K-9 kutyák - az amerikai szuperkatonák

A téma hatalmas, hosszasan lehetne róla beszélni, hősies történeteket elmesélni. Megpróbáltuk a legalapvetőbb dolgokat összeszedni, melyek által egy általános képet kaphatunk az amerikai K-9 egységek kutyáiról, munkáiról, megmérettetéseiről. 

Kezdjük a legelején, az elnevezéssel. A K-9 jelzővel, márkanévvel az amerikai  fegyveres erők kutyás   egységeit és kutyáit jelölik. Maga a jelző le is van védetve számtalan áruosztályra az Egyesült Államokban: a védjegy pedig az amerikai hadsereg tulajdonát képezi.

Magának a K-9  elnevezésnek a rendőrkutyák tekintetében egyébként nincs hivatalos “magyarázata”.  Lehetséges, hogy a kutyaféléket jelölő  canis, vagy a canidae (kutyafélék) ragozott alakjából, a canine (caninus szó vocativus alakja) szóból ered. A canine jelentése nyelvészeti szempontból elsődlegesen  szemfog / tépőfog.  Az amerikai angol nyelvben kiejtésbeli hasonlóságot is mutat   a canine (tépőfog) és K9.   Ha ez a kiejtésbeli hasonlóság áll a K-9 kifejezés kutyákkal kapcsolatos jelentésének  magyarázata mögött, akkor  érthető, hogy miért emblematikus jel az amerikai szolgálati kutyák esetében a támadásra készen fogait villogtató kutya. 

Európában a szolgálati kutyák agresszív megnyilvánulásait még akkor sem tekinti a szakterület és a hatósági szervek felvállalható reklámnak, ha a kutyák kötelességüket teljesítik. Talán ezért is jut eszünkbe a canine szóról inkább az emlősállatok, például az ember szemfoga.

A K-9 es kutyák viszont az Egyesült Államokban általában elfogó kutyaként dolgoznak. Rangjuk és címük van, mely feljogosítja őket félelmetes állkapcsuk és tépőfogaik (canine) használatára, persze szigorúan szolgálatteljesítés közben.

A kutyák kiválasztása és kiképzése

A kutyák tenyésztése és kiképzésének első fele jellemzően nem Amerikában történik, hanem Európában. A javarészt szlovák, cseh, német  és magyar kiképzők a kölykök kiválasztásával  a fiatal kutyák alapképzésével járulnak hozzá az amerikai szolgálati kutya állomány kimagasló minőségéhez. A kutyákat innen exportálják az Államokba: van, hogy előzetes megtekintés után, de egyre gyakoribb az is, hogy a kutyákat “látatlanba”, telefonos, e-mailes egyeztetések alapján küldik ki.

A kiérkezés után szakemberekkel, kiképzőkkel kerül sor a mindent eldöntő tesztekre, mely alapján meghatározzák, hogy helyet kaphat e  a kutya az USA hadseregében, vagy a rendőrségnél. A tét nem csupán a kereskedők és tenyésztők szempontjából óriási, hanem a kutyák szempontjából is döntő. Ha a vizsga nem sikerül, az visszautat és sok esetben hányatott sorsot is jelent a kutyának, melyben a hazarepülés Európába csak a legkisebb probléma.

A “beválogatott” kutyákkal tovább folytatják a munkát: a rendőrség is rendelkezik kiképzőtelepekkel, de ennél is gyakoribb, hogy magánkézben lévő kiképzőbázisra  kerülnek. Ezek a kiképzőtelepek a Department of the Army,  K-9 márkatulajdonos szerződéses partnerei, akiknek jogosultsága odáig terjed, hogy a szolgálati kutyavezetőket és a kutyákat együtt készítsék fel a későbbi, „hivatásos”  feladatokra.

Feladatok és megmérettetések

Nem csupán a hadszíntéren kerülnek bevetésre, a hétköznapokban is komoly szerepe van a K-9 kutyáknak. A szájkosár nélküli kutya un. „éles”  bevetése az utcán mindennapos dolog Amerikában. Segítik a gyanúsítottak, bűnözők elfogását, de például a börtönökben is gyakran használják ki a kutyák tekintélyét, segítségét. Kint teljesen más a jogszabályi háttér, mint itt, Európában. 

Sajnos előfordul mindkét oldalon - a bűnözők és a kutyák oldalán is-, hogy komoly sérülések történnek a bevetések során. Gyakoriak a hősi halállal, nemzeti pompával, díszsortűzzel végződött K-9 történetek. Ennek oka a lőfegyverhasználat elterjedtsége. A golyózáporban sokszor saját, rendőroldalról leadott lövés oltja ki az éppen parancsot teljesítő kutya életét.

