Egy kutya jelenléte még a veszélyesnek ítélt helyzetekben is biztonságérzetet nyújt

Nemcsak a nagyvárosokban, de vidéken is szép számmal fordulnak elő olyan helyek, ahova nem szívesen látogatnánk el egyedül. Ennek alapja lehet a „környék rossz híre” vagy egy korábbi kellemetlen élmény, ami miatt, ha tehetjük, elkerüljük a város egyes részeit, vagy ha leszáll az éj, inkább otthon maradunk.

Ám azokban az időszakokban, amikor korán sötétedik, és például mi hagyjuk el utoljára munkahelyünket, kényelmetlenül érezhetjük magunkat, ahogy a gyengén megvilágított parkolóban sétálunk autónk felé. Sűrűbben tekinthetünk körbe, amikor a buszmegállóban ácsorgunk, gyanakvóan pásztázzuk környezetünket a lehetséges veszélyforrásokat keresve.

És most képzeljük el a következőt: a helyszín ugyanaz a gyengén megvilágított parkoló vagy utca, az egyetlen eltérés, hogy ezen a ponton egy kutyasétáltató embert pillantunk meg. Ugyanúgy keressük a veszélyt vagy kicsit fellélegzünk? Nos, ha a válasz az utóbbi, akkor igazolódni látszik egy tavalyi spanyolországi kutatás eredménye.

Biztonság vagy veszély? Helyzetfüggő!

A Jaén Egyetem pszichológusainak egy csoportja* ugyanis arra volt kíváncsi, mennyiben változik meg a biztonságérzetünk a tipikus városi környezetben, ha egy kutyát is hozzáadunk a képhez. Ehhez egy sor olyan utcai képre volt szükségük, melyek a fenyegetettség érzetét keltik az emberben.

Az előzetes felmérésben 82 női főiskolai hallgatót kérdeztek meg, hogy rangsorolhassák a városi helyeket az alapján, melyik váltott ki pozitív és negatív érzelmeket az emberekből.

Alapvetően nagyobb biztonságban érezzük magunkat a jól megvilágított helyeken, így természetesen napközben is. Nem véletlen, hogy a filmek legijesztőbb jelenetei félhomályban vagy sötétben játszódnak. A kísérlet résztvevői azokat a fényképeket ítélték biztonságosabbnak, melyeket nappal fotóztak vagy jelentős a fény.

A sötétedés után készült képek és a gyengén megvilágított helyszínek viszont egyet jelentettek a veszélyessel. Nem mindegy az sem, hogy voltak-e menekülési utak a fotókon – azok ugyanis a minimális biztonságérzetet is növelték valamelyest.

Amikor egy kutya is bejön a képbe

Utcák, terek, parkok, parkolók, külvárosi részek szerepeltek a fotókon, melyeket két kategóriába soroltak: biztonságos vagy fenyegető. A következő lépésben újra lefényképezték ezeket a helyszíneket, ám ezúttal egy férfit vagy nőt is hozzáadtak a környezethez. A személyek egyedül vagy egy kistestű vagy közepes méretű kutya társaságában szerepeltek a képeken.

Az emberek arcát kitakarták, hogy ne befolyásolják az alanyok megítélést. E célból a kutyákat sem olyan fajtákból választották ki, melyek népszerűek és könnyen felismerhetőnek számítanak. A fényképeken tehát egy hétköznapi férfi vagy nő volt látható egyedül vagy egy hétköznapi kutya társaságában.

A fotókat ezután 296 női hallgató elé tárták. Azért fókuszáltak a nőkre, mert a városi környezetben hajlamosabbak intenzívebben megélni a fenyegetettség és félelem érzését, ha veszélyben érzik biztonságukat. Arra kérték őket, hogy értékeljék a fotó megtekintése során felmerülő érzelmeiket, így azt is, mennyire érzik biztonságosnak vagy veszélyesnek a jelenetet.

És az eredmény? Nem meglepő, hogy azok a fotók kapták a legpozitívabb értékelést, melyeken egy kutya is látható volt. A kutyás jelenetek kellemesebb érzelmeket váltottak ki a résztvevőkből. Kevésbé érezték kockázatosnak a helyzetet, nyugodtabbak voltak, úgy érezték, több kontroll van a kezükben, ami mind növelte a biztonságérzetüket. Érdekesség, hogy a kutya jelenlétének pozitív hatása még nagyobb volt azoknál a fényképeknél, ahol a helyszín láttán borsózni kezd az ember háta.

Ha a fotón férfi sétáltatta a kutyát, az alanyok nagyobb mértékűnek ítélték a fenyegetettséget, főként veszélyesnek minősített körülmények között. Éppen emiatt érdemes megjegyezni, hogy a kutya jelenlétében számottevő volt a biztonságérzet növekedése a férfi szereplő mellett, mint amikor a kutyát egy nő sétáltatta.

Számít a kutya mérete?

Az adatok szerint kevésbé volt fenyegető a férfi és a közepes méretű kutya párosa, mint a férfi önmagában. Ugyanakkor még pozitívabb érzelmi választ váltott ki, ha a férfi mellett egy pici kutya állt. Itt kisebbnek találták a lehetséges veszélyt is. Ez megmagyarázhatja azt is, miért van az, hogy egy nagydarab pasas egy aprócska csivava láttán miért nem érezzük úgy, hogy át kellene sétálnunk az utca másik oldalára a sötétben. De ha ugyanaz a férfi közelítene egy termetes ebbel az oldalán? Nos, ennek megítélését a kedves Olvasóra bízzuk.

*https://www.psychologytoday.com/us/blog/canine-corner/202211/the-presence-dog-makes-people-and-places-seem-safer