Kutyás barangolások - Vitányvár

 

Az erdőben megbújó festői várromot Vértessomló felől indultunk felkutatni. A temetőnél leparkoltuk az autót és gyalog folytattuk az utat. Innen nem volt messze a Vértesi Naturpark tábla, amin egy hatalmas térkép mutatja be a környék látnivalóit. Tovább haladtunk az emelkedő betonos úton, a fák törzsén virító piros jelzést követve. Nemsokára már a sárban cuppogtunk tovább. Ha éppen az ősz miatt kezd magába zárkózni a természet, vagy ha már éppen tavasszal egyre jobban kibontakozik, kiváló választás túrázni a környéken.

 

 

 

 

 

 

Már az erdei ösvények is nagyon varázslatosak. A köd csak fokozta a hangulatot. Utunk kidőlt fákkal szegélyezett vízmosásokban és völgyekben folytatódott. Egy szélesebb völgybe érkeztünk le, ahol egy pici patakot találtunk. Balra fordultunk és innentől a kék jelzést követtük. A Szép Ilonka forrásnál egy kis faház, Szarvas-kút elnevezéssel és padok nyújtanak rögtönzött piknikezési lehetőséget. Aki igényli, le is tud ülni egy kicsit megpihenni.

 

 

 

 

 

 

 

 

Megérkeztünk Rockenbauer Pál emlékfájához. A fa odvába faragták bele az arcképét, érdemes megnézni. Rockenbauer Pál (1933-1987) tudós, természetjáró, kalandor és sportember volt, mellette a magyar természetfilmezés kiemelkedő alakja. A „Másfélmillió lépés Magyarországon” című, az Országos Kéktúra útvonalát bemutató dokumentumfilm tette őt közismertté.

 

 

 

 

 

 

Továbbra is nagyon szép (és sáros) ösvényeken haladtunk. A következő látványosság már Vitányvár volt. A területen régészeti feltárás folyik.

Többször ostromolták a törökök, elfoglalták, visszafoglalták tőlük. Végül a magyar csapatok Pálffy Miklós vezetésével visszaszerezték. Egy év múlva inkább felrobbantották, hogy többet ne kerülhessen török kézre.

 

 

 

 

 

 

Szép kilátás nyílik a várból a környékre, nem véletlenül foglalták el annak idején annyiszor - kevésbé az esztétikai érzékük miatt, sokkal inkább taktikai szempontból. Az erdő széles sávban ki volt irtva a vár körül, hogy az ellenség ne tudjon észrevétlenül a falak közelébe férkőzni. Az eltelt évszázadok alatt a természet foglalta vissza a területet. (A múlt-kor weboldalán megtekinthető a vár rekonstrukciója.)

 

 

 

 

 

Innen érdemes a kék jelzésen tovább menni. Majd a már bejárt ösvényen, a piros jelzésen visszafele egészen a piros háromszögig. Élesen jobbra vezet az út és fel. A Somló-hegyi kilátó a Nagy-Somló hegy tetején tornyosul. Ennek is harcias előélete van, a szovjet megszállás idején katonai megfigyelőközpontként működött. Tiszta időben a Bakony-vidékéig ellátni innen. Vaslétrákon lehet felkapaszkodni, ami kutyával nem túl szerencsés. (Malinois-ok előnyben. :) ) Mi Tövissel lent megvártuk Szabit, tériszonyom és fáradtságom is erre motivált. A képeket nézve elhittem neki, hogy megéri felmászni, de udvariasan elhárítottam az ajánlatot, hogy addig megfogja Tövist, amíg felmegyek.

 

 

 

 

 

 

Van egy tó az útvonalon, kíváncsiak voltunk rá, úgyhogy mi egy keskeny, betonos kerülő úton indultunk a kilátóba. Amikor odaértünk, nagyot csalódtunk. Nem pusztán a vízbe, de még a tó partjára sem teheti be a lábát kutya. Még csak sétáltatni sem szabad ott. Valószínűleg ennek a tiltó táblának megvannak a maga történetei. Kicsit arrébb, a tónak egy elhagyatottabb részét meg tudtuk nézni kárpótlásul. Messziről. Természetesen itt is tábla hirdette, hogy eszedbe se jusson a közelébe menni.

 

 

 

 

Csákányospuszta felől is meg lehet közelíteni Vitányvárat. Csákányospuszta Tatabánya egyik külvárosi része. A régészeti feltárásokból tudjuk, hogy egykor Csákányosegyháza falu volt itt. Ne lepődjön meg, aki erre jár, ha belebotlik egy ilyen táblába. Az egykori kápolnának csak az alapjai maradtak meg, kevésbé látványos. A Mária-szakadékon keresztül a misztikus hangulatú Körtvélyesi erdei temető is megtekinthető. Több magyar katona itt nyugszik 1945 óta. A Körtvélyesi kilátóból fantasztikus a kilátás. Ez a kilátó már egész kutyabarát lépcsővel rendelkezik. Sokkal kevésbé meredek, falépcsős. További látnivalók közé tartozik egy nagyon aranyos kis erdei kápolna, a Körtvélyespusztai Kápolna. A 90-es években újították fel, ugyanis az elhanyagoltság miatt nem maradt meg túl jó állapotban.

 

 

 

 

 

 

Sok víz, vizestál a négylábú útitársnak, feltöltött mobiltelefon alapkellék egy kutyás túrára. A kullancsok szinte egész évben aktívak, komoly fagy kell ahhoz, hogy megbújjanak az avarban és egy kis nyugtot hagyjanak a melegvérű áldozataiknak. Gondoskodj a saját és a kutyád védelméről is velük szemben!

 

 

 

 

Kincses térkép csatolva! Az utolsó szakaszon van egy fa, faragott kutya képpel. Megtalálod?

 

A leírt két túrát akár kombinálni is lehet. Ha a rövidebb túra meg sem kottyant, ettől talán kellemesen elfáradtok. Jól látható jelzések vannak az ösvényeken és igazából egyik látványosságot sem érdemes kihagyni. Kalandra fel!