Meglepő kutatási eredmények a magyarországi állattartási szokásokról

Az ivartalanítás megtagadásának vezető oka kutyák esetében a későbbi tenyésztési, szaporítási lehetőség, a macskatartók körében pedig a beavatkozás anyagi vonzata volt, második legjellemzőbb válasznak mindkét csoportban az ivartalanítás feleslegesnek ítélése bizonyult.
A kitöltők jelentős része ugyanakkor szoros érzelmi kapcsolatot ápol kutyájával, macskájával, családtagként tekintenek kedvencükre.

Míg 2018-ban meg csak megközelítőleg minden harmadik magyar háztartásban élt kutya, a kutyatartó háztartások aránya 2021-re az összes háztartás 50,4%-ara nőtt egy reprezentatív kutatás alapján. Az országon belül a legtöbb kutyatartó Pest vármegyében és Budapesten él. A menhelyekről történő örökbefogadás aránya relatív kicsinek mondható, a kitöltők 14,9% fogadta örökbe állatát.

A kitöltők kevés kivétellel egyetértettek abban, hogy a felelős állattartással a gyerekeket is meg kell ismertetni (98,3%), ill., hogy a kormánynak támogatnia kell a nemzeti ivartalanítási programokat (95,2%).

A válaszadók közel 80%-a kutyát tart, 40%-a pedig macskát, közel 70%-a pedig több állatfajjal osztja meg otthonát. Az állattartok 93%-a azonnal, vagy legkésőbb pár napon belül állatorvoshoz fordul kedvencével, ha az szokatlanul viselkedik.

A megkérdezett kutyatartók 65%-a már ivartalaníttatta állatát, 11,2%-a még nem, viszont tervezi a későbbi ivartalanítást, mivel az ő kedvenceik jellemzően még túl fiatalok, 23,8%-uk pedig nem akarja alávetni állatát a műtétnek. Arra a kérdésre, hogy állata miért nem ivartalanított, eltérő válaszok érkeztek. A legtöbb gazda a későbbi tenyésztést, szaporítást írta oknak. A másik vezető indokként a „felesleges” állítás állt, valamint az, hogy állatuk nem találkozik másik kutyával. Harmadik helyen a „kockázatosságot” említették a válaszadók.
Voltak, akik szerint a kan kutyákat nem érdemes ivartalanítani, mert nem csavarognak el, és gazdájuknak nem is tudnak gondot okozni.

A megkérdezettek 38,7%-a naponta többször, 20,2%-a naponta viszi el sétálni kutyáját. A kutyatulajdonosok 5,1%-a sohasem megy el sétálni kedvencével.
Utóbbiak között kiemelkedően nagy azok száma, akik nem akarják ivartalaníttatni a kutyájukat. Míg összességében a válaszadók csupán 23,8%-a nem szeretné ivartalaníttatni állatát, addig a kutyájukat soha nem sétáltatók között ez az arány 62,86%.

A felmérés jól láthatóan rávilágított, hogy bár a kitöltők jelentős része szoros érzelmi kapcsolatot ápol kutyájával, macskájával, családtagként tekintenek kedvencükre. Mély kötelékre enged következtetni az is, hogy a magánytól való védelem kiemelkedő jelentőséggel bír a megkérdezettek szerint.

Mindezen túl azonban olyan hiedelmek, túlzások is kapcsolódnak az állattartáshoz, amelyek sem az emberek, sem az állatok érdekeit nem szolgálják, és szakmailag meghaladottak.

Kiemelt feladat az ivartalanításról szóló hiedelmek eloszlatása. Az ivartalanítással szembeni attitűdok megosztottsága is rámutat arra, hogy fontos cél az ivartalanítás jelentőségének hangsúlyozása, valamint az állattartók megfelelő, hiteles tájékoztatása. Azok a kutyatartók, akik a jövőben sem szeretnék ivartalanítani kedvencüket, gyakran hivatkoznak későbbi tenyésztési, szaporítási szándékra.

Fontos, hogy ez a csoport megismerje, mivel jár, ha nem megfelelően szelektált allatokat vonnak be a tenyésztésbe, szaporításba, ill. melyek egy felelős tenyésztő ismérvei.

A kutatás teljes anyaga megtekinthető itt.