A napfogyatkozás hatása a kutyákra

Évezredek óta terjeng az emberek között a hiedelem, miszerint az állatok előre megérzik a természeti katasztrófákat, változásokat. Ez kutyáinkra is igaz, de semmi köze az állítólagos hatodik érzékükhöz. Több kutatás bizonyítja, hogy a földrengések, cunamik, vulkán kitörések előtt érdemes hallgatnunk házikedvenceinkre, ugyanis a Földnek olyan alacsony frekvenciás hullámait képesek érzékelni, amiket mi nem. De mi a válasz a napfogyatkozásra?

Kutyáink az évek során felvették a mi életritmusunkat. Reggel kelünk, mikor világosodik, nappal tevékenykedünk, nappal kapnak tőlünk enni, ekkor játszunk velük. Emiatt a fény létfontosságúvá vált számukra.

A napfogyatkozás nagy mértékben megváltoztatja a környező fényviszonyokat, emiatt a nappali állatok viselkedésformát váltanak, várják a vacsorájukat, lefekvéshez készülődnek. Kedvenceink eltérően reagálhatnak a sötétségre, egyesek nyugovóra térnek, mások vonyítanak. A meglepetést az okozza náluk, hogy a változások hirtelen következnek be, nem úgy ahogy megszokták. Ez akár még riadalomra, szökésre is okot adhat, tehát érdemes előre felkészülnünk.

A viselkedés változás nagyban függ a napfogyatkozás mértékétől. Ez eltérő lehet a különböző területeken, akár még országon belül is, így egy kutatás se bizonyítja pontosan, hogy mi a hirtelen sötétség hatása ebeinkre nézve. Nem tudhatjuk, hogy azonosan reagálnak-e a 20-, 30-, vagy akár 80%-os napfogyatkozásra, mivel nem lehetünk egyszerre több helyen, és semmiképpen nem általánosíthatjuk a kutyákat ilyen szempontból.

Fontos figyelembe vennünk, hogy mi emberek is sokszor egyfajta félelemmel tekintünk még az ilyesfajta természetbeli változásokra is, ami, bár nem is gondolnánk, de hatással van a hozzánk ragaszkodó ebre. A mi félelmünk ragályos, kutyáink megérezhetik, átvehetik azt, és ha nem vigyázunk eléggé, ezért rohannak ki a világból.

Egyesek azt állítják, hogy kedvenceik nemhogy nem fogadják el az ennivalót, de egyenesen visszautasítják azt, undorral néznek rá.

Egy golden retriver állítólag hosszan és hangosan vonyított a nap eltűnésekor, egészen addig amíg az elő nem került, pedig azelőtt sosem produkált hasonlót.

Egy másik család kutyája pedig a kerítést átugorva hagyta el a kertet, és vágott neki a nagyvilágnak.

Ezekről a cselekedetekről természetesen csak feltételezhető, hogy a napfogyatkozás okozta őket, tudományos bizonyítékuk nincs. Mindenesetre egy nagyobb napfogyatkozás közeledtével érdemes odafigyelnünk kedvencünk biztonságára - például hogy ne tudjon kereket oldani!