Az erdőtűzben is hűségesen őrizte családja kecskéit a hős kutya

Nem véletlenül kaphatta nevét a skandináv istenségről elnevezett pireneusi hegyikutya. Odin, a bátor és rettenthetetlen négylábú hőstettére sokáig fognak még emlékezni, ha az idei kaliforniai erdőtüzek pusztítása kerül terítékre.

A Hendel család Santa Rosa-i birtoka közelében egy csendes vasárnap éjjelen csaptak fel a lángok. Az apa, Roland azonnal cselekedett, legszükségesebb holmijuk mellett macskáikat és kutyáikat is bepakolta lánya segítségével az autóba, egy kivételével: Odin ugyanis egy tapodtat sem moccant. A tűz fenyegető hőségétől robbanó gázpalackok, a kerti szerszámok szanaszét repülő darabjai és a fojtogató füstöt hozó szél ellenére sem hagyta magára patás családját.

Az idő sürgetése miatt apa és lánya elmenekültek otthonról, s ahogy biztonságos helyre értek, könnyekben törtek ki. Biztosak voltak benne, hogy kutyájukat és kecskéiket soha többé nem látják. Kicsi gidaként mentették őket, üvegből táplálták mind a nyolcukat, így különösen szívükhöz nőttek a házikedvencként szeretett állatok. Odin kishúga, Tessa a gazdikkal tartott; kölyökkorukban fogadták őket örökbe, a testvérek azóta is elválaszthatatlanok voltak egymástól.

Néhány nappal később a rendőrök által állított útakadályokat kicselezve, a lángok martalékává vált farmokon át hazavezetett a férfi. Hihetetlen módon életben találta az épségben megmenekült kecskéket őrző Odint és egy fiatal szarvasgidát is, aki időközben csatlakozott a nyájhoz.

Hogyan élhették túl a tűzvészt? Erre a kérdésre talán örök homály fedi majd a választ, ám egészen elképesztő, hogy a hős kutya kisebb sérülésekkel megúszta, miközben a család otthona és az állatok számára korábban felújított istálló is odalett. Egymillió dollárnyi értéket veszítettek el. Az épületeket idővel újra felépíthetik, egyetlen dolog érdekelte őket csupán: állataik biztonsága.

Visszatérésükkor élelemmel és vízzel látták el őket, de a neheze még csak ezután következik. Nem tudták magukkal vinni kedvenceiket, ezért ideiglenes menhelyen helyezték el őket, s a közösség erejében bízva gyűjtést szerveznek a helyreállításhoz. Elsődlegesen a tönkrement szivattyút szeretnék pótolni, hogy biztosítani tudják számukra a friss vizet, s a tél beállta előtt szeretnének felépíteni nekik egy istállót, ahol a hideg elől meghúzhatják magukat. 

Odin bundáját megperzselték a lángot, bajsza leégett és sántított, sebei lassan gyógyulnak be, de a menhelyen olyan törődéssel és szeretettel veszik körül, melynek köszönhetően újra a régi önmaga lett. Családja minden nap meglátogatja őt és a kecskéket, hősnek kijáró figyelemben részesülnek.  

Rokonaik, barátaik és vadidegenek együttérzése és segítőkészsége pedig újra visszadta nekik az emberi lélek jóságába vetett hitet: 

 „Mikor mindenedet elveszted, könnyű meglátni azt, ami valójában fontos. Imádkozom, hogy állatainknak képesek legyünk megadni mindazt, amire az életben maradásukért folytatott hősies küzdelemben szükségük lehet, így Odin bátorsága és önfeláldozása sem lesz hiábavaló.”