Kutyások, lovasok, természetjárók - hogyan figyeljünk oda egymásra?

 

Szörnyű tragédia történt néhány nappal ezelőtt. Két kutya támadt két lovasra. Az egyik lovas leesett, könnyebb sérülést szenvedett. Lova azonban a Balatoni útra szaladt, egy teherautó elé. Nem élte túl. A történtek nyomán eljárás indult a kutyák gazdája ellen. Az alábbiakban olvasható a rendőrség közleménye a történtekről:

 

Budapesten, a XI. kerületi Kamaraerdőn indult lovagolni két nő 2021. április 14-én délután, amikor a rendelkezésre álló adatok szerint két póráz nélkül sétáltatott kutya rájuk támadt. Az egyik ló ledobta lovasát, majd – nyomában a kutyákkal – kirohant a Balatoni útra, ahol egy betonkeverős tehergépkocsi elütötte. A ló a helyszínen elpusztult, a lovas az elsődleges adatok szerint könnyű sérülést szenvedett.

A kutyákat sétáltató 29 éves nővel szemben súlyos testi sértés bűntett kísérlet megalapozott gyanúja miatt indított eljárást a Budapesti Rendőr-főkapitányság XI. Kerületi Rendőrkapitányság.

 

 

Az eset komoly figyelmet kapott a médiában, és nem mellesleg hosszú komment-vitákat generált a közösségi médiában. Előtérbe kerültek az eddig tartogatott sérelmek, ellentétes vélemények. A kutyások és a lovasok oldaláról is lehetett hideget, meleget olvasni.

 

Kutyások, lovasok. Állatszerető, állatbarát emberekről beszélünk (mi több, a két “halmaz” gyakorta fedi is egymást), és első hallásra azt mondanánk, biztosan egymással is jól kijönnek. A helyzet azonban ennél sokkal árnyaltabb, sőt! Az utóbbi időben egyre több esetről hallani, amikor a kutyás és lovas, pontosabban a két állat találkozása nem épp szerencsésen alakult - nem egy esetben pedig súlyos sérülés lett a vége.

 

Hobbilovasként személyesen is tapsztaltam hasonló balesetveszélyes eseteket - lepett már meg minket a kerítésen átmászó (pontosabban “átrepülő”) foxi, aki szerencsére a rákiabálásra inkább visszasunnyogott. Úgyszintén tereplovagláson kergette már szét csapatunkat az erdőből a lovakra vadul ugatva érkező vizsla jellegű kutya. A tíz ló ezer felé rebbent és csak a szerencsén, és a lovak viszonylagos nyugodtságán, és a lovasok biztos ülésén múlt, hogy mindenki nyeregben maradt.

Nagyon veszélyes helyzetek ezek, könnyen baleset lehet a vége még akkor is, ha tapasztalt lovasról és nyugodt, kiegyensúlyozott lóról van szó. Ugyanakkor természetesen azt is el kell mondanom, hogy rengeteg olyan kutyással is találkoztunk, akik kezelni tudták a helyzetet és a veszélynek még csak a gondolata se alakult ki a lovakban.

 

 

 

De miért is kell nagyon odafigyelnünk egymásra - vagy talán még fontosabb kérdés:

 

---

hogyan figyeljünk oda egymásra megfelelően, hogy mindannyian biztonságban legyünk?

---

 

 

 

 

A kérdés rendkívül összetett, cikkünkben teszünk egy próbát, hogy minél alaposabban körüljárjuk mind a lovasok, mind a kutyások részéről. A kutyás oldalról, a kutyásokat érintő tudnivalókról, szabályokról, nevelési tanácsokról Panyi Zita kutyaviselkedés terapeutát, a lovas oldalról, a lovasokat érintő kérdésekről, a lovak viselkedéséről pedig Cseri Dávidot, a szilvásváradi Állami Ménesgazdaság igazgatóját kérdeztük.

 

 

---

Fontos! Írásunk és az elmondottak nem vonatkoztathatóak egy az egyben a pár nappal ezelőtti esetre és nem akarunk igazságot se tenni az ügyben - hisz ez nem a mi feladatunk.

