Kutyafuttató: kerítés nélkül is van határ

   
 …mert ő félrevonul elvégezni ama bizonyos nagydolgot. A nyílt terepen a Gazdik szerint    elveszik az az egy kis kutyapiszok – gondoljunk bele, hogy ha minden kutyás így állna hozzá minden egyes sétánál: epedve várnánk az esőt, ami (talán) belemossa a földbe azt, amibe már megint beleléptünk… Vajon nem a mi kutyánk tette oda az aknát?!

A kijelölt kutyafuttató területeken, ha az nincs elkerítve, akkor is vannak szemetesek. A Gazdik jelentős része ebbe pottyantja bele a csinosan zacskóba szedegetett ürüléket. Majd azzal a boldog tudattal mosolyogva lép bele a másik kutya pottyantásába, hogy „igen, érdemes volt…!” – Pocsék érzés. Kedves Olvasó, előbb-utóbb Te is a nyomukba(!) lépsz! :)

Mi a probléma?

"Nincs elég kuka”. – Jó megoldás lehet, amit a szombathelyi Váci utcai „Kiserdőnél” láttunk: igényes emberek a fákra/bokrokra akasztottak fel műanyag szatyrokat, és ebbe gyűjtik a szemetet. Van otthon szatyrod? Vidd el, használjátok!

„Úgyse szedi fel senki.” – Butaság. Ha nem szednék fel, akkor bokáig járnánk az ebek fekáliájában.

„Minek, hiszen lebomlik?” – Igen, idővel. Mondjuk esős idővel. Addig azonban más kutyák belefetrengenek, Te pedig belelépsz…

„…de hiszen félrevonul, és ott végzi el!” – Mert ő okosabb, mint Te. (Bocs.) Azonban nem tudhatod, hogy ott a bokorban melyik másik kutya piszkát eszi fel a Te kedvenced, aki utána boldogan arcon (szájon!) puszil! És aztán a Ti hagyatékotok okozhat ilyen kétes örömet a többieknek.

„Helló!” – Igen, a köszönés. Alapvető illemszabály. Ha megérkeztél, köszönsz – az ott lévők pedig visszaköszönnek. (Ha mégsem, akkor legalább tudhatod, hogy valami mínuszos a légkörben…)

…és egy témába vágó sztori e cikk írójától!

Egyik kedvenc pajtink Maszat. Ő egy szürke, 10 kg körüli keverék kutyus, akinek óvodapedagógus az örökbefogadója. Maszat Gazdijával egy mező közepén találkoztam, éppen kettesben kirándultak. (Közben kedvenc bölcsiseinek gyűjtött egy halom őszi levelet, kökényt, kecskerágót, stb. – elhozta ez egész erdőt-mezőt a hátizsákjában...) A kezében volt egy zacskó, láttam, hogy tele van valamivel, és azt hittem, valami bogyó… nos, majdnem: Maszat nagy dolgocskája volt a színes csomag! Megkérdeztem, hogy mióta cipeli. Kiderült, majdnem 5 km óta cipelte, hogy kukába dobhassa. És miért?

Mert pontosan tudja, hogy a kisgyermekek milyen fertőzéseket kaphatnak el a kutyapiszoktól, és mivel családok is kirándulnak erre, mindig összegyűjti a veszélyes anyagot. :)