Charlie, a 15 éves haldokló labrador, aki még utolsó erejével elkísérte az oltárhoz szeretett gazdáját

Amikor a történetük elkezdődött, Kelly egy állatmenhelyen dolgozott. Egy nap egy 12 hetes fekete labradort hoztak be a menhelyre - egy bevásárlókocsiban találták a kölyköt. A találkozás pillanatában tudták: életük együtt fog folytatódni - annak ellenére, hogy Kelly akkoriban nem tervezte, hogy kutyust vegyen magához.

Az évek teltek, és Kelly életébe újabb fontos személy érkezett: James, aki Kellyhez hasonlóan állatorvosként tevékenykedik. A szerelmesek az évek múlásával úgy döntöttek, egy szeptemberi napon egybekelnek. A fekete labrador, Charlie addigra már 15 éves is ellmúlt - nem volt kérdés, hogy az egyik legfontosabb barátként ő is jelen lesz az esküvőn.

Charliet azonban már egyre rosszabb állapotba került: agydaganattal diagnosztizálták. Az esküvő előtti héten öt rohama is volt. Kellyék már úgy gondolták, muszáj lesz elengedniük őt, még a nagy nap előtt. De Charlie harcolt: mintha tudta volna, milyen fontos gazdájának, hogy ő is lássa, ő is vele legyen a nagy napon. A rohamok elmúltak, elérkezett az esküvő napja.

“Nem csupán elmúltak a rohamok. Mintha egy új kutya lenne, teljesen kicserélődött.” mesélte Kelly.  

A labrador elkísérte az oltárhoz is a menyasszonyt - az odavezető út felénél azonban olyannyira elfáradt, hogy nem bírt továbbmenni. Kelly húga ekkor felmelte a nagy kutyát, így folytatták az utat. A jelenet az egész násznépet mélyen meghatotta: mindenki szemében könnyek gyűltek össze. “Jamessel ránéztünk, ráborultunk, és csak annyit tudtunk hajtogatni: megcsináltad haver, sikerült” - mondta Kelly.

Az esküvő után egy héttel eljött Charlie ideje. Otthon, a kandalló előtt, békésen, szerető családja körében kelt át a szivárványhídon.