Az itt olvasható tanácsok inkább általános érvényűek. Célunk, hogy közösen gondolkodjunk, hogyan lehetnének az ilyen veszélyes szituációk és főleg a tragédiák megelőzhetőek!

---

 

 

Kezdjük a minket leginkább érintő kérdéssel: a kutyákkal, kutyás természetjárással. Kérdéseinkre Panyi Zita, kutyaviselkedés terapeuta válaszolt - beszélgetésünk során természetesen szóba került a szörnyű baleset is.

 

-    In medias res indításként: segíteni szeretnék a tanácsaimmal és a gondolataimmal – kezdi Zita a beszélgetésünket. - Hogy a jövőben egymásra figyeléssel és megfelelő informálódással megelőzhetőek legyenek a hasonló tragédiák. Hiszem, hogy a felelősségvállalásnál, az empátiánál, a valóság tudomásulvételénél és a felkészültségnél semmi nem hatékonyabb segítőtárs. Megrázott a hír, noha nem voltam jelen és nincs személyes érintettségem, se tapasztalatom a történtek kapcsán.  Épp ezért semmilyen állásfoglalásnak nem kívánok része lenni. De kutyásként nagyon szeretném, hogy közös erővel segítsük egymást tudáshoz jutni. Sajátítsunk el új attitűdöt, legyünk nyitottak egymás felé és fogadjuk el, ha a másik állat-ember párosnak a miénkétől eltérő szempontja, törekvése van.

 

-     Köszönjük, Zita, hogy segítesz nekünk a kérdésben. Valóban, a hangsúly a közös erőn van. Az együttműködésen, az élni és élni hagyni elvén. Ennek mentén járnánk végig a tudnivalókat, tanácsokat.

Kezdésként: Kutyával az erdőben, réten, úgy egyáltalán: a természetben. Mik az alapvető tudnivalók?

-     Mindig azt tanácsolom a gazdiknak, tájékozódjanak a területről, amit látogatni szándékoznak. Jelesül védett-e a terület? Van-e ebzárlat és vadászidény? Van-e a közelben autóút, autópálya? Van-e vendégház, ahonnét szükség esetén segítséget tudnak hívni, ha a telefon lemerül, elveszik vagy tönkremegy? És hát milyen állatok laknak, sétálnak azon a részen, ahová ők is készülnek? Elsősegély-csomag, víz, láthatósági felszerelés mindig hasznos. Az emberi fajhoz tartozom. Nem vagyok egyedül. Sok élőlény sok szemponttal, meggyőződéssel és céllal van körülöttem. Nem biztos, hogy akkor töltöm ideálisan a szabadidőm, ha a kutyám egy védett virágot kapar ki épp a dolga végeztével vagy feldúlja az alacsonyan fészkelő madarak otthonát, amit nagy gonddal és energiával építgettek maguknak és fiókáiknak a lakók.

 

 

 

 

-     Nem behívható a kutyám. A mozgás viszont neki is kell - mit lehet tenni?

-     Hosszúvezetőt kapcsolni a hámjához és úgy mozgatni őt. A hosszúvezető átmenet a pórázos lét és a teljes szabadság között. Sok változata van. Készülhet műbőrből, elasztikus és gumis anyagból. Legegyszerűbb/olcsóbb változata, amikor bemegyek egy barkácsboltba és veszek pár méter sima kenderkötelet. Rakok rá egy karabinert, készítek a végére fogó-részt, aztán felveszek egy bicikliskesztyűt és úgy indulok útnak. A hosszúvezető hosszát ilyenkor én választom meg. Lehet öt méteres, de tíz vagy húsz is akár. Kesztyű azért hasznos, mert ha megindul egy közepes testű kutya és szabad kézzel belefogok a kötélbe, hogy visszatartsam, csúnyán leéghet a bőr a tenyeremről. Hasonlóan, ha a flexi szalagos része vagy zsinórja tekeredik a test köré, miközben húz a kutya. Lényeg, hogy ily módon a kutyám tud felfedezni (explorálni), ami fajára jellemző specifikus viselkedésforma. Új területre érve szeretné azt minél rövidebb idő alatt a lehető legaprólékosabban bejárni. Ez eredményez sokszor felfokozott kedvet, gyorsult mozgást. Hosszúvezetővel szabadon tud szaglászni, területet jelölni, mégis a kontrollom alatt van. Nem szabadul el, nem szalad kocsi alá, nem ijeszti meg a szembejövő család pici gyerekét.

