Honnan ered a kutyafajták neve? - Egy kis földrajz

Labrador retriever

Nevét a Kanada keleti részén található Labrador régióról kapta, mely az Atlanti-óceán partján elhelyezkedő Labrador-félszigetet és környékét foglalja magában. Habár a fajtát Angliában tenyésztették ki, őseik, az úgynevezett St. John’s Water Dogs (Szent János Vízikutyái) a kanadai Újfundlandról származtak, ahol eredetileg halászatnál használták őket. Feltehetően angol, ír és portugál munkakutyák keverékéből alkották meg európai telepesek az 1830-as években, majd néhány képviselőjük kanadai és brit kereskedelmi hajókon jutott el Angliába. Itt brit vadászkutyákkal keresztezték őket, melynek eredményeként létrejött a mai Labrador retriever fajta.

Újfundlandi

Ki hinné, hogy e termetes ebek az ír vízispániel, a labrador retriever és a göndörszőrű retriever rokonai? Elsőre talán nem e fajták ugranának be a jószívű óriásokat elnézve, de a DNS-elemzés fény derített erre is. Az újfundlandik eredetileg halászokat segítettek embertpróbáló tevékenységükben.

Az 1880-as években Újfundlandra érkező ír és angol halászok és felfedezők írták le a kutyák két típusát. Az egyik az erőteljes testfelépítésű, hosszú, sűrű bundával rendelkező óriás, míg a másik az aktívabb, közepes méretű vízikutya volt. Az elsőt nevezték a „Nagy Újfundlandinak”, kisebb társaikat pedig a már említett St. John’s Water Dog névvel illették. Feladataik között szerepelt például a kivetett halászhálók behúzása, ám az erős újfundlandik olykor a csónakok vontatásában és a szükséges felszereléssel megpakolt kisebb szekerek, kocsik húzásánál is segédkeztek.

Leonbergi

A németországi Leonberg városáról nevezték el, ahol az 1830-as években Heinrich Essig polgármester egy Landseer szuka és egy, a Szent Bernát kolostorból származó kan párosításával új fajtát kívánt létrehozni (utóbbiak tenyésztették ki a bernáthegyi fajtát). A leonbergi tökéletesítéséhez később a pireneusi hegyikutyát is bevonta, melynek köszönhetően megszülettek az első barátságos természetű óriások, méghozzá a kor kedvelt színében - dús, fehér bundában - pompázhattak.

A legenda szerint Essig álmaiban egy olyan kutyafajta szerepelt, mely a szeretett városa címerében és címerpajzsán megjelenő oroszlánra emlékezteti az embereket. A leonbergi rövidesen igen népszerűvé vált európai királyi családoknál, képviselői az osztrák, olasz, walesi és francia udvarokban is felbukkantak.

Mai megjelenését, a  pofát borító fekete maszk és a barnás árnyalatú szőrzet összetéveszthetetlen kombinációját a 20. században nyerte el, amikor a világháborúkat követően megcsappant létszámot más kutyafajták (pl. újfundlandi) bevonásával igyekeztek feljavítani.

Spániel

A spániel szó a francia nyelvből ered, ahol az „espaigneul” régiesen spanyolt jelent. Bár számos fajtája van, a két legismertebb a Cocker és a Springer spániel. Kezdetben csupán a méretbeli különbségek miatt jegyezték őket külön fajtaként: ha a kutya 25 fontnál (kb. 12,5 kg) kevesebbet nyomott, Cocker spánielnek minősítették, ha a súlya ezt meghaladta, akkor Springer „lett belőle”. Az almokat is ez alapján osztották két csoportra: a kisebbek lettek a cockerek, a nagyobbak a springerek.

A cocker spániel kifejezés egyébiránt az angol „Cocking Spaniel”-ből származik, mely fő feladatukra utal, miszerint vadon élő szárnyasok, azon belül is főként a szalonkafélék családjába tartozó madarak (woodcock) vadászatánál használták őket. Egy 16. századi leírás szerint a spánielek színe főként fehér volt, itt-ott barnás-vöröses foltokkal tarkítva, majd francia területről terjedtek el a fekete-fehér foltos (márvány) színváltozatok.

Származásukat két teória is övezi. A kelta elmélet szerint időszámításunk előtt 900 körül hasonló kinézetű kutyák kísérték a Hispániából Brit-szigetekre érkező keltákat, majd térhódításukkal elterjedtek a mai Wales, Írország és Anglia területén. A Welsh Springer Spániel eredetével kapcsolatos elmélet is ezt támasztja alá, mely szerint a fajta a kelta törzsek „Agassian” vadászkutyáinak egyenesági leszármazottja.

A római elmélet szerint azonban egyes változatok őseit az ókori rómaiak hozták magukkal Britanniába távolkeleti kereskedelmi útjaikról. Ehhez kapcsolódik a rövidebb orrú spánielfajták (pl. Cavalier King Charles Spániel) története is, melyek létrejöttében vélhetően a pekingi palotakutya, a mopsz és shih tzu is közreműködött a későbbiekben.

Cikkünk segítségével egy kis betekintést szeretnénk nyújtani a kutyafajták lenyűgöző világába. Még több érdekességért tartsatok velünk a jövőben is!