Hátrahagyott kutyák Csernobilban

A körülbelül 200.000 kilakoltatott ember rengeteg ebet hagyott hátra. A hatóságok nem engedték, hogy magukkal vigyék őket, mondván, veszélyes és három nap múlva úgyis hazatérhetnek. A buszok és vonatok után igyekvő állatokat visszatartották, később pedig lelőtték. Ezt azért kellett megtenni, hogy ne vigyék tovább a sugárzást. Néhány ház ajtaján, a néhai lakók üzeneteket hagytak, hogy ne öljék meg szeretett kedvenceiket. Azonban nem minden állatot találtak meg. Ma a csernobili kóbor kutyák száma 300 körülire becsülhető, egyes források szerint pedig akár 900-an is lehetnek.

Csernobil kutyáinak nincsen könnyű élete. A zord ukrán teleket megfelelő búvóhely nélkül szinte lehetetlen túlélni. Gazdátlanok, nincsen aki gondoskodna róluk, etetné vagy állatorvoshoz vinné őket. Olykor akár egy vadállat áldozatául is eshetnek az árván maradt ebek. Ám nincsenek teljesen magukra hagyva. Az atomerőműben dolgozók etetik, itatják őket vagy akár játszanak is velük. Azonban nagyon óvatosnak kell lenniük. Bár nincs megtiltva, hogy hozzájuk lehessen érni, de jobb elkerülni az érintést, ugyanis bundájuk radioaktív anyaggal lehet szennyezett. Így akármennyire is aranyosak, jobb a távolságtartás.

A radioaktív sugárzással fertőzött kutyák általában hat éves korukig élnek. Azonban úgy élnek, mint bármely másik fajtársuk. Az ott dolgozó emberekkel találkoznak, játszanak, megvan az emberi jelenlét az életükben, ezáltal nem vadulnak el teljesen. Nem kifejezetten verődnek falkába, nem vadásznak, ahogy azt sokan a farkasokra asszociálva gondolnák.

Egy önkéntes segélyszervezet, a Clean Futures Fund három állatorvosi rendelőt állított fel a katasztrófa sújtotta területen. Itt beoltják, ivartalanítják a kutyákat, ezzel is igyekeznek féken tartani a populációt, hogy később minél egyszerűbb és alaposabb legyen ellátásuk. Ezáltal az emberek és a kutyák számára is egy biztonságosabb jövőt tudnak biztosítani.