Amilyen a kutyád, úgy neveld!

Stefan Siman állatterapeuta és tréner határozottan kiáll a megoldásközpontú kutyanevelés mellett. Úgy gondolja, hogy ami az egyik kutyánál kezelendő probléma, addig a másiknál épp kiemelkedő tulajdonság, ezért a két kutyánál nem lehet ugyanazt a nevelési elvet alkalmazni.

Például, ha egy lakótelepi kutya az órákig tartó ugatásával zavarja a házban élőket, akkor nála olyan oktatást kell bevetni, ami megszűnteti ezt. Miközben egy családi gazdaságban tartott egyednél elvárás, hogy ugatással jelezze a gazdájának a veszélyhelyzeteket. A két esetben nem lehet egyformán nevelni. 

Ráadásul a kellemetlen viselkedési minta nem feltétlenül a kutya személyiségéből adódik, hanem a gazdája rossz válaszreakcióiból. Ennek felismerése szintén szakembert kíván. Sok oktató mondja azt, hogy nem a kutyát neveli, hanem a gazdát kezeli. 

Ezek a rossz gazda-minták elkezdődhetnek már kölyökkorban, és hiába várja azt a a kutyatulaj, hogy majd varázsütésre abbahagyja kutyája a nem kívánt viselkedést. Ilyenkor jönnek a kéretlen jótanácsok. Stefan ennek megértésére a felugráló eb példáját hozza.

A kölyöknek megengedi a környezete, hogy felugráljon az emberekre, mert annyira cuki. Nem közömbösítik ezt, nem gondolnak arra, hogy pár hónap, év múlva ez kellemetlen, esetenként veszélyes lesz. A kutya megnő, és még akkor is ugrál, ami zavarja az embereket. A jótanácsok közt szerepel a "lépj a hátsó lábára" is, mely nem minden esetben működőképes. Például a falkavezérré vált, embernek kezelt lakótelepi középes termetű kutya esetében. A lábtaposós módszerbe esetleg beletörik a kutya lába. 

Marad a negatív viselkedés, és a feszültség, mely büntetéseket és egyéb fegyelmi eszközöket hoz maga után. 

A büntetés használata azonban nagyon tág fogalom a kutyanevelésben. Ez ugyanúgy fajtára, méretre, oktatási stílusra különbözik egymástól. A büntetés célja minden esetben a rossz minta kiküszöbölése és a jólnevelt kutya állapotának létrehozása.

Az azonban egyáltalán nem mindegy, hogy a büntetés súlya mekkora. A pozitív büntetés használata még elfogadott, de a fájdalmat okozó és maradandó sérülést adó ellencsapás már inkább szadizmus, mint nevelés.

A pozitív büntetés azt jelenti, hogy egy negatív viselkedéshez (péládul figyelemfelkeltő felugráláshoz) egy kellemetlen élményt társítunk (nem figyel rá a gazda, nem néz rá, nem beszél hozzá, amikor felugrál), és ezért abbahagyja.

A falkában élő egyedek egy-egy tekintetből is tudják, hogy milyen viselkedési minta követendő, és melyeket nem érdemes folytatni. A gazdának falkavezérré kell válnia, hogy minden apró rezzenését értelmezni tudjon a kutyája, és ezáltal az emberi közegben elérje a jólnevelt kutyaságot. 

Ha tetszett a cikk, és szeretnél értesülni legújabb híreinkről

kérünk lájkold Facebook oldalunkat!