Séta? 10 jel, amivel a kutyád azt üzenheti, ideje kimenni

Amikor úgy döntünk, hogy magunk mellé fogadunk egy kutyát, a séta azon dolgok közé tartozik, melyek innentől kezdve a mindennapi életünk részét fogja képezni. Akkor is, ha emiatt még korábban kell felkelnünk, vagy később kerülünk ágyba, és az is előfordulhat, hogy nem sok kedvünk van hozzá. Kedvencünk viszont annál nagyobb örömmel várja az alkalmat, hogy végre mozoghasson, felfedezhesse a világot, találkozhasson barátaival és legfőképpen: elvégezhesse kisebb, nagyobb dolgát a szabadban. Milyen jelekből tudhatjuk, hogy itt az idő?

1. Az ajtóhoz megy

Az egyik legnyilvánvalóbb jele annak, hogy szeretne kimenni, amennyiben otthon vagyunk, nem várunk vendéget, sem a postást, futárt, és igazából nem történik semmi különös odakint. Kutyánk lehetetlenül szomorú tekintettel ücsörög az ajtónál - nagyon is valószínű, hogy azt jelzi, dolga akadt. Türelme azonban neki is véges, így további cselekhez folyamodhat.

2. Kibámul az ablakon

Sokatmondóan ül az ablak előtt, és egyre csak kifelé figyelget? Mindent és mindenkit megnéz, esetleg vakkant is hozzá párat? Elképzelhető, hogy a kinti világ megannyi érdekességét szeretné közelebbről is megvizsgálni – és mi is lehetne alkalmasabb ennél erre, mint egy séta?

3. Odahozza a pórázát

Úgy járkál a lakásban, mintha indulni készülne valahova? Körülöttünk köröz, netán a pórázát is elcseni a polcról, és várakozó tekintettel leteszi elénk? Vagy „csak” a cipőnket kapja fel, és cipelgeti előttünk. Itt az ideje összeszedni magunkat, mert nagyon is úgy tűnik, kedvencünk sétálni szeretne.

4. Ébresztő módba kapcsol

Még meg sem szólalt az ébresztőnk, de halk neszezés hangját halljuk, majd kedvencünk lágyan megbökdös orrával, esetleg elkezdi nyalogatni kezünket, jelezvén „gazdi, kelj már fel, légyszi”. Akadnak persze olyanok is, akik teljes erőből nekifutással az ágyon landolnak, félre nem érthetően kinyilvánítják, hogy itt az idő! 5 perc szundi? Felejtsd el! Kutyánk tettrekészen csóválja farkincáját, nagyon figyel ránk, megpróbál rávenni egy kis játékra vagy csak csendesen odabújik hozzánk; hogy felkeltse figyelmünket, és kirángasson álomországból.

Micsoda örömteli esemény, amikor a gazdi végre felkel! A kutyus pedig ott sertepertél körülöttünk, mutatja az utat, merre menjünk, lehetőleg az ajtó fele, sétálni. Hogy meginnánk a kávénkat? Megmosnánk az arcunkat? Ugyan, minek az... Mi sem lehet frissítőbb egy jó kis sétánál!

5. Az a nézés…

Bizony, tud úgy ránk nézni, mintha mi lennénk a legeslegjobb dolog a világon, ami csak történhet életében. És arra is rájött már, hogy az ellenállhatatlanul aranyos kölykös tekintettel (na meg egy kis cukiskodással) szinte bármit elérhet nálunk. Legyen szó valamilyen finomságról, játékról vagy a sétáról. Ha kutyánk figyelme nem lankad, kitartóan és várakozóan néz, pofijára némi feszültség is kiül, talán éppen azt szeretné üzenni, hogy a helyzet nem tűr halasztást. Menni kell, és kész.

6. Nyüszög, dünnyög, mormog, vakkant…

Ha fenti taktikák nem vezettek eredményre, jöhet a következő lépés: kutyánk finom (vagy sem) hangot ad abbéli véleményének, hogy igencsak szeretne már kimenni. A szerényebb ebek halk nyüszögéshez folyamodhatnak, a vehemensebbek viszont egyből rázendíthetnek, hangjaik teljes arzenálját felvonultathatják, minél sürgetőbb a dolog. Jelentőségteljes sóhajtozás, prüszkölés is kísérheti – szinte érezzük magunkon, ahogy kedvencünk kifújja a levegőt.

