Miért csinálja a kutyám? – Támadás

Aktivitás a gazdival, nevelés, szeretet – ezek biztosítják kutyája jólétét.

Panyi Zita kutyaviselkedés terapeuta segít a kutya-gazdi kapcsolat harmonizálásában.

panyizita.hu

Mindig azt mondom a gazdiknak akikkel együtt dolgozom, egyetlen kutya-gazdi párosra lehetsz hatással: saját magatokra! Értem, hogy neked pórázon van kutyatársad és rátok ereszti a szomszéd néni az ugatós ölebét, rúzsos foggal mosolyogva az ő szeme fénye után… Aki mondjuk már ötször bokán csípte a labradorod. Felelőtlen, igazad van. De ha a te kutyusod nagyobb és egyszer elszakad a cérnája (márpedig egy idő után el fog, ha rendszeresen piszkálják őt a neveletlen nála kisebbek), abban is biztos lehetsz, más intenzitású válaszreakciót fog adni. Sokkal súlyosabbat, mint amire egy kétkilós társasági kutya képes.

És fordítsuk meg! Egy pillanatra ne hidd, hogy az idegen kutya gazdája, aki húsz méterre mobilozik fülessel a fején, és akinek a kutyája épp póráz nélkül zúz felétek acsarkodva, meg fogja állítani a begőzölt állatkát. Dehogy lesz rá képes! (Szerény tapasztalatom, hogy tipikusan az ilyen emberek szoktak éles helyzetben ledermedni.) Hiszen arra sem képes, hogy pórázt tegyen rá! Ha az lenne, ismerve kutyatársa viselkedési problémáit, már rég szájkosárban és madzaggal eregetné őt – mások testi épségére felelősen odafigyelve – a parkban. De hát az neki strapás… Dehogy „veszi el a kutya szabadságát”…! Különben sem mindenkire támad rá… Csak a szomszéd vizslájára, na jó, meg a vizslákra úgy általában, az ugatósokra, meg akinek barna bundája van, de csak mert egyszer még kölyökkorában megharapta őt egy barna bundás kutya…  És csak akkor van vele baj, ha a másik kutya túl közel jön…

A kutya támadhat félelemből, fájdalomból, sőt, unalomból is, ha sosincs része semmilyen fajtájának megfelelő kimozgatásban és foglalkoztatásban! Ekkor így próbálja levezetni felgyülemlett energiáit. Támadhat megrögzött szokásból, idegrendszeri betegségek miatt, kezeletlen ösztönök okán, mert szeret balhézni és szórakoztatja őt ez a tevékenység. Támadhat póráz-reaktivitásból, a gazdi oltalmazása és erélytelensége kapcsán és ezer más eredőtől vezérelten…

Egy a lényeg: meg kell előzni a baleseteket!

„De barátságos!”

        „Csak játszani szeretne!”

                „Fiú vagy lány?”

                        „Miért?”

                                „Miért ne?”

                                        „Ne kapd fel a kutyád/ a vizet!”

                                                „Azt majd én tudom, jó?”

Te is hallottad már ezeket az agyzsibbasztó reakciókat, igaz? Ezek egyike sem lehet válasz arra, ha valaki megkér, hogy hívd vissza a kutyádat vagy ne ereszd rá az övére! Honnan tudod, hogy az ő kutyája nem frissen volt műtve? Nem beteg? Nem áll rehabilitáció alatt? Nem agresszívebb, mint a tiéd? Nem traumatizálódott már szerencsétlen hetvenszer a tiédhez hasonló kutyák és a hozzád hasonló gazdik miatt? És nem. Nem kell „megmagyaráznod”, hogy akkor műtve minek sétáltatja… Jelent valamit az, hogy szobatisztaság és egészségügyi séta? Ismerősen cseng rehabilitáció esetén a deszenzitizáció fogalma vagy az ellenkondicionálás? Nem gond, ha nem. Lehet, a másik gazdinak viszont igen. Na pont ezért! Pont ezért sétáltatja és kér meg téged kulturáltan, hogy ne nehezítsétek egymás életét fölöslegesen! Milyen szerencse, hogy nem kell hazánkban mind a hárommillió kutyának és gazdájának egyazon négyzetméteren tobzódnia! Némi akarattal és jó szándékkal mindenki találhat magának és kutyusának egy kényelmes sávot vagy zöld területet, ahol másokat nem (szándékosan) zavarva tud tartózkodni és kikapcsolódni.

Ameddig Magyarországon nem emelkedik a kutyával való együttélés kulturáltsági foka, addig sajnos kutyás támadások és balesetek is lesznek.

Hogy lehet megelőzni a támadásokat?

• A már említett póráz és szájkosár elég hasznos felszerelés!
   
• Érdemes felismerni a következő jeleket, és ha látod őket kedvenceden, akkor minél messzebbre vezetni őt attól a fajtárstól, akivel szemben gyakorolja:
  • Nyalogatja a száját, miközben erősen csukva, összeszorítva tartja állkapcsait.
  • Mozgása a normál tempóról minimálisra lassul, majd teljesen abbamarad.
  • Kihúzza magát és peckesen szembefordul a másik kutyával.
  • Feltűnően mellső lábaira támaszkodik vagy elrugaszkodási pontot keres egy falnál, fatörzsnél.
  • Felső állású, izgalomtól remegő faroktartás mutatkozik és/vagy egyértelműen balos irányba csóvál.
  • Lassan leereszti a fejét folyamatos fixáció mellett, így gerince (beleértve a nyaki, háti és ágyéki gerinccsigolyákat is) teljes szakasza egy egyenes vonalat képez.
  • Gyors toporgást és/vagy nyakrángást produkál.
  • Remegni kezd valamely testtájéka.
  • Szemfehérjéje a másik kutyára villan.

Ezek természetesen túlmutatnak a „szokásos” morog, vicsorog, ugat és rángatja a pórázt testbeszéd-készleten. Könnyebb a dolgod, ha utóbbiakat mutatja kutyusod, mert ezek gyorsan felismerhető jelek, amik egyértelmű üzenetet hordoznak számodra: átmeneti jelleggel szeparálni érdemes kutyatársad a többiektől! Ha eközben rád figyel, követ téged, egyszerűen kimozdítható, akkor dicsérheted és jutalmazhatod. Amennyiben gyorsan lenyugszik elvezetve, egy kis kört megtéve érdemes újra próbálkoznotok azzal, hogy – kellő távolságot tartva – megközelítitek a korábban fixált kutyát. Nyugalom esetén ismétlendő a dicséret, a jutalom. És persze e ponttól hasznos lehet kikérned egy szakember véleményét, hogyan tovább!