Néhány évvel ezelőtt fenekestül felfordult a Taphouse család élete, mikor a családfő autóbaleset következtében életét vesztette. Hiánya mérhetetlen fájdalommal töltötte meg az addig boldog otthont; az édesanya számára lehetetlen feladatnak tűnt az is, hogyan közölje két kicsi lányával a tragikus hírt. Az akkor négyéves Hazel és kétéves Juno nem értették, mi történt, ám a gondolat, hogy apukájuk soha többé nem jön haza, végtelenül elszomorította őket.

Az édesanya minden tőle telhetőt megtett, hogy átvészeljék az elkövetkezendő időszakot, az új kezdet azonban még így is nehéz volt. Ekkor döntött egy kutya örökbefogadása mellett, s a kis bulldog varázslatot hozott mindennapjaikba. A gyermekek pillanatok alatt a szívükbe fogadták a kölyköt, akinek minden vágya az volt, hogy végre tartozhasson valakihez. Mindnyájan megtapasztalták az elhagyatottság szívszorító érzését – egymásra találásuk azonban elhozta a reményteljes gyógyulás lehetőségét.

„Olyan volt, mintha összefoldozták volna kettétört szívem, ahogy elnéztem a kutyust és a kislányokat egymással játszani. Fern mindent megváltoztatott.” – mesélte az özvegyasszony.

A család élete teljessé vált a kutyának hála, ám a sétákat követően egyre inkább úgy tűnt, valami hibádzik. Bár gazdái figyelmét élvezhette a nap 24 órájában, a felcseperedő bulldog négylábú társaságra is vágyott. Szerették volna boldognak látni kedvencüket, így fontolgatták egy újabb kutya örökbefogadását. A keresés nehezebbnek bizonyult, mint hitték volna, hiszen olyan ebet kerestek, aki egyaránt jól kijön fajtársaival, macskákkal és kisgyermekekkel, és a meglévő kutyus játékossága, energiái is passzolnak hozzá.

Már majdnem feladták, mikor a Facebookon eléjük került egy gazdikereső bulldog hirdetése. Szomorú múltjára is fény derült: bántalmazták és elhanyagolták. Aggódtak, hogy agresszívan fog viselkedni vagy túlságosan rémült lesz, a találkozás azonban eloszlatta minden félelmüket: June egyenesen letelepedett az ölükbe, és láthatóan örült a szeretgetésnek, simogatásnak. Ő már döntött.

Az első hetekben mindent megtettek, hogy megkönnyítsék az új jövevény beilleszkedését minnapjaikba. Kiderült, hogy előző gazdái sűrűn bántalmazták: azért is megütötték, ha fel akart menni a kanapéra. Mikor először sikerült „rábeszélni June-t, hogy próbálja ki a kényelmet, látszott rajta, hogy a mennyországban érzi magát” – idézték fel a bájos emléket.

Azt azonban még álmukban sem gondolták volna, milyen szoros kötelék fonódik majd a kisebbik lány, Juno és June, a mentett kutya között. Elválaszthatatlanokká váltak, imádnak együtt tévézni, játszani, zenét hallgatni, és persze nagyokat szundítani, amihez a kislány gondosan betakargatja pajtását.

„A leggyengédebb kutyahölgy, akit ismerünk. Mindent és mindenkit szeret. Még a macskák is imádnak hozzábújni.”

A tragikus eseményt követően az örökbefogadás életmentő, lélekemelő döntésnek bizonyult az édesanya és a gyermekek gyászában. Míg az egyik kutyus játékos energiával tölti meg a házat, a másik jelenléte nyugalmat és biztonságot sugároz. Így tökéletes az egyensúly.