6 év után találkoztak újra az egykori bajtársak: a veterán és bombakereső kutyája

David Herrera és Kash, a fekete labrador hét hónapon át szolgáltak vállt vállnak vetve az afganisztáni Sangin városában. Bár ez az idő nem tűnik soknak, a kettejük között létrejött kötelék évek múltán is szorosan összefonja őket.

A férfi egykor az Amerikai Vízierőnél teljesített szolgálatot, ma már veterán. A négylábúval együtt vettek részt a dél-karolinai kiképzésen, mielőtt útnak indultak a háború sújtotta országba. A kutyát házilag készült robbanószerkezetek felkutatására és jelzésére képezték ki, számos alkalommal mentette meg a katonák életét. Egy ízben egy domboldalon vezették egy 30 fős csapatot, mikor izgatottá vált. Ahogy megfordultak, észrevették a bombát, így még időben el tudtak menekülni a halálos robbanás elől.

„Hét hónapon át időnk nagy részét együtt töltöttük egy teherautóban. Bombáktól tisztítottuk meg az utakat a világ egyik leghalálosabb városában. Nem úsztuk meg robbanás nélkül, azokban a kemény időkben Kash segített át a nehézségeken.”

Katona és kutyája csak egymásra számíthattak, egymás ösztöneiben és tudásában bízva maradhattak életben a harcmezőn. Egyúttal felelősséget vállaltak katonatársaik életéért is. Kapcsolatuk túlmutatott puszta munkakapcsolaton, barátokká váltak.

„Kash bármelyik percben képes volt feldobni a hanguatot. Végig mellettem maradt, együtt élt és együtt harcolt velem. Az egészet átélte és mindent látott.”

Miután küldetésük véget ért 2011-ben, visszatérve az Államokba újabb feladatok várták őket. Ám útjaik külön váltak: a férfit Kaliforniába helyezték át, míg a labrador új vezetőt kapott.

„Komolyan azt hittem, hogy sohasem látjuk egymást újra. Tényleg így volt. Szerettem volna örökbefogadni, de újoncok kiképzését kaptam feladatul, így erre nem kerülhetett sor. Nagyon nehéz időszak volt számomra, hogy nem lehetett velem.”

Annak ellenére, hogy elvesztette a kapcsolatot a kutyával, nem telt el nap, hogy ne gondolt volna rá. Mindig ott motoszkált a fejében a gondolat, vajon mi lehet vele. Kash a hosszú és eredményes szolgálatot követően nyugdíjba vonult, egy másik katona fogadta örökbe. A veterán ekkor döntött úgy, hogy ideje meglátogatni rég látott négylábú barátját.

Több, mint 6 év telt el utolsó találkozásuk óta, így nem volt biztos benne, hogyan fog reagálni jelenlétére. Ám nem volt oka aggodalomra, a kisöreg felismerte egykori társát, és majd kiugrott a bőréből örömében. 

„Odajött hozzám, és a lábamnak dörgölte a fejét. Először egy kicsit bizonytalannak tűnt, de ez teljesen érthető. Próbálta kiszagolni, ki lehet ott, és ahogy leesett neki, hogy én vagyok az, hihetetlenül izgatott lett. Csak később tudtam meg, hogy már nem lát.”

Egy régóta dédelgetett álom vált valóra, s bár nem fogadhatta örökbe egykori harcostársát, ezentúl több találkozóra is sort kerítenek majd, hiszen a labrador családja örömmel látja vendégül kedvencük barátját. 

 „Nem vagyok az az érzelmes típus, de pont erre volt szükségem. Nagyszerű érzés volt újra találkozni valakivel, akivel 7 hónapig szolgáltunk együtt. Annyira örülök, hogy ennyi idő után újra láthattam őt!”

Történetük évekkel ezelőtt félbeszakadt, ám mostantól együtt írhatják meg az utolsó fejezetet. Ékes bizonyítéka, hogy a szeretet nem ismer határokat, sem térben, sem időben - egy kutya szeretete pedig örökké tart.