Csernobil kutyái ma: megváltozott a sugárzó területen élő ebek genetikája

Az 1986. április 26-i csernobili atomkatasztrófát követően a környező területeken és a közeli Pripjaty városában mintegy 120 000 ember kényszerült evakuálni és elhagyni otthonát. Sokan közülük kedvtelésből kutyát is tartottak, akiket a legtöbben hátrahagytak. Bár minden a túlélésük ellen szólt, nekik mégis sikerült erős populációt létrehozniuk, amely még mindig él a pusztuló erőművet körülvevő, besugárzott földön.

A legújabb tanulmányban a tudósok arra törekedtek, hogy mélyebben megértsék a Csernobil környékén élő szokatlan kutyapopulációkat, a súlyos környezeti szennyeződéseknek való kitettség fényében, amely minden nap hatással van a szervezetükre.

A kóbor állatoktól 2017 és 2019 között gyűjtött vérminták segítségével 302 kutyát elemeztek genetikailag  a konkrétan az erőmű területén élő populációkból, valamint a katasztrófa helyszínétől 15-45 kilométerre élők közül.

A Csernobil közelében élő kutyák DNS-ének vizsgálatakor egyértelművé vált, hogy genetikailag különböznek a világ más részein élő társállatoktól, ami a kutatók szerint a generációk óta kitett ionizáló sugárzás tükröződése.

Az új kutatás összességében megállapította, hogy ez a populáció 15 olyan összetett családi struktúrát tartalmaz, amelyek egyedülállóak más kutyákhoz képest.
Az is világos azonban, hogy a kutyák a különböző területeken szabadon mozognak és szaporodnak egymással.

„Szerintem a tanulmány legfigyelemreméltóbb gondolata az, hogy azonosítjuk a reaktorban és annak közvetlen közelében élő kutyák populációit, és a DNS-profiljukból meg tudjuk állapítani, melyek ezek a kutyák. Ha azokra a családokra gondolunk, akik kiégett fűtőelemek közelében élnek, akkor ez egészen elképesztő. Továbbá a kutyák, mint faj hihetetlen ellenálló képességére mutat rá” – mondta az IFLScience-nek Elaine Ostrander, a tanulmány szerzője és genetikusa, az NIH Nemzeti Humángenom Kutatóintézetében.

„Arra is rájöttünk, hogy a jelenleg a tilalmi zónában élő kutyák valószínűleg olyan társállatok leszármazottai, akiknek a gazdái a robbanáskor elmenekültek a területről hátrahagyva a négylábúakat. Rajtuk keresztül visszakövethetjük azoknak a háziállatoknak a genetikai profilját, ami a tilalmi zónában való élet miatt vésődött be a DNS-ükbe” – magyarázta Ostrander.

A legfrissebb adatok szerint akár 800 félvad kutya is élhet a csernobili földterületen, beleértve a legerősebben szennyezett területeket is.

A kutyákat úgy kategorizálják, mint a félig vadakat, mivel olykor összetűzésbe keverednek az emberekkel is. A területen dolgozó munkavállalók és kutatók etetik az állatokat, az állatorvosok pedig időnként meglátogatják a területet, hogy frissítsék az oltásaikat, és ellássák a felmerülő orvosi problémáikat.

Ez a kutatás rámutatott, hogy lehetséges megbízhatóan különbséget tenni a csernobili kutyák különböző populációi között. A kutatók pedig remélik, hogy vizsgálatok azt is megmutatják, hogy a genetikai különbségek hatással vannak-e az egészségükre, a megjelenésükre és a viselkedésükre. A kutatók szerint akár olyan genetikai mutációkra is fény derülhet, amelyek elősegítik az állatok túlélését a sugárzással szemben.

„Abban reménykedünk, hogy a baleset óta eltelt időben, a 15 generáción átívelő DNS változatok között találunk olyat, amely lehetővé teszi a magas sugárterhelésű környezet túlélését” - magyarázta Ostrander.

Mindez a kutatási metódus még viszonylag korai szakaszában van, de a kutatók rendkívül nagy lelkesedéssel mutatták be, hogy ma már egy szedett-vedett kóbor kutyákból álló bandán is milyen szuperrészletes genetikai elemzést lehet végezni.

„A tanulmány következő szakaszában a nagyítást a teljes genom és annak architektúrájának szintjére növeljük. Még egyszer nem tudom hangsúlyozni, hogy ez mennyire forradalmi. El tudtuk végezni ezt a fajta vizsgálatot embereken és laboratóriumi állatokon, ahol magas költségvetés állt rendelkezésre. Mára abba a szakaszba jutottunk, hogy ez a technológia szinte bármilyen rendszerben, bárhol alkalmazható” – tette hozzá Tim Mousseau, a tanulmány szerzője, a Dél-Karolinai Egyetem biológiai tudományok professzora.

Az eredeti angol nyelvű tanulmány publikációja itt olvasható.