Biztos szereti a kutyád, ha megöleled?

 

Bármennyire is nem tetszik ez a kijelentés, úgy tűnik, a kutyákat valóban stresszeli az ölelés. De hát még a csapból is az folyik, hogy ez butaság – hiszen az internet is ontja a „cuki” videók millióit arról, ahogy a gazdik ölelgetik kedvenceiket. Mégis hol van itt az igazság?

 

Sokan gondolják úgy, hogy az ölelés a legjobb módja az ember-kutya közötti szoros kötelék kifejezésének.

 

Ám, ha kicsit jobban beleássuk magunkat a kutyakommunikációba, hamar rájövünk, hogy a kutya éppenséggel olyan testjeleket mutat, amikből kiderül: nem kér az ölelésből. Számukra ez az emberi viselkedésnek azon részei közé tartozik, melyet nehezen tudnak kutyául értelmezni.

 

 

 

 

A kutyák alapvetően mozgékony állatok; úgy lettek „megalkotva”, hogy fürgén tudjanak helyet változtatni. Stresszes helyzetekben vagy fenyegetés észlelésekor, legyen bár vélt vagy valós, a védekezés automatikusan bekapcsol – ennek legelső lépése pedig nem a fogak mutogatása, hanem arra való képességük, hogy gyorsan kereket oldjanak.

 

Ha van lehetőség elmenekülni attól, ami félelmet kelt bennük, akkor ezt fogják választani. Nagyon-nagyon kevés olyan kutya van, amelyik úgy dönt, hogy inkább a harcot választja, és szembefordul a veszéllyel, hiszen ez – adott esetben – az életébe is kerülhet, ami nem éppen a túlélés záloga.

 

A viselkedéskutatók szerint azonban, ha megfosztjuk a kutyát attól, hogy úgy cselekedhessen, ahogy túlélési ösztöne diktálja, akkor ezzel jelentősen hozzájárulunk az általa érzett stressz növekedéséhez. Ilyen például az, ha korlátozzuk mozgását, és bizony az ölelés is ide tartozik.

 

 

 

 

Mit vehetünk észre ilyenkor?

 

A kutya izmai megfeszülnek, félrenéz, kerüli a tekintetet, füleit szorosan a feje mellett tartja vagy hátracsapja, szemei kikerekedhetnek (látszik a szemfehérje, ún. „bálnaszem), nyakár behúzza, farkát maga alá húzhatja, nyalogatja a száját, de remeghet is.

 

Az ölelés tehát növelheti a stressz-szintet, és ha a stressz túllép azon a határon, melyen belül a kutya még képes tolerálni, akkor úgy fogja érezni, hogy itt erősebb jelekre lesz szükség. Ez lehet morgás, vicsorgás, ám ha az ember még ekkor sem ért a „kutyaszóból”, akkor végső soron harapásra is sor kerülhet.

 

 

 

 

Mit árulnak el a kutyákról készült „ölelős” fényképek?

 

Egy kisebb tanulmányban 250 fényképet választottak ki a Google segítségével, a „hug+dog”, vagyis „ölelés+kutya” keresőszavak alapján. Az elemzés során kutyák stresszjeleit keresték a fotókon.

 

A stressz és szorongás jelei kutyák esetében kifejezetten szembetűnők. Az olyan enyhéktől, mint a fej elfordítása a zavaró dologtól, a szemkontaktus kerülése, a hunyorgás (nemcsak napfényben), a fülek lekonyulása, a szájnyalogatás egészen a komolyabb jelekig, mint a már említett morgás, vicsorgás.

 

Érdekes dolgokra derült fény: a fotók 81.6%-án egyértelműen felismerhető volt legalább egy, a kényelmetlenségre, stresszre vagy szorongásra utaló testjel. A fotók csupán 7.6%-ánál értékelték úgy, hogy a kutyák nem érzik magukat kellemetlenül az ölelés közben. A fennmaradó 10.8% esetében semleges vagy homályos jelek voltak megfigyelhetőek.

 

 

 

 

Meglepő reakciót váltott ki a fenti, 2016-os kutatás: a gazdik java-része felháborodását fejezte ki, mivel úgy vélték, tökéletesen ismerik kutyájukat (ekképpen a kutyakommunikációt is), és váltig állították, kedvencük igenis szereti, ha megölelik. Fényképek tucatjait küldték be, és még csak nem is sejtették, hogy a rajtuk szereplő kutyákon egyértelműen látszottak a kutatók által korábban leírt stresszjelek. Az ölelés bizony nagyon is zavarta az ebeket!

 

 

Mit mondanak a kutyákról készült „ölelgetős” videók?

 

Egy frissebb kutatáshoz videófelvételeket használtak, melyek a kutyák által adott testjelek kapcsán tágabb vizsgálati lehetőséget biztosítottak a statikus fotókhoz képest. Itt folyamatában figyelhették meg a stresszre utaló jeleket, például a lihegés, a hunyorgás és a fogíny felhúzása. Az írországi Cork Pet Behaviour Centre (Cork Kisállat Viselkedési Központ) kutatócsoportja három különböző tanulmányt is lefolytatott:

 

• amikor a gazdik és kutyák játszottak egymással,
• amikor a gazdik megsimogatták kutyájukat,
• és amikor a gazdik megölelték kutyájukat.

 

 

 

Az öleléssel kapcsolatos videókból izgalmas dolgok derültek ki. Eltérő médiafelületekről gyűjtötték össze a legnépszerűbb 80 kutyás-ölelős felvételt, majd egyenként csoportosították a stresszjeleket. Íme az eredmények:

 

• 68.25%-a kerülte a szemkontaktust és elfordította a fejét az őt ölelő embertől,
• 43.75%-nál volt látható az orr- vagy szájnyalogatás,
• 81.25% hunyorgott
• 60% lelapította a füleit
• 42.5%-nál volt látható a lihegés,
• 67.5% esetében a kutyák az őket ölelő ember irányába csíptek, megcsípték vagy meg is harapták.

 

Fenti adatokból egyértelműen kiderül, hogy a kutyák többsége bizony nagyon nem kedveli az ölelgetést.

 

 

 

 

Összegzés

 

Ha eddig úgy gondoltuk, kutyánk odavan azért, ha megöleljük, talán itt az ideje átgondolni a dolgot. Különösen akkor, ha gyermekek is vannak a családban vagy baráti társaságban, akik előszeretettel ölelgetik, puszilgatják a kutyusokat. Elég egyetlen pillanat, amikor a szülő nem figyel oda, és könnyen megvan a baj!

 

A kutatók szerint egyébként e tanulmányok még egy fontos dologra rámutatnak: „aggodalomra adhat okot az a tény, hogy az emberek nem feltétlen értik a kutyák testbeszédét és hangjait, amikor interakcióba lépnek velük”.

 

Más szóval: nem biztos, hogy kedvencünket is olyan boldoggá teszi, ha megöleljük, mint minket. Lehet, hogy nem vesszük észre azokat a stresszre utaló jeleket és jelzéseket, melyekkel éppen azt szeretné elmondani nekünk: „köszönöm, de nem kérek ölelést.”