Te ismered a fajtamentők hivatását? Interjú a Cocker Rocker Spániel Fajtamentő Egyesülettel.

Mióta működtök, és mi keltette életre az egyesületet?

A Cocker Rocker Spániel Fajtamentő Egyesület 2010-ben került bejegyzésre, de már 2007-től egy spánieleket kedvelő/tartó csapat más szervezet égisze alatt mentette a bajba kerülteket. Végül az önálló egyesület megalapítása mellett döntöttünk, hogy minél rugalmasabban és gyorsabban tudjunk reagálni a segítségkérésekre.
Természetesen adott volt a szándék, hogy a gazdátlan spánieleknek mielőbb biztonságos helyet nyújtsunk, majd ha az eredeti gazda nem jelentkezett, új otthont találjunk.
Ebben az időben még a chip nem volt kötelező, így egy utcára került egyed gazdájának felkutatása sokkal nehezebb, időigényesebb volt, és az angol cocker divatosabb fajtának számított, így lényegesen nagyobb számban kerültek olyan gazdához, aki aztán nem is akarta visszakapni, chip hiányában pedig könnyebbé is vált számára, hogy megszabaduljon a kutyájától.

Mi a fő különbség fajtamentő egyesület és menhely között? Van egyáltalán bármi azon kívül, hogy egy fajtamentő specikifusan foglalkozik egy adott fajtával?

A menhelyek többnyire egy adott „körzetben” karolják fel az állatokat, tekintet nélkül a fajtára, méretre így mondhatjuk, ők területi alapon mentenek, míg a fajtamentő egyesületek országos szinten igyekeznek segíteni, azonban ők az adott fajta egyedeit. Együttműködve a menhelyekkel, sokszor tőlük átvéve az ő területükön bajba került kutyát vagy megelőzve, hogy a túlterhelt menhelyre bekerüljenek a valamilyen okból új gazdát keresők.
Vannak természetesen a „hibrid” szervezetek, akik egy menhely égisze alatt mentenek bizonyos fajtákat, vagy például mi, akik bár fajtamenésként működünk, de fenntartunk egy menhelyet, így ha kapacitásunk lehetővé teszi, fogadunk olyan keverékeket, akikkel megkeresnek minket. A fajtamentőkről elmondható, hogy az adott fajta specifikus jellemzőit jobban ismerik, így akár a jellemző betegségeiket vagy a felmerülő viselkedészavarokra, hiányosságokra szakszerűbb válaszokat ismernek.

Szerintetek melyiknek van nagyobb létjogosultsága: a népszerű fajták fajtamentő egyesületének, vagy a ritkábbaknak? Miért?

Minden állatokat védő szervezetnek van létjogosultsága, ha a célja a bajba került egyed mentése. A népszerű fajták esetében nyilvánvalóan több a bajba került egyed is, míg a ritkább fajtáknál, ha kapacitásuk engedi, talán nagyobb hangsúlyt fektethetnek arra, hogy ne is váljon népszerűvé. A népszerűség ugyanis magával hozza, hogy egyre többen fogják tartani, beindul a szaporításuk, ami egyrészt a fajta minőségi romlásához vezet, de egyúttal elérhetővé válik olyanok számára is, akik aztán képtelenek lesznek felnőni a feladathoz.
Népszerű fajtáknál is gond, ha rosszul mérik fel az igényeiket, de a kevésbé divatosaknál még erősebb talán az az ösztön, amire eredetileg kitenyésztették a kutyát, fontos ilyenkor tudatosítani az emberekben, hogy nem biztos, hogy jó ötlet hazavinni a cuki kölyköt, ha aztán a felnőtt egyednek nem tudjuk megadni mindazt a foglalkozást, amire szüksége lesz a kiegyensúlyozott életéhez. Ebben tehet sokat az olyan fajtamentő egyesület, aki még olyan szerencsés, hogy viszonylag kevés bajba jutottal kell foglalkoznia, bár nem tudom, létezik-e ilyen egyáltalán hazánkban.

Egy fajtamentő egyesület működhet/működik telephely nélkül? Ebben az esetben családoknál, önkénteseknél vannak elhelyezve a kutyák?