 

 

 

 

-     Ha mégis úgy döntünk, elengedjük pórázról, akár csak pár percre, mire figyeljünk? Mikor tehetjük meg ezt egyáltalán? Mennyire legyen ehhez képzett a kutya?

-     Nem döntünk úgy, ha nem behívható a kutya! Pont a mai tréningemen engedtünk el egy máltai selyemkutyust a pórázról életében először a gazdikkal, ami után játékot kezdeményezett a társaival. Elég messze szaladtak, mégis visszajött az első hangosabb hívásra. Azért javasoltam az elengedését, mert biztos voltam benne, hogy ezt fogja tenni. Arról a kutyáról oldom le a pórázt, akinek ismerem a viselkedését, testbeszéde elemeit, reakcióját, ösztönadottságait és habitusát. Akkor pedig pontosan tudom, mennyire van kontroll alatt. A nyakban ülős kisgyermekem kezét sem engedem el egy kavargó virágkarnevál kellős közepén, mert messzire sodródhat tőlem és nem tudom onnantól szavatolni a testi épségét, hiszen a történéseket tőlem független elemek is befolyásolják. Sokszor mondom a gazdijaimnak, egyetlen tényezőre van befolyásuk: saját kutyusuk viselkedésére. Általános érvénnyel jó, ha van nálunk jutifalat. A behívás az a feladat, amire az én kis Felhőm is, hiába dolgozik rendszeresen más kutyákkal és meglehetősen rutinos, de élete végéig mindig kap finomságot. Ugyanis, ha ez ezer százalékos, akár a kutyám életét is megmentheti egy váratlan szituációban.
Mennyire legyen képzett a kutya? Esetünkben mindegy, van-e papírja vagy nincs, iskolába jár vagy trénerhez vagy egyikhez sem, de a gazdi csodálatosan foglalkozik vele otthon. Egy a lényeg: megbízhatóan behívható legyen. Tudjam megtartani és kontrollálni a viselkedését. Vissza tudjam hívni talált dolgok mellől, acsarkodó kutyák mellől, bárhonnét. Ez természetesen nem első hívásra és nem egy hét alatt alakul ki kutyus és gazdi között. Ha a behívás (és egyéb engedelmes feladatok) teljesítése nem része a napi rutinnak, akkor biztos, hogy éles helyzetben nem fog működni. Ezért hangsúlyozom állandóan: nem elég valamit elérni, azt szinten is kell tartani! Még egy gondolat. A behívás önmagában egy tanulási-tanítási elem:

Bármelyik kutya könnyen megteszi, hogy hívásra odaszalad, ha a gazdi egy libacombot tart a kezében. De az, hogy éles helyzetben libacomb nélkül azonnal jöjjön hívásra a kutya, az már nem annak a függvénye, hogy tudja-e, mit kell tenni, ha felhangzik az ismerős hívó szó. Ergo nem szimpla tanulási-tanítási elem végrehajtása. Hanem kőkemény ösztönkezelés és a kutyával való kapcsolatnak a függvénye.

Miért? A zsákmányszerző ösztön kezelése, hiszen én határozom meg, hogy rohanhat-e vadászni vagy nem. Megeheti-e a földön talált élelmet vagy nem. A territoriális ösztön kezelése is, hiszen én szabom meg egy másik élőlénytől vagy felfedezett tápláléktól való távolságtartását, nem engedem betörni egy másik állat-ember páros személyes terébe. Végül a falkaösztön kezelése természetesen, hiszen nekem, mint kedves vezetőjének engedelmeskedik és elfogadja a tiltásom, hogy lebeszélem éppen adott tervéről. Hiába tud egy kutya egy tanítási-tanulási elemet végrehajtani. Ha nincs megfelelő, tehát tisztelet és bizalmi alapokon nyugvó kapcsolata a gazdival, az nem fog működni.

