5500 kutyaportré azokról, akiket elveszítettünk

Mark Barone 5.500 kutya portréját festette meg – olyan kutyákét, akiknek utolsó otthonát egy állatmenhely kennelje jelentette. Ez a szám hűen tükrözi az eutanázia négylábú áldozatainak számát. A férfi és felesége, Marina Dervan „An Act of Dog” nevű mozgalmának magyar megfelelője találóan így szólhatna: „Tégy ellene – tégy a kutyákért!”. Mark a menhelyen dolgozóktól kapott fényképek alapján alkotta meg műalkotásait. A legtöbb fotó akkor készült, amikor „az elvesztett lelkek” még életben voltak, ám sorsuk felett már meghozták az ítéletet.

A művész szerint egy számot nem nehéz elfeledni, de 5.500 festményt már nem lehet figyelmen kívül hagyni. Több, mint 4 évig tartott, mire befejezte a portrékat, amelyek a naponta átlagosan elaltatott kutyák számát hivatottak jelképezni. A projekt azonban még gyerekcipőben jár.

A házaspár célul tűzte ki egy múzeum létrehozását, amely az „Együttérzés Múzeuma” (Museum of Compassion) nevet fogja viselni. Az egyedülálló kezdeményezés keretében egy állandó kiállítás megnyitását is tervezik. A múzeum mérföldkőként szolgálna az állat-jólét gondolatának tudatosításában. Barone reményei szerint festményeivel sikerül felhívnia a figyelmet az ügy fontosságára, elősegítve ezáltal a társadalmi együttérzést a menhelyen élő kutyák iránt.

                                       5.500

Leírva talán nem tűnik soknak, de ha belegondolunk, mi rejlik e szám mögött – életek, amelyek véget értek, reménykedő szempárok, amelyekben egyik pillanatról a másikra kihunyt a fény... Összeszorul a szívünk! 

A kiállítás egy olyan alapot képez, amelynek bevétele 100%-ban a menhelyi állatok megmentéséhez járulna hozzá. A múzeumot közösségi adományokból építik fel. A honlapon található festmények mindegyike egy-egy történetet mesél el, a mellérendelt támogatási forma pedig lehetőséget kínál arra, hogy az együttérzők kiválaszthassák a számukra legmeghatóbbat. 

Az egyik kutya, Leo egy csodálatos fekete keverék, sorsa a színe miatt pecsételődött meg. Ez a szín ugyanis legtöbbször szomorú jelentést hordoz viselője számára: a fekete kutyák gyakran az utolsó helyen állnak az örökbefogadási listán – ezzel arányosan kerülnek az elsők közé az altatási sorrendben.

Tavaly az amerikai közszolgálati tévécsatorna (PBS) is csatlakozott a projekthez: végigkísérték a sorozat utolsó 5 festményének elkészültét. Filmre vették a pillanatokat, ahogy a négyéves utazás elérkezett keserédes befejezéséhez. Bonnie Silva, a dokumentumfilm producere, díjnyertes író elmondta, hogy komoly kihívásokkal kellett szembenézniük a projekt során. A film témája sajnos egyáltalán nem tartozik a népszerűbbek közé, az emberek általában elfordítják a fejüket, ha szóba kerül az eutanázia. A legtöbbjüket annyira megviseli maga a gondolat is, hogy inkább nem is akarnak hallani róla... A projekt egy non-profit szervezet részeként készül, amely független filmeseknek biztosít támogatást. A dokumentumfilm gyártása folyamatban van, a megindító előzetes itt látható:

Nincs kétség afelől, hogy a menhelyi eutanázia ijesztő valóságával nem könnyű szembenézni. De az állatok nem tudják megmenteni önmagukat, nekünk, embereknek kell tennünk értük. Mark szavaival élve: „Azért festettem meg 5.500 kutya portréját, mert így az emberek kénytelenek lesznek szembenézni velük.”

Öröm az ürömben, hogy egyre több kreatív kezdeményezés kap teret az állatvédelem terén - így szélesebb rétegekhez juthat el az üzenet. Reméljük, az ilyen akciók hatására több ember fogja felkapni a fejét, és közösen megálljt parancsolhatunk az állatkínzásnak és az értelmetlen eutanáziának. Szerencsére pozitív eredmények már vannak: Madridban tavasszal betiltásra került az eutanázia! Járulj hozzá Te is az ügyhöz: fogadj örökbe menhelyről!