Szerencsésebb esetben megéri a kutya a nyugdíjas kort vagy sérülései lehetőséget adnak egy átlagos kutyaéletre. Ilyenkor a kutyavezető a családjához veheti az állatot. Sok ismert eset bizonyítja azonban, hogy a kutyáknak lételemévé válik  a szolgálat. Nyugdíjas korban is elvárják, szeretik, ha a gazdi legalább külső szemlélőként elviszi magával néhány szolgálatba. A kutyavezetők állítása szerint boldog éveket adhat a kutyának, ha nem érzik mellőzve magukat. Egy profi kommandósnak kiképzett kutya mellékvágányra állítása meg szinte minden esetben a gyors fizikai leépülést, depressziót és a halált jelenti.

Az Egyesült Államokban már-már saját rajongótábora van a K-9 kutyáknak. Hatalmas tisztelet, megbecsülés, kultusz övezi őket és munkájukat. Annak ellenére, hogy ez a fajta „kutyázás” a hatalmasnak mondható átlag amerikai kutyatartó társadalom egy csekély rétegét érinti vagy  szólítja meg, nagy érdeklődés követi a szolgálati kutyák versenyeit. Nem ritka, hogy több mint 1500-2000 érdeklődő gyűlik össze a lelátókon a versenypálya mellett, hogy lássa ezeket a “szuperkutyákat”  versenyeken, az un. K-9 competition -on dolgozni. A nagymamáktól, a legkisebb gyerkőcökig minden korosztály megtalálható a nézőseregben! Ezek a versenyek nem fajtaspecifikusak, de túlnyomó részt a Német Juhász és a Malinois fajta képviselői a nevezettek.  A kutya és vezetője teljes felszerelésben, rendőrautóból kiszállva lépnek pályára, mintha egy hétköznapi szituációban lennének. A versenyen különböző akadályokat kell együtt teljesíteniük, a végén pedig a kutyának egy elfogást, a csibészre harapást kell bemutatnia. A megmérettetés teljes összhangot kíván a kutya és vezető között: fontos, hogy a vezető kézben tartsa, fegyelmezze, megfelelően irányítsa a kutyát.  A versenyeken a gyerekeknek is vannak programok: rájuk “méretezett” akadályokat próbálhatnak meg legyőzni, mindezt egy igazi katona segítségével, irányításával - igaz, egyelőre kutya nélkül. Azonban így is hatalmas élmény ez nekik! 

Mi a helyzet Európában?

Ahogy azt már említettük, az európai országokban sokkal korlátozottabb a szolgálati kutyák bevethetősége, ezáltal más feladatokat is kapnak a kutyák. Az amerikai K-9 kutyák szájkosár nélküli bevetése, az ebből kézenfekvően eredő jogi problémák, balesetek, halálesetek Európában a közvélemény és a hatóságok számára nem elfogadottak, nem felvállalhatóak.

Az interneten keringő, cenzúrázatlan, korhatárra való tekintet nélkül  megtekinthető, gyakran véres jeleneteket bemutató K-9 kutyás videók  magyarázatra szorulnak, és sok esetben aláássák az amerikai fegyveres erők jóhírét.

Európában a K-9® vagy k9® es kutyakiképzés és vizsgaszint egy sokkal elfogadhatóbb, populárisabb területet, a keresőkutyák irányát foglalja magába.   A német K-9® Suchhundezentrum, melyet Alexandra Grunow márkatulajdonos alapított, a K9 névnek egy olyan  irányt szabott az elmúlt 20 évben Európában, mely a kutyák bevethetőségét az eltűnt személyek és állatok felkutatásában a legmagasabb szintre juttatta. A kiképzési módszerek és a sajátos vizsgaszabályzat egyre népszerűbb és elfogadott  a szakma számára is.

Projektjeit és k9® iskoláit többek között a Julius-k9 cégcsoport támogatásával valósítja meg, illetve tartja fent.

A k9 márkanév védelmében együttesen lépnek fel és vigyázzák a szolgálati kutyázás jó hírnevét.

A Julius-k9 magyar anyacégnek köszönhetjük azonban a K-9 kifejezés széleskörű bevezetését, megismertetését Európában.

A JULIUS-K9® elnevezésében a K a “kutya” szót jelöli, míg a 9-es számhoz pedig rengeteg személyes kötődése  van magyar vállalatnak. A Julius pedig az alapító, Julius Sebő nevéből ered.

A cég k9® es kutyahámjai, pórázai és ruházati termékei a legkeresettebb felszerelések közé tartoznak Európában! A K9 termékek szabadalmakkal védett termékek, melyek 2009 óta az amerikai K-9 kutyák és gazdáik számára is nagy sikerrel képviselik a kimagasló európai minőséget. Fontos tudni, hogy k9 termékek szabadalommal vagy egyéb módon védett termékek!

*

Igaz, hogy egy igen kis szeletét ragadtuk meg a K-9 kutyák életének, így mégis jobban megérthetjük, megismerhetjük a világukat, és az amerikai K-9 kultuszt.