 

 

 

 

-     Mit tegyünk, ha kirándulás, séta közben mások kerülnek a látóterünkbe? Például ha utolérünk másokat, vagy szemből közelednek akár gyalogosan, akár bicajjal?

-     Attól függ, ki és hogyan közelít. Ha valakinek városi közegben is kitör a kutyája deszkásokra, biciklire, érdemes még időben (mielőtt a kerékpárosok odaérnek) félrevezetni, kifordítani a helyzetből, vagy ha szabadon volt, behívni és pórázt rakni rá. A suhanó kerékpár sok kutyának stimulálja a zsákmányszerző ösztönét és el akarják kapni azt. Szoktam javasolni, tereljük is ilyenkor a kutyus figyelmét egy játékkal, falattal. Mozogjunk a cangával ellenkező irányba. Ne engedjük, hogy az ugatás elharapózzon, mert az könnyen társulásra motiválja a többi kutyát is a közelében. Ha falkásodnak, jelen esetben és sarkítva egy kutya acsarkodó viselkedése annak lemásolására készteti a többit, azt egy pont után szinte lehetetlen korrigálni. Ha ez egy együttesen végrehajtott támadásban manifesztálódik, annak végzetes következménye van legtöbbször. Ha más szabadon lévő kutyája jön szembe, akivel nem akarok ismerkedni, jómagam mindig megkérem már messziről, hogy kerüljük ki egymást! Addig ismétlem a kérést, ameddig szükséges. Alapvetés, hogy pórázon lévő kutyára nem eresztek rá másikat. Ha ezt én betartom, joggal várhatom el a másik féltől is.

 

 

-     És mit tegyünk, ha lovasokat látunk közeledni?

-     Azonnal hívjuk be a kutyát és tegyük pórázra. Ha eleve pórázon sétáltatjuk, érdemes félreállni. Miért? Mert egy megtermett ló látványa semmiképpen nem mindennapos a kutya számára. Így könnyen meglehet, váratlan reakciót fog rá adni. Meg is ijedhet, rátörhet pánik. Ez borzasztó élmény a kutyusnak, senki nem akarja ilyennek kitenni kutyatársát. Ha emiatt mondjuk aktiválódik a félelmi agresszió és cselekvő szakaszba kapcsol, akkor egyrészt felszínre került egy olyan „kódolt” viselkedés, amit a kívánatos mederben tartani innentől meglehetősen sok munkába, időbe, energiába és pénzbe fog kerülni. Másfelől nagy eséllyel fog kiterjedni minden olyan emberre, állatra, tárgyra és helyzetre, melytől a kutya a jövőben megijed. Nem utolsósorban pedig az elhaladó állat-ember párosnak sem jó, ha szabadidejükben megbomlik körülöttük a biztonság. Sokan biztos csodabogárnak néznek emiatt, de én vagyok az, aki eső után képes megállni és az út széléről a fűbe pakolni az előmászó csigákat, nehogy rájuk lépjenek. Nem sok, de néha ennyit tudok tenni a többi állatért.

 

 

 

 

-    Akkor is ugyanezt tegyük, ha csak messzebb látjuk elhaladni a lovasokat? Például ha ők egy másik ösvényen haladnak, vagy ha mi az erdőben, ők pedig az onnan nyíló réten járnak?

-     Igen. Ne számunkra ismeretlen lóval és ismeretlen lovasával akarjuk összebarátkoztatni a kutyusunk. Ha efféle tervünk van, biztosan találunk hozzá egy lovardát, ahol előzetes megbeszélés után a lovas szakértő kiválaszt számunkra egy pacit és az irányításával, esetleg egy kutyatréner bevonásával közösen tudjuk a két állatkát számukra biztonságos módon, szép fokozatosan összeismertetni. Ha jól ismerjük kutyusunkat, aki stabil és fő vonalaiban flegmatikus idegrendszeri típussal bír, no és tudjuk, valóban kíváncsiság és puszta ismerkedési vágy motiválja az elhaladt lovak kapcsán, mikor kellő távolságra értek (eltűntek a látóhatár szélén), a hívásunkra és az irányításunkkal odamehet a kutyus és szaginformációkat szerezhet szó szerint a nyomukban járva. Egészen addig, míg lelkesedése nem csap át erős túlfűtöttségbe. Ha efelé tart, inkább tereljük figyelmét egy falattal, egy játékkal és azonnal térjünk le a markáns szagnyomról, vezessük elfele.

