Az egyetlen hat lábujjú, lundavadász kutyafajta

Mit jelent az, hogy rugalmas egy kutya?

A lundehundok válla annyira rugalmas és “laza”, hogy mellső lábait teljesen szét tudja feszíteni, azaz a testtel merőlegesen is tudnak állni.

Ezen kívül nyaka is nagyon rugalmas, fejét teljesen hátra tudja hajlítani a hátára.

Miért volt erre szükség?

A norvég Vaeroy szigeten lett kitenyésztve a fajta a lundák vadászatára. A lundák meredek, sziklás oldalakban fészkelnek, a kutyáknak ezekbe a mélyedésekbe kellett bejutniuk, majd a veszélyes terepről épségben lejutniuk - madárral a szájukban.

Nem csak ez segítette őket ebben a nehéz feladatban: ezek a kutyák hat lábujjal rendelkeznek - mármint lábanként.

Lundehund a családban

A kistermetű, 6-8 kg-os kutyák elég “spitzesek”. Sokat kell velük mentálisan foglalkozni ahhoz, hogy nyugodt és kiegyensúlyozott kutyát kapjunk. Ha ezt nem biztosítjuk számukra, akkor mi járunk pórul: foglalkozás híján jellemző rájuk a nagymértékű ugatás.

Vadász múltjuk miatt hajlamosak lehetnek a zsákmányszerzésre, mindenképpen fiatal kortól szükséges őket hozzászoktatni egyéb háziállatokhoz.

Idegenekkel tartózkodó és bizalmatlan, de nem agresszív.

Egy kis kitekintés: Mi az a puffancsszezon?

A lundákat szokás puffancs megnevezéssel is illetni, ami angol megfelelőjükből, az atlantic puffin-ból származik.

A puffancsszezonban az emberek sziklákról dobálják le a bébipuffancsokat, vagyis a lunda fiókákat.

Ez az egyedülálló hagyomány, ami elsőre zavarba ejtőnek és kegyetlennek tűnhet, valójában a lunda fiókák megmentését és túlélését segíti, mivel az emberek aktívan közreműködnek abban, hogy a fiókák biztonságosan eljussanak a tengerhez, elkerülve a városok veszélyeit és a téves irányokat.

Amikor eljön az idő, hogy a pufókok elhagyják a fészket, első repülésükkel a tenger felé indulnak, ahol életük első éveit töltik. Ez az éjszakai utazás a Hold fényére támaszkodva történik. Az elektromos világítás megjelenése azonban bonyodalmakat okozott, ami miatt a madarak összetévesztik a városi fényeket a Holddal. Ez a tévedés gyakran vezet ahhoz, hogy a sziget utcáin és kikötőjében landolnak, ami fárasztó kerülőutat eredményez.

Szerencsére az izlandi emberek mélyen szeretik a lundákat. Mind a szervezett mentőcsapatok, mind a helyi családok készségesen segítenek, ha a lunda bébik első repülése tévútra téved.
A főszezonban a mentők egy éjszaka akár több 10 gömbölydedet fiókát is megmenthetnek. Tulajdonképpen versenyt futnak velük, hogy utolérjék őket, mielőtt túl messzire vándorolnának vagy elakadnának. A kikötők hálókkal is felszereltek, hogy a lunda fiókákat a vízben landolva megmentsék, mivel a vízben lévő olaj károsíthatja a tollazatukat, és fulladáshoz vezethet.

A “ledobás” tehát valójában azt jelenti, hogy biztonságosan felröppentik őket a sziklákról, hogy megkezdhessék természetes útjukat a nyílt víz felé, ahol életük nagy részét töltik.

Puffancsszezon forrása: Planetz