Farkasból családtag

Ismerjük mindannyian az ebek megszelídítésének történetét, s bár azóta rengeteg idő telt el, a hűség, a szeretet, mint kötelék azóta is jelen van hétköznapjainkban. A négylábúakat, azonban másképp definiálták régen, és most.

Dingó, Bodri, Buksi stádium, pár szóval így lehetne jellemezni a vidéki, házőrzői lét mozaikjait. A vacsora sokszor tejbe áztatott kenyér volt, de az asztalról lemaradt sütemény, hús, maradék is az etetőtálban landolt. A lánc napközben az élettérrel volt egyenlő, míg éjszaka a kedvencek őrizték a terepet, sok esetben a kerítésen túlra merészkedve. Védelmező feladatokat láttak el. A gazdák szerették a csahosokat, de a kapcsolat mégis egy távolságtartóbb dimenzióban létezett.

A városi élet is magához vonzotta az ebeket, a panelekbe, lakásokba, aprócska társasházakba. Négy fal, parketta, szőnyeg – távol a természetes élőhelytől. A tulajdon őrzése ebben az esetben is fontos szerepet játszott, de elsősorban a gyerekek, szülők álmát teljesítették be a mini méretű kutyák. Az apró fajták ugrásszerű keresletét ez adta. A zajos, poros, rohanós világban is igényelték a tappancsokat.

A helyszín a harmadik fok esetében bármi lehet. Ház, lakás, telek. A kapcsolat, azonban egészen más. Szoros. Családi. Van, aki ezt megveti, akad, aki nem normális dolognak vallja, hogyha a négylábúak hasonló szeretettel vannak kezelve, mint a családtagok. Mindenkinek magának kell eldönteni melyik ösvényt választja, de az tény, hogy a következetes szeretetnél nincs előrébb vezetőbb, és gyümölcsözőbb. A következetességet lényeges kiemelni, hiszen az egész napi gügyögős, elkényeztetős rajongás sem a kutyák, sem a gazdák hasznát nem szolgálják.

Bodri, vagy Áfonya, lakás, vagy ház, házőrző, vagy családtag – opciók, amelyeket mi határozunk meg. Az viszont vitán felül áll, hogy a kutyának helye van az életünkben, mindegy, hogy hova sodor minket a sors.

Ha tetszett a cikk, és szeretnél értesülni legújabb híreinkről

kérünk lájkold Facebook oldalunkat!