 

 

-     Egyre népszerűbbek a kutyás túrák, vagy kutyás barátokkal közös séta a természetben. Több kutya, akár többük póráz nélkül van. Hogyan viselkedjünk ilyen túrákon? Mire figyeljünk?

-     Az eddig elmondottakon túl talán a legfontosabb, hogy legyünk tisztában azzal, milyen kutyaközösséghez csatoljunk kedvencünket. Személy szerint soha nem társulnék számomra ismeretlen kutyákhoz Felhővel, mert nem tudhatom, mennyire ösztönkezeltek, veszélyeztetik-e majd bárki épségét. Nem kikapcsolódás a kutyának, ha a gazdi nem veszi észre, hogy szeme fénye állandóan terror alatt áll például az egész kirándulás alatt. Mire gondolok? Ha eleve félős, rászállhatnak a többiek. Nem jó válasz ilyenkor a gazdi részéről a nevetve biztatás, hogy jaj, Fidóka, hát menj és játsszál szépen... Senki nem érezné jól magát egy olyan tömeg kellős közepén, ahol folyton a lábára lépnének, nekimennének és beszólogatnának. Mindent előhozna ez, csak nem a játékkedvet… Ha egy kutyus idősebb vagy pár hónapja műtve volt, szintén nem jó ötlet őt random közösséghez csatlakoztatni. Nem beszélve az eleve pattanásig feszülő idegű kutyákról.

Az egymást jól ismerő baráti társaság egy fokkal jobb. Elvégre, a barátok nagy eséllyel vallják ugyanazon értékeket és elveket, mint mi. Azaz felelősség, póráz, napi foglalkoztatás, megdolgozni a kutyus tiszteletéért és bizalmáért.

 

 

 

 

-     Előfordulhat, hogy hiába tartjuk pórázon kedvencünket, az mégis kiszabadul kezünkből (és megindul a ló felé - akár barátságos, akár támadó szándékkal). Hogyan léphetünk közbe? Hogyan viselkedjünk, mit tegyünk? Hogyan szedjük össze a kutya figyelmét, hogyan zökkentsük ki? Van rá mód, hogy felkészüljünk az ilyen szituációkra?

-     Kissé átírnám a kérdést és a gondolatmenetet, ha szabad. Szoktam volt mondani, soha nem lehet a felkészülést, a prevenciót és az óvatosságot túlzásba vinni! Ha nem vagyunk biztosak kutyánkban vagy abban, hogy kritikus helyzetben meg tudjuk őt tartani, tegyünk rá hámot és nyakörvet, mindegyikhez csatlakoztassunk egy pórázt. A nyakörvhöz tartozót át lehet fűzni a hám egyik pántján vagy fordítva és máris egy fokkal biztosabban tartjuk a kutyusunk. Nagyjából minden gazdinak szoktam javasolni társa szájkosárhoz szoktatását. Miért? Mert alap-felszerelés utazáskor, az állatorvosnál meg igencsak hasznos lehet. Plusz remek szocializációs lehetőség is egyúttal maga a szoktatási gyakorlat. Közepes vagy nagyobb testű kutyusoknál legjobb megoldás a fejpántos szájkosár. Abban kedvükre tudnak inni, lihegni, nem hevülnek túl és nem kapnak hőgutát sem a melegben. A kosár rácsain át gond nélkül lehet jutalmazni is. A kérdés többi részét illetően ismételném a megelőzés jelentőségét… Felsorolva a következő opciókat: engedelmes képzés, súlyos esetben hosszútávú, egyéni foglalkozás és viselkedésterápia tréneri irányítással, ösztönkezelés, napi gyakorlás a kutyával, hozzánk illő kutyatárs választása, felelősség, empátia. Ugyanis egy elszabadult, elszánt kutyát nem fog megállítani vagy kizökkenteni az, akitől elszabadult...