Nem csak fajtamentő szervezetek működnek telephely nélkül. Egy menhely létrehozása, még ha valami csoda folytán a terület adott is, rengeteg pénz,

mely egy egyesület indulásakor legtöbbször nem áll rendelkezésre. Mondjuk utána se lesz pénze, hiszen az állatmentés egy rendkívül költséges „hobbi”, de ha sikerül kialakítania egy támogató bázist, ha a működése során bizonyította, hogy valóban az állatok mentését végzi, akkor sikerülhet összeszedni az adományt a menhely létrehozására.
A telephely nélküli szervezetek megpróbálnak ideiglenes befogadókat keresni, illetve számos szervezet panziókban helyezi el a kutyákat, akár azért, mert hirtelen kell reagálnia, akár azért, mert már az ideigleneseik sem tudnak maguknál több ebet elhelyezni, a segítségkérések pedig jönnek és vannak, amikre aztán nem tudnak nemet mondani (pl. balesetesre).

Sok negatív tapasztalatot olvasni, hogy a menhelyek, állatvédő szervezetek "túl szigorúak", és sok gazdijelölt, akit csalódás ér, inkább fordul a szaporítók felé. Volt nektek is ilyen kellemetlen élményetek olyannal, aki nem értette meg, hogy nem való neki spániel?

Aki egy elutasítás után szaporítóhoz megy, már ezzel a tettével bizonyítja, hogy nem felelős állattartó. Volt olyan eset, amikor tőlünk nem kapott kutyát, de egy-két éven belül már a segítségünket kérte, mert természetesen szerzett és rájött, nem volt jó ötlet. Természetesen olyat is láttunk, hogy bár tőlünk nem, de másik szervezettől, tenyésztőtől lett kutyája, akinek gondos gazdája lett.
Mondhatják, hogy túl szigorúak vagyunk, de az állatvédő szervezetekhez került kutyákat egyszer már valaki becsapta, mi arra törekszünk, ez ne fordulhasson velük elő még egyszer. Inkább „csússzon ki a kezeink közül” egy jó gazda, minthogy csalódást okozzunk azoknak a kutyáknak, akikért felelősséget vállaltunk. És még így is minden szervezet belefut abba, hogy visszakerül hozzájuk egy-egy kutya, sok esetben ilyenkor még jobban megviseli őt ez az „elhagyás”, illetve ilyenkor már az újabb örökbeadás is nehezebb egyrészt mert a kutya idősebb lett (igen, szomorú, de az örökbefogadásnál még mindig sokan a fiatalságra helyezik a hangsúlyt) vagy ugye „priuszos” lett az eb, holott lehet, nem is az ő hibája a visszakerülés.

Vannak nyílt napjaitok, ahol meg lehet ismerkedni veletek és a kutyákkal?

Menhelyünk viszonylag zárt, mivel itt nem kennelekben laknak a kutyák, így nagyobb körültekintést igényel, ha egy „civil” bejön közéjük. Természetesen az örökbe fogadni szándékozónak van lehetősége - sőt kell is - ismerkednie a jövendő családtaggal, de a választást első lépésként a honlapunkon szereplő leírások alapján hozza meg, és utána a menhelyünk nyugodtabb részén ismerkedhet a kiválasztottal.

Tudom, hogy a menhelyek sokat kommunikálnak egymással, és segítenek egymásnak állatok elhelyezésében. A fajtamentőknél is így van, vagy kevésbé, hiszen ez egy zártabb, specikifusabb közösség?

A fajtamentők elsősorban ugye a menhelyekkel, gyepmesteri telepekkel tartják a kapcsolatot, hogy onnan átvegyék a „hozzájuk tartozó” fajtát. Ott, ahol egy adott fajtára több szervezet is szakosodott, nyilván az azokat vezető embereken múlik, tudnak-e együttműködni.

Milyen előnye van annak, ha valaki fajtamentő egyesülettől fogad örökbe kutyát?

Ahogy mondtam, általában a fajtamentő szervezetek jobban ismerik az általuk mentett fajták jellemzőit mind habitusban, mind tipikus egészségügyi problémáikban. Így a felmerülő kérdésekre is talán könnyebben, gyorsabban tudnak válaszokat találni akár az örökbeadás után is.

Ha valaki egy adott fajtában gondolkodik, nagyobb eséllyel, hamarabb találja meg kutyáját ilyen szervezetnél, mint keresgélve a menhelyek oldalán.