7. Fel-alá járkál

E téren testbeszédünkben hasonlóságot vélhetünk felfedezni. Amikor türelmetlenül várunk valamire vagy valakire, idegesek vagy ingerültek vagyunk, a feszültség levezetésének egyik amolyan beépített módja a fel-alá sétálás. Kedvencünk is ugyanígy tehet, ha fogytán a türelme és egyre kellemetlenebb a helyzet, már nehezen tudja visszatartani azt, ami az alvégen távozni készül.  

8. Ezerrel csóvál

Tipeg-topog, alig bírja türtőztetni magát, és közben folyamatosan jár a farkincája. Még csak ki sem kell mondanunk a „menjünk sétálni?” szavakat, egyből megérzi, mire készülünk. De ha még a gondolat sem fogalmazódott meg bennünk, biztosak lehetünk benne, hogy kutyánk fejében már ott motoszkál az ötlet. Minden idegszálában ott rejlik a „sétaaa” – izgatott csóválása erre utalhat.

9. Feltűnően szimatolja a szőnyeget, padlót

A „dolgom lenne” egyik látványos jele, ha a kutya hirtelen túlzott érdeklődéssel kezdi el szaglászni a szőnyeget vagy a kanapé, szekrény oldalát. Megvizsgálhatja a padlót és a sarkokat is a házban, amikor ki kellene mennie. A feltűnő szimatolás szorongásra is utalhat, amit mi is átérezhetünk, ha feszít a hólyagunk, de nincs lehetőségünk felkeresni a legközelebbi toalettet. A kutyák rendszerint szagmintát vesznek azokról a helyekről, amelyeket érdemesnek találnak vizeletükkel, ürülékükkel megjelölni – ez pedig egyértelmű jele annak, mi van készülőben.  

10. Amikor már késő, avagy balesetek előfordulhatnak

Van az úgy, hogy a kutya bármennyire is igyekszik, egyszerűen nem bírja tovább tartani. Mert hosszú órák óta várja, hogy a gazdi hazaérjen, és végre-valahára elvigye sétálni. Vagy betegsége, előrehaladott kora miatt nem képes megfelelően szabályozni vizelet- és/vagy székletürítését. Cukorbetegség, inkontinencia, időskori demencia, gerincsérülés, de egy felfázás, gyomorrontás vagy fertőzés okozta hasmenés is állhat a hátterében – érdemes kivizsgáltatni, és a szükséges kezelést betartani! Ez esetben segíthet a kutyapelenka és a szőnyegre, padlóra elhelyezett nedvszívó textil, pelenka. Hasznos megoldás, ha a kanapét, ágyat vízhatlan lepedővel takarjuk le.

Kölyökkorban is gyakoriak lehetnek a balesetek, a szobatisztaság elérése bizony türelmet és odafigyelést igényel a gazdi részéről. Nem lehet elvárni egy 2-3-4 hónapos kiskutyától, hogy órákon keresztül visszatartsa. Nagyjából számítani lehet arra, hogy evés, alvás után első teendője az lesz, hogy elvégezze dolgát. Az első jelre (szimatolja a szőnyeget, köröz egy pont körül) vigyük ki, és dicsérjük meg, amint odakint sikerrel jár.

Ha nem tudjuk, hogyan tanítsuk szobatisztaságra a kicsit, kérjük tapasztalt, pozitív megerősítéses módszerekkel dolgozó kutyakiképző segítségét. Soha ne büntessük meg a kutyát! Kölyökfejjel még nem tudja, hogy másként is lehet, ezt a gazditól fogja megtanulni. Beteg vagy idős kutyánk sem tehet a balesetről!

Összegzés

Fent ismertetett jelek segítségével természetesen másra is megpróbálhatja felhívni figyelmünket a kutya. A leleményesebbek hamar megtanulják, hogy a gazdit nem is olyan nehéz rávenni arra, amit szeretnének. Ha kedvencünk unatkozik, vagy majd kicsattan a le nem vezetett energiáktól, kérni fogja a sétát, hogy mozoghasson, szaglászhasson a szabadban, játszhasson barátaival.

Ha egészsége rendben van, és nem indokolt óránként kimenni levegőzni, játsszunk vele, vagy adjunk neki olyan játékokat, melyekkel elfoglalhatja magát, gyakoroljunk pár trükköt vagy tanuljunk valami újat, hogy fejben is lefárasszuk. Persze, a séta az igazi élmény – járjunk egyet kutyánkkal, amikor csak lehetőségünk van rá! Hálás lesz érte!