 

 

 

 

 

Fontos az is, hogy a másik oldal igényeivel, tulajdonságaival, lehetőségeivel is tisztában legyünk - hiszen így tudjuk elsajátítani a helyes viselkedést. A lovasok szemszögét, a lovak viselkedését és a lovaglás tudnivalóit Cseri Dávid, a szilvásváradi Állami Ménesgazdaság igazgatója segíti megismernünk:

 

 

-     Ahhoz, hogy kutyásként megértsük a miérteket, mondj kérlek néhány szót a lovakról. Hogyan viselkednek? Milyen ösztönök vezérlik őket?

-     Az ember lovakkal és kutyákkal kialakított kapcsolata több ezer évre tekint vissza. Társaink és segítik a mindennapjainkat - manapság pedig a kikapcsolódásunkat is. A két faj között az alapvető különbség az, hogy a ló egy menekülő állat, ami ha megijed, akkor az első pillanattól kezdve keresi a menekülés módját, és az irányát. A legvégső esetben alkalmazza csak a védekezést, például a harapást, vagy a rúgást. A kutya pedig, mint tudjuk, ragadozó állat és ezeknek pont az ellenkezőjét teszi, ha veszélyhelyzetbe kerül.

Azonban mindkét faj társas lény: a kutyák falkában, a lovak ménesben élnek, mindkettő hierarchikus felépítésű társulás. Így akár - egy nyugodt szituációban természetesen - együttműködés is kialakulhat közöttük.

 

 

 

 

-     Mi a lovasok “etikettje”? Gondolok itt inkább a tereplovaglásokra, lakott területeken való áthaladásra, hisz jó esetben lovardai körülmények között nem kell váratlan eseményektől tartania a lovasnak.

-     Sokan, főleg azok, akik még sosem próbálták a lovaglást, úgy gondolják, csak nyeregbe pattanunk és mehetünk is “világgá”. Sajnos vagy nem sajnos, ez nem így van. Bárki, akit én tanítottam, csak akkor mehetett tereplovaglásra, ha valóban biztos ülése volt a lovon, valamint biztosan tudta irányítani, korrigálni is a lovat. Terepen ugyanis nincsenek meg azok a nyugodt körülmények, mint egy lovardában. Ha bármilyen váratlan esemény történik, terepen nem fogja meg a karám a lovat. Egy elszabadult ló saját magában, és a környezetében is komoly kárt tud tenni.

A másik fele a dolognak pedig az, hogy egy képzetlen csikóval sem indulunk meg terepre: a lónak is rendelkeznie kell egy megfelelő alapképzettséggel, alapidomítottsággal, hogy a váratlan helyzeteket a megfelelő módon le tudja reagálni ő is, a lovasa is. Akár egy olyat, mint egy kutyatámadás.

Az én esetemben például mindig is voltak a lovaim mellett kutyák. Gyakran a kutyák és a lovak “együtt járnak”: gondoljunk csak a brit Horse & Hound magazinra, melynek célközönsége a kutya- és lóbarátok egyaránt. Ez nem véletlen. Visszatérve: az én lovaim megszokták, hogy a karámban, a lovardában kutyák vannak körülöttük. Volt több olyan veszélyes esetünk nekünk is, amit képzetlen kutyák okoztak. Szerencsére a lovaink ezekben az esetekben jobban reagálták le a helyzetet, mintha még sosem találkoztak volna kutyákkal.

Összegezve: “terepbiztos” lóval és lovassal szabad csak tereplovaglásra indulni. A lovat érzéketleníteni kell: fokozatosan egyre többféle ingerrel kell megismertetni őket - például amikkel egy lakott területen találkozhatnak: autókkal, kerítésnél ugató kutyákkal stb.

Nem tudunk tehát mindig minden problémát elkerülni, de törekednünk kell rá, hogy a legkisebb esélyét adjuk a balesetnek. Itt fontos megjegyezni a védőfelszerelések fontosságát is: kobak, gerincvédő!

 

 

 

 

-     Fel lehet tehát készíteni a lovat egy váratlan, vagy épp veszélyes szituációra? Vagy épp egy olyanra, mint egy kutyatámadás?

