Így néz ki az idős kutyák földi mennyországa

A Monkey House nevű hospice kutyaotthonban menedékre lel minden idős és súlyosan beteg eb, akiktől gazdáik váltak meg vagy az utcán próbálták túlélni a napokat magányosan, fájdalmak közepette. Sajnos rengeteg hasonló sorsú kutya kerül be a menhelyekre, az idegen környezet kiváltotta stressz tovább ronthat egészségi állapotukon, örökbefogadási esélyeik pedig az idő előrehaladtával egyre csökkennek.  

Michele és Jeff Allen hat hektáros farmján azonban biztonságra lelnek azok a sanyarú sorsú kutyusok is, akik már senkinek sem kellenek. A házaspár 2010 óta foglalkozik ideiglenes befogadással New Jersey-ben fekvő hatalmas birtokán. Első védencüknél tudatosult bennük, hogy a menhelyeken élő idős és sérült, beteg kutyusoknak mekkora szükségük van egy olyan helyre, ahol az igényeiknek megfelelő körülmények között tölthetik el életük hátralévő részét.

Saját kutyaotthonuk ötletét a 15 éves Monkey ihlette, aki súlyos szívbetegsége és kora miatt hamar kiérdemelte az „örökbeadhatatlan” címet. Egy szempillantás alatt beleszerettek, gondoskodásuknak köszönhetően két szép évet ajándékozhattak még neki.

Daisy, a 10 éves csivava 2013-ban került be a menhelyre, a hasát uraló óriási daganattal és mancsai alá kunkorodó karmaival siralmas látványt nyújtott. Szőre is kihullott már, szívbetegsége volt a hab a tortán. A műtétet követően gyönyörűen felépült, gyógyszerekkel sikerült stabilizálni állapotát. A Monkey House egyik oszlopos tagjává vált: kicsiny mérete és állapotának súlyossága eltörpül küzdőszelleme és jókedve mellett.

A különleges színű mosómedvekopó Bullwinkle tavaly decemberben csatlakozott a kutyaparadicsom falkájához. Őt sem kímélte az élet: ízületi gyulladása és bőrproblémái mellett krónikus köhögés, daganatok és szívbetegség is kíséri mindennapjait, ráadásul előző tulajdonosa átvágatta a hangszálait, mert zavarta a kutya mély, öblös ugatása.  Allenék szerint süket, mint az ágyú és látása is igencsak megromlott már. Erre egy kisállatboltban tett látogatás alkalmával derült fény, Bullwinkle ugyanis esetlenül tipegett a sorok közt és hosszú farkával nagyjából mindent levert a polcokról.

Gondozói azonban mindezek ellenére, vagyis inkább mindezekkel együtt imádják őt! A tündéri nagyfiú boldogsága határtalan, a 40 kg-s szeretetgombóc lelkében egy örök kölyök maradt: kicsi lakótársainak tálkáiból iszik, rendszerint a legkisebb fekvőhelyet választja a szundításhoz, s a többiek fölé magasodva mintegy menedéket nyújt nekik. 

Az elmúlt években 58 kutyáról gondoskodtak a hospice otthonban, a házaspár jelenleg 23 ebbel osztja meg életét három örökbefogadott kutyájuk és két macskájuk mellett. A kóbor cicákról sem feledkeznek meg, a közelben található macskakolónia tagjai befogják, majd ivartalanítás után visszahelyezik őket eredeti helyükre.

Ennyi kutya ellátása szinte a nap minden percében feladattal jár: a rendszeres állatorvosi vizitek és kontrollok mellett az otthoni ápolás is alapos odafigyelést igényel. Minden kutyus speciális étrenden van és más-más gyógyszert szed. Tüneteik enyhítésére a hagyományos és alternatív gyógymódok kombinációját alkalmazzák, kiegészítve fizioterápiával, hidroterápiával és lézeres kezelésekkel. Úri kényeztetést kap minden egyes négylábú családtag, kívánságaikat ezer örömmel teljesítik kétlábú alattvalóik.

Kedvenc tevékenységük a szundikálás, ám a közös séták is frissítően hatnak számukra. A csendesebb helyeket részesítik előnyben, ahol a kutyák nyugodtan pihenhetnek és szaglászhatnak. Akiknek már nehezére esne rozoga lábaikon sétálni, kiskocsin vagy önkéntesek karjában utazva élvezik a kiruccanást. Kíváncsian nézelődnek és hatalmasakat szippantanak a friss levegőből. Imádják ezeket a kalandokat, készülődésnél látni, ahogy felvillanyozódnak, hazatérve pedig süt róluk a boldogság és az elégedettség.

Ezek a feledhetetlen pillanatok és önkénteseik támogatása segítenek a házaspárnak átlendülni az elkerülhetetlenen. A „nagynénik” és „nagybácsik” többsége idősekből áll, az évek során igazi családdá forrtak össze. Mentvényeik állapotában bármikor bekövetkezhet olyan változás, mikor búcsút kell venniük egymástól. Amikor már minden egyes levegővétel igazi kihívásnak számít, nem múló rohamok gyötrik őket vagy a kezelések ellenére is súlyosbodnak fájdalmaik, akkor tudják, itt az idő. És ezt a falka is érzi, együtt köszönnek el társuktól:

„Mikor a karjaimban tartom őket, és látom elhomályosuló tekintetüket, már nem érzem a szükségét, hogy az orvoshoz rohanjak velük. Minden tőlünk telhetőt megteszünk értük, és azt szeretnénk, hogy a búcsú olyan legyen, ahogy számukra a legkényelmesebb, kívánságuk szerint történjen minden. Utolsó pillanataikban is szeretettel vesszük őket körbe, hogy szeretve érezhessék magukat és tudják, biztonságban vannak.”