17 évesen megnyitotta a város egyetlen állatmenhelyét a brazil fiú – elszántsága határtalan

A brazil Eduarco Caioado mindig is szenvedélyesen szeretett segíteni a bajbajutott állatokon. 9 éves korától fogva menti a környéken élő elhagyott állatokat, idén tavasszal valóra válhatott gyermekkori álma: családja segítségével megalapította menhelyét. Kibéreltek egy házat, támogatóiknak hála pedig az állatok mentésével és ellátásával járó mindennapos költségeket is fedezni tudják.

„Minden nap eljárok oda. Néha stoppal, máskor 30 kilométert tekerek a biciklimen, de sohasem panaszkodom, mert ez az, amiről mindig is álmodtam. Igazi otthont szeretnék kialakítani számukra. Szeretném, ha tudnák, hogy akkor is velem maradhatnak, ha nem fogadják örökbe őket, és nálam öregednek meg.” – mesélte egy interjúban.

A menhely ötlete bő egy évvel ezelőtt pattant ki a fejéből. Brazíliának azon a részén él, ahol télen különösen hidegre fordul az időjárás, és nagyon sok kóbor állat esik áldozatul a kihűlésnek. Nem jutnak szervezeti segítséghez, ezért határozta el a fiú, hogy tenni fog értük. Takarókat gyűjtött és fekhelyeket, kutyaházakat készített, majd elkezdte etetni néhányukat. Egy héten belül már három kutya csatlakozott hozzá, idővel egyre többen bukkantak fel, és követni kezdték őt. Érezték, hogy rá számíthatnak.

Anápolis első rehabilitációs menhelyén napi szinten foglalkoznak a kutyákkal, megkapják a szükséges ellátást és gyógyszereket. A hely merőben eltér attól, mintha csak begyűjtenék egy telepre, ahol ketrecekben senyvednek vagy elaltatják őket. A kutyákat tanítják és különböző ingerekhez is szoktatják, felkészítik az örökbeadásra. Sok-sok figyelmet és szeretetet is kapnak, természetesen – sokuknak azonban még ezt is szokniuk kell, hiszen eddig kivert utcakutyaként tengették életüket.

„Azokban az években, amikor az utcán élő állatokat etettem, rájöttem, hogy nekik is ugyanúgy vannak érzelmeik, mint nekünk, embereknek. Baiano, az egyik kutya például mindig ajándékokat hoz nekem hálája jeléül: egy palackot, egy edényt vagy egy levelet. Arra gondoltam, egy másfajta helyet létesítenék számukra: egy gondozó otthont színekkel, játékokkal, rekreációs tevékenységekkel, zenével, tánccal, ahol még a születésnapjukat is megünnepelhetjük.”

A menhely vendégszeretetét mára több, mint 20 kutya és 4 macska élvezi. Segítői is akadnak, akik fényképeket készítenek a gazdikeresőkről, és a reklámnak köszönhetően már többen is végleges otthonra leltek. A jövőre nézve tervei között szerepel a menhely kibővítése, hogy idős, gondozásra szoruló kutyáknak is biztonságos, szerető otthont nyújthasson. A cél természetesen az, hogy minél többen találjanak örökbefogadó családokra, de addig is úgy érezhessék, mintha már igazi otthonban élhetnének.

„Izgalmas dolog látni, mennyire örülnek, fejlődnek és szinte visszatérnek az életbe. A legnagyobb kihívás annak eldöntése, ki kerülhet be a menhelyre, és ki marad az utcán. A terület most még elég kicsi, és nem vehetem mindegyiküket magamhoz.” De a megmentett kutyák öröme, bizalma és a szemeikből sugárzó hála a legfelemelőbb dolog az önzetlen fiú számára.

Támogatói segítségével néhány havi élelem, tisztítószer és az állatorvosi ellátást díja is összejött, emellett a terület szépítésére és bővítésére is mindig jut egy kisebb összeg. A hideg időszakra felkészülve szeretne további kutyaházakat és védett helyet kialakítani a kutyák számára, és az is fontos, hogy elkülöníthesse a kölyköket az idősebbektől, hiszen mindegyikük más-más ellátást igényel.

„Nemcsak a testi sebeiket, hanem a megtört lelküket is szeretném meggyógyítani.” – árulta el a fiú. Egy igazi hétköznapi hős!