Epilepszia kutyáknál

Az epilepszia napjainkban az egyik leggyakrabban diagnosztizált idegrendszeri betegség kisállatok körében. Bármely életkorban, bármely fajtánál előfordulhat, bizonyos fajták azonban hajlamosabbak lehetnek rá (pl. beagle, collie, német juhászkutya, tacskó, husky, retrieverek, spánielek). A beltenyésztésből származó, valamint a kivizsgálatlan, kezeletlen beteg kutyák szaporításának eredményeként született egyedek fokozottan kitettek lehetnek az epilepsziás megbetegedésnek.

Mi okozza az epilepsziát? 

Az agy működésében bekövetkező zavart az agykéreg idegsejtjeinek kóros elektromos tevékenysége okozza, melynek során az ingerületi és gátló folyamatok egyensúlya felborul. A működési rendellenesség bizonyos időközönként visszatérő rohamokban nyilvánulhat meg, változatos tünetekkel kísérve. Fontos tudnunk azonban, hogy nem minden roham utal epilepsziás betegségre! Az epilepsziás rohamnak számos kiváltó tényezője lehet, mely kihat az agykéreg idegsejtjeire: 

• mérgezés, vegyszerek
• anyagcsere-betegségek (pl. cukorbetegség)
• máj- és/vagy vesebetegség
• fejlődési rendellenesség
• az agy állapotában születéskor bekövetkezett vagy későbbi életkorban elszenvedett sérülés
• bakteriális, vírusos, gombás fertőzés
• férgesség
• daganatos megbetegedés

Epilepsziás betegség esetén a rohamok bizonyos időközönként jelentkeznek, a tünetek rendszerint azonosak. Lehet öröklött vagy szerzett:

• Elsődleges vagy idiopatikus epilepszia: az agy vizsgálata során nem tapasztalható szövettani elváltozás, mely magyarázná a rohamokat. Az EEG-készülékkel mért elekromos működészavar oka ismeretlen. A betegség öröklött formája állhat a háttérben, a hibás gének váltják ki az idegsejtek izgalmi állapotát. Az első roham általában 10 hónapos és 5 éves kor között jelentkezik. Gyógykezelés szükséges (ld. lent)!
• Másodlagos vagy szerzett epilepszia: a klinikai vizsgálat elváltozást mutat ki az agyvelőben, mely magyarázhatja a rohamok jelentkezését. Ez lehet gyulladásos góc, sérülés, mérgezés, agyvérzés, tumor, vagy egyéb tényező, mely az idegsejteket károsítja. Ebben az esetben a rohamok közötti időszakban is felfedezhetőek bizonyos tünetek a kutyánál. Bármely életkorban jelentkezhet, korai felismerés esetén, megfelelő gyógykezeléssel a kutya meggyógyulhat belőle. 

Milyen tünetei lehetnek az epilepsziának?

Az epilepszia egyik legismertebb tünete a görcsös roham, ám egyéb jelek is utalhatnak a betegségre. Az agy érintettségének mértékétől függően két változatát különböztetjük meg:

1. Fokális epilepszia esetén az idegsejtek csak az agy egy bizonyos területén kerülnek izgalma állapotba. Az érintett agyterülettől függően változatos tünetek tapasztalhatóak, jellemző a viselkedésváltozás. 

• Amennyiben a tudat nem érintett: a kutya csámcsog, cuppog, nyeldekel, nyálzik, fogait csikorgathatja. A környező tárgyakat vagy saját testrészeit nyalogathatja, rázza a fülét, mintha belement volna valamilyen idegen test, egy vagy több végtagja ütemesen ráng, feje meg-meg remeg. 
• Beszűkült tudatállapot esetén: az állat nem reagál a gazdi hangjára, tekintete a semmibe réved, hallucinál, láthatatlan bogarakat kerget (légykapkodás), nyugtalanul járkál fel-alá vagy körbe-körbe, nyelvét öltögeti (mintha fagylaltot nyalna), fejét oldalra billenti (mintha biccentene). Ok nélküli félelem, izgatottság vagy agresszív reakciók, akár szélsőséges jelleggel.

2. Ha mindkét agyfélteke idegsejtjeiben egyidejűleg következik be a működészavar, generalizált epilepsziáról beszélünk. Az eszméletvesztéssel nem járó típusánál a kutya „elbambul”, tekintete a semmibe réved. Szerencsés esetben tudata perceken belül kitisztul, ugyanakkor átválthat nagy rohamba is. Az ún. „grand mal” jellemzője, hogy a kutya elveszíti eszméletét, lezajlását a továbbiakban ismertetjük. 

Hogyan zajlik le a roham? 

A rohamjelenség három szakaszból áll: roham előtti, roham alatti és a rohamot követő ún. megnyugvási szakasz: 

1. A kutya viselkedésében a roham jelentkezését megelőzően 1-2 órával, akár 1-2 nappal is változás következhet be: indokolatlan félelmi reakciót mutathat, menedéket keres, elbújik vagy „balesetek” fordulnak elő a lakásban, annak ellenére, hogy szobatiszta. A roham közeledtével a kutya láthatóan nyugtalanabbá válik, egész testében reszketni kezd, helyét nem találva fel-alá járkálhat. 

