Ki mondja meg, tarthatok-e kutyát a társasházban?

A napokban került fel az internetre az eddigi legfelháborítóbb szabályozás híre, miszerint a társasház a lakók beleegyezéséhez köti a kutyatartást, és – egyes általa meghatározott fajták kivételével –szájkosárra kötelezi az összes ebet a lépcsőház területén. Külön kiemelte az állatok birtokháborítására, és az előfordulása esetén kiszabható szankciókra a figyelmet, habár ez cseppet sem ilyen egyszerű.

Dr. Pozsonyi Anikó ügyvédnőt kérdeztük az esetről, aki válaszaival alátámasztotta aggályainkat. Gyakori a törvényellenes rendelkezés, és sokan vissza is élnek ezzel.

Az alábbiakban olvasható, hogy mi az ami szabadon előírható, és mi az, ami kiesik a szabályozás alól:

Az önkormányzatoknak, és társasházaknak van lehetőségük önálló rendelkezések alkotására az állattartásra vonatkozóan, ha azok nem ütköznek a hatályban lévő 1998 évi XXVIII törvény-állatvédelmi törvény- végrehajtására alkotott  a kedvtelésből tartott állatok tartásáról és forgalmazásáról szóló 41/2010 (II.26.) kormányrendelet tartásra vonatkozó rendelkezéseivel. Minden esetben ütközik, ha a kormányrendeletben foglaltakkal ellenkező rendelkezés születik.

Példaként jeleníteném meg a fentebb említett társasház szájkosárra való figyelemfelhívását, és viselésének kötelezését. Ezt semmilyen esetben nem teheti meg Magyarországon mivel a Kormányrendelet  17. § (1) így rendelkezik:  Belterület közterületén - kivéve az ebek futtatására kijelölt területet - ebet csak pórázon lehet vezetni. Közterületen ebet csak olyan személy vezethet, aki az eb irányítására, kezelésére és féken tartására képes.(2) Közterületen az eb tulajdonosának biztosítania kell, hogy az eb sem más állatot, sem embert harapásával ne veszélyeztethessen. (3)31 Szájkosarat használni a (2) bekezdésben foglaltak végrehajtása érdekében - ha törvény, kormányrendelet vagy miniszteri rendelet a szájkosár használatát nem írja elő - kizárólag az egyedjellemzően agresszív magatartásának ismerete esetén kell. 

Az előírtak alapján a társasháznak semmi köze nincs a kutyák fajtájához, kizárólag a pórázkötelesség szabályozására van lehetősége, ami érthető is, hiszen nem mindenki szereti a kutyákat. Ezt tiszteletben kell tartani!

Ha a rendelkezés szabálytalansága ellenére mégis megtörténik, 60 napon belül bíróságon támadható. A határidőn túl  a helyi jegyző jogosult a törvénytelen társasházi rendelkezések ellen lépni. Egyébiránt, végre sem lehet hajtani a magasabb rendű jogszabállyal ellentétes házi rendelkezéseket.

A legnagyobb hiba, melyet nem csak a társasházak, de az önkormányzatok is el szoktak követni, hogy rendelkezéseikben szabályozzák a tartható ebek számát. A kormányrendelet 14.§ (6) bekezdésében foglaltak alapján tartósan csoportosan tartott ebek esetén számukra egyedenként legalább 6 nm akadálytalanul használható területet kell biztosítani. Nem minősül csoportos tartásnak a szuka együtt tartása a kölykeivel, azok hathetes koráig. Abban az esetben, ha ez megvalósul, tarthatunk akár öt kutyát is, ha időnk engedi. Ha efféle szabályozással állítják szembe a lakosokat a társasházak, akkor a fentebb megjelent módon kell eljárni. Ha önkormányzatok hozzák a rendelkezést, a kormányhivatalhoz szükséges fordulni.

Egyes lakóközösségekben a lakók bizonyos százalékának beleegyezéséhez kötik a kutyatartást. Ezt nagyon szigorú megszorításnak érezzük, a házban élőket ezzel megfosztják saját örömüktől, vágyaiktól. Azonban az Alkotmánybíróság kimondta, hogy ezt nem tehetik meg.

Az állattartás birtokháborítása nagyon nehezen bizonyítható, számos feltételnek kell megfelelni, hogy egyáltalán foglalkozzanak a kérdéssel. A Kormányrendelet 14.§ (2) kimondja, hogy a kedvtelésből tartott állatot úgy kell tartani, hogy az állat tartása lehetővé tegye annak természetes viselkedését, ugyanakkor a környező lakóközösség kialakult élet- és szokásrendjét tartósan és szükségtelenül ne zavarja. Amennyiben a négy feltétel nem áll fenn, eredményesen aligha léphetnek fel. Egyéb esetben, egy éven belüli szükségtelen mértékűnek vélt zavarás esetén a jegyzőhöz fordulhat a panaszos, azon túl a bírósághoz. A bírói gyakorlat szerint a birtokháborítás tényét állattartási ügyekben mindig a környezet jellegéhez képest kell vizsgálni. Nem panaszolhat birtoksérelmet, aki olyan környezetbe ment lakni, ahol az állattartás nem tilos. Az egyéni érzékenység érdektelen.

Ezek tudatában az állattartás szigorú keretei leomlanak, élhetőbbé válik az országunk, és ismereteink birtokában a rosszindulatú emberek nem találhatnak fogást rajtunk, kutyásokon. A szabályozások fontosak, és egyetértünk velük, nélkülük a békés együttélés lehetetlen. Alkalmazásukkal talán a jövőben megtalálja a közös hangot kutyás, és kutyátlan.

Köszönjük a segítséget Dr. Pozsonyi Anikó ügyvédnőnek!