Kutyás barangolások - Dunaalmási Kőpite Túrakörök tanösvény

Magyarországon sok szép eldugott helyre lehet rálelni. Mindenképp megér egy utat a Kőpite-hegy felfedezése. Az erdő és a csodás panoráma feltölti a mindennapi robotban lemerült lelket. 292 méteres magasságával nem emel a felhők fölé, de nagyon szép a kilátás.

Dunaalmásról kiérve nem sokat kell autózni és a Les-hegyre vezető út elején látható az információs tábla, térképpel. Az út szélén és a táblával szemben a füvön lehet parkolni. A piros jelzést követve azon az úton haladtunk, ahol a rómaiak is. Az építkezéshez szükséges nehéz kőtömböket el kellett szállítani, ehhez olyan utat építettek, ami nagyjából kiegyensúlyozta a szintkülönbséget, de legalábbis nem volt túlságosan meredek.

Az erdő szintjétől magasabban haladó ösvény aljában vízáteresztő alagutakat építettek. Ezek a több, mint kétezer éves alagutak még mindig nagyon jó állapotban vannak. A kutyáink nagyon jól szórakoztak azzal, hogy átrohantak rajta, mint az agility sport kúszóakadályán. Könnyű észrevétlenül elsétálni a lejárók mellett, nem mindegyiknél van könnyen járható lépcsősor kialakítva. Érdemes figyelni az ösvény széleit, a kitaposott rész jelzi, hogy több lehet az ösvény alatt, mint egy bejáratott „bokor-wc”. Gyökerekbe kapaszkodva ereszkedtünk le a boltíves alagúthoz. Tövis, a mudim és Sakura, a bullterrier könnyedén vették az akadályt. A látogatás időpontjától függően az út során számos gyógynövényt is fel lehet fedezni, érdemes előre felkészülni belőlük.

Rengeteg tábla segíti a tájékozódást. Egy napsütötte mezőn át közelítettünk a Kőpite-hegyhez. Próbáltam felidézni, hogy melyik pitémet sikerült ilyen alakúra megsütni…

Könnyedén megmásztuk a dombocskát és mesés látvány tárult elénk. A Ferencmajori-halastavak kéklettek az egyik irányban, tőle jobbra pedig a Duna. Fenyvesek, erdők, szántók és városok terültek el az egyik irányban a Gerecse hegység ölelésében.

A táblák segítségével a Dunaalmási Kőfejtő természetvédelmi terület felé folytattuk utunkat. Sakura kezdetben kíváncsi volt az emberekre, de a sokadik szembejövő csoport után már ő sem foglalkozott velük. Egy fenyőfákkal szegélyezett meredek ösvényen ereszkedtünk lejjebb. Balra pillantva impozáns sziklák tornyosultak felénk. Az avatott szemeknek sokat mesélnek az itt található kövek és sziklák. A kutyáinknak nemes egyszerűséggel játszótér volt.

Utánaolvastunk, hogy nem csak a rómaiak bányásztak, későbbi korokban is felhasználták az innen származó mészkő alapanyagot. Az itt bányászott édesvízi tömörkemény mészkő faragásra kiemelkedő. A komáromi vár erődítési munkálataihoz, a bécsi császári palotához és az Országház építéséhez is innen szállították az anyagot.

Vadban gazdag terület, úgyhogy ha bizonytalan vagy, inkább hosszú pórázon kalandozzon a kutyád. Tövis és Sakura már többször találkoztak állatokkal, így nem kellett aggódnunk. Lábunk mellé hívtuk őket, ha szemből más kutyások vagy emberek érkeztek. Nem távolodtak el tőlünk messzire póráz nélkül sem.

Körülbelül 8 km-t túráztunk. A túraút elején figyelmeztető tábla jelzi, hogy délután háromtól másnap reggel 9 óráig vadászat zajlik a területen. Pontosan háromkor már az autóban ültünk, kellemes fáradtsággal a lábunkban és elégedett kutyákkal.