emberek?

- Amikor a koncepció összeállt, már akkor egyértelmű volt, hogy idő kell hozzá, hogy egy, az eddigiektől teljesen eltérő formátumra az emberek vevők legyenek. Itt nem arról van szó, hogy akkor mi kiállunk, elmondjuk, hogy ki, mit csináljon otthon a saját kutyájával. Aztán minden hirtelen megoldódik. Ezt nem is lehet. Ahány kutya, annyi féle. Ahány élethelyzet, annyi megoldási lehetőség.

Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni azt a folyamatot, ami alapján egy társadalom állattartási kultúrája képes megváltozni (ami aztán magával hozza a kívánt változást az állatvédelmi problémák terén is), akkor azt mondom, hogy első körben az általános, átfogó vélekedéshez kell hozzányúlnunk. Ez mindennek az alapja, amire aztán az egyén egyedi tudása felépül. Egy nagyon összetett rendszer részei vagyunk mindannyian. Ezt pedig tudni kéne megérteni.

A társadalmi normák, vélekedések és elvárások biztosította alapra tudja mindenki akármilyen más módon felszívni azt a saját egyéni tudást, amit ő a saját mindennapjaiban alkalmazni képes.

De ehhez kell egy alap. Ahol nem csak magamat látom, a magam szűk kis környezetét, hanem azt is, hogy az én kis világommal, a napi cselekedeteimmel hogyan kapcsolódom be a nagy egészbe. És hogyan teszik ezt mások. Mások megértése nagyon fontos.

Ez az alap, ennek a minősége az az eltérő tényező – nevezhetjük nyugodtan kultúrának is – ami miatt más országokban nincs ennyi probléma. Ez elengedhetetlen a változáshoz és ahhoz, hogy elkezdjünk felzárkózni a „Nyugathoz” állatjóllét szempontjából.