2. A roham kezdetét jelezheti egy éles vonyítás. A kutya elveszíti egyensúlyát, összerogyik vagy oldalára dől, teste megmerevedik, majd görcsös rángatózásba kezd. Az eszméletvesztéssel járó állapotnál a kutya fogait csattogtathatja, erősen nyálzik, szájából véres habos váladék távozhat, ha elharapja a nyelvét, záróizmai elernyedhetnek. Tekintete riadt és zavart, fájdalmas nyüszögést hallathat, nyaka és feje hátrafeszülhet, végtagjaival görcsösen kapálózhat, ritmikus futómozgás végezhet. 

3. A rohamot követően néhány percig, akár órákig is eltarthat, mire a kutya tudata kitisztul. Az ún. megnyugvási szakaszt újabb tünetek kísérhetik, például eleinte nem vagy csak nehezen ismeri fel gazdáját, sír, látása átmenetileg elhomályosulhat, bizonytalanul pisloghat körbe. Mozgáskoordinációs problémák léphetnek fel, míg a kutya visszanyeri eszméletét és a teste feletti kontrollt.

Mit tehetünk roham esetén?

Célszerű a környezetéből eltávolítani azokat a tárgyakat, melyek sérülést okozhatnak számára. Tegyünk a feje alá egy nagyobb párnát, mely megvédi a sérüléstől. Ha pedig bútor vagy a fal mellett esik össze, oldalról kipárnázhatjuk, hogy az öntudatlan mozgás, rugdalózás közben ne sérülhessen meg. Ne próbáljuk meg a nyelvét kihúzni, mert a görcsös fogcsattogtatás közben kezünkre is ráharaphat! Maradjunk mellette, hogy a roham elmúltával segíthessünk neki, míg újra magához tér. 

A rohamot követően igyekezzünk megnyugtatni kedvencünket (és magunkat is), hiszen nem érti, mi történt vele, és a gazdi idegessége is félelmet válthat ki belőle. Biztosítsunk számára egy csendes kis kuckót, ahova elvonulhat pihenni. Átmenetileg kerüljük azon tevékenységeket, melyek izgalmi állapotot okozhatnak nála, pl. hangos beszéd, gyerekzsivaj, játékra hívás, séta. Ha több kutya él egy háztartásban, figyeljünk oda, hogy ők is békén hagyják a rohamot átélt társukat. 

Érdemes megfigyelni a kutya viselkedését egészen a roham kezdetétől mindaddig, míg újra öntudatára ébred, hogy részletesen beszámolhassunk róla az állatorvosnak - készíthetünk videófelvételt is a pontosabb elemzéshez. Jegyezzük fel a dátumot, a roham időtartamát, a tüneteket, próbáljunk meg visszaemlékezni arra, volt-e valamilyen esemény, mely kiválthatta a rohamot. 

 
Hogyan diagnosztizálható?

Epilepsziás betegség esetén a rohamok között általában tünetmentes a kutya. A rohamot azonban számos tényező is okozhatja (ld. fent), ezért az idegrendszeri tüneteket mutató egyedeknél a diagnózis felállításához nélkülözhetetlen a részletes belgyógyászati kivizsgálás, mely általában alábbiakat tartalmazza: vér-, vizelet-, bélsárvizsgálat, agy-gerincvelő folyadék (liquor cerebrospinalis) vizsgálat, EEG.  

Az elektroenkefalogram az agykérgi neuronok elektromos tevékenységét méri, segítségével az epilepszia igazolása mellett a szükséges kezelés is megállapítható. Amennyiben az epilepszia nem nyer igazolást, az állatorvos javaslata alapján indokolt lehet röntgen, ultrahang, CT, MRI vizsgálat is. 

Epilepszia gyanúja esetén célszerű mielőbb kivizsgáltatni a kutyát, ugyanis a rohamok jelentkezhetnek napok, hetek vagy hónapok múltán is, és a kezelés elmaradása miatt idővel egyre gyakoribbá válhatnak, mely további károsodásokat okozhat az agyban amellett, hogy jelentősen megterheli a kutya szervezetét. 

Kezelhető az epilepszia?

A diagnózis birtokában állatorvosunk gyógyszeres kezelést (ún. antiepileptikumokat) írhat elő kedvencünk számára, mely életminősége javítását is elősegíti. A megfelelően beállított gyógyszer és a pontos adagolás tünetmentessé teheti a kutyát, bizonyos esetekben azonban még így is jelentkezhet egy-egy roham. Vannak olyan kiváltó tényezők, melyeket még óvintézkedéseink ellenére sem kerülhetünk ki, pl. az időjárási frontok, erős fény- vagy hanghatás okozta stressz (pl. tűzijáték), egyéb betegségek. Újabb tünetek jelentkezése esetén mindenképpen konzultáljunk a kutya kezelőorvosával a további teendőkről!

Bár az epilepszia évezredek óta ismert jelenség, bizonyos tünetegyüttesek  gyógykezelése még a legszakavatottabb orvosokat is komoly feladat elé állíthatja. A terápia sikerességének elmaradása esetén a rohamok gyakorisága, a kutya viselkedésében bekövetkező súlyosabb mértékű változás (pl. fokozott agresszívitás) és egyéb tényezők miatt sajnos az eutanázia kérdése is felmerülhet. Kellő odafigyelés mellett azonban az epilepsziás kutya társaihoz hasonlóan normális életet élhet, szerető családja oldalán élvezheti a kutyalét mindennapjait.

Megjegyzés: A cikkben foglaltak nem helyettesítik az állatorvosi diagnosztikát. Ha kedvencénél egészségügyi probléma merül fel, minden esetben kérje ki állatorvosa véleményét!