-     Ahogy a kutyáknál, a lovaknál is elmondhatjuk, minden csak szoktatás kérdése. Gondoljunk bele: a háborúkban gépkarabélyt kötöttek a lovak hátára, úgy indultak velük a csatába - és a ló teljesítette a feladatot. Vagy vegyük az egyik legjobb példát a lovak és kutyák együttműködésére: a falkavadászatokon együtt jártak vadászni lovakkal és kutyákkal. Teljesen jól működött az együttműködés a fajok között: a lovak nem taposták agyon a kutyákat, ők pedig nem harapták meg a lovakat. Nem akadályozták egymást. Generációról generációra úgy nevelték és úgy képezték a lovakat és a kutyákat is, hogy képesek legyenek együtt élni, együtt dolgozni egymással. Hasonlóan, mint a vadászkutyák esetében: az utánkeresésre, vagy épp az apportírozásra való hajlam már a vérükben van, és nem is kell feltétlenül külön tanítani nekik.

 

 

-     Vissza a tereplovagláshoz: hogyan kell viselkednie a lovasnak, lovasoknak, ha másokkal találkoznak? Különösen most, a járvány alatt megnőtt a forgalom a turista utakon, erdőkben is, így több természetjáróval, bringással és igen, kutyással is találkozhatnak a lovasok.

-     Teljesen mindegy, hogy egy traktorral, futókkal, bringásokkal vagy épp kutyásokkal találkozunk össze: ha ügetésben, vagy vágtában haladunk, vegyük fel a lovat lépésbe és így haladjunk el mások mellett. Például: ha egy kutyával szembe vágtázunk, a kutya értelmezheti úgy, hogy a ló támadólag lép fel - és ő is így fog válaszolni. A lépésben elhaladás egymás mellett akkor is fontos, ha másik lovassal találkozunk, hisz a lovakban benne van úgymond a versenyszellem.

Szépen nyugodtan, előzékenyen kell egymás mellett elhaladni.

Ha másokat látunk az ösvényen, mindenképp érdemes jelezni, akár intéssel, akár szóval, ha nem látna minket, hogy közeledünk, mi is ott vagyunk az ösvényen. Ez esetben is, mint oly sok emberi kapcsolatban, a megfelelő kommunikáció a lényeg. Emellett az is, hogy figyeljünk oda egymásra. A legtöbb baleset a kommunikáció és az egymásra figyelés hiányából adódik.

 

 

 

 

-     Gyakran elhangzó kérdés a vitákban: miért nem tudja uralni a lovát a lovas? Gondolhatnánk, hogy ennyiben ki is merülne a probléma, és ez lenne a kézzelfogható, evidens megoldás…

-     Igen, ez gyakran elhangzik a nem-lovas féltől, de könnyedén meg is fordíthatnánk a másik félre vetítve: ha tudom, hogy az én kutyám hogyan viselkedik, hogy nem tudom visszahívni például, akkor nem engedem el pórázról. Ugyanez vonatkozik természetesen a lovasokra is. Ha nincs biztos ülésem, ha nem tudom minden körülmények között (legyen az bakolás, ágaskodás, vagy a pánik miatti elvágtázás) uralni, vagy ezekben megakadályozni a lovamat, akkor nem indulok el terepre. Egyedül pedig semmiképp, hisz ha baleset történik, nem biztos, hogy tudok segítséget hívni.

Mivel a ló, ahogy már említettem, menekülő állat, emiatt nem is 100%-ban megbízható. Emellett lovasként nyilvánvalóan tisztában is kell lennem vele, hogy az én lovam mennyire ijedős - ennek megfelelően kell útvonalat is választanom. Egy ijedősebb lóval olyan helyre megyek terepre, ahol kisebb mozgásra számítok, amerre kevés kiránduló, vagy kutyás jár.

Nekem egyébként több a pozitív tapasztalatom: legtöbbször behívják és pórázra fogják a kutyákat a gazdik, míg lépésben elhaladunk mellettük.

 

 

-     Ha szükséges, megvédi magát egyébként a ló?

Ha olyan a szituáció, igen. Régen, a természetben is megvédték a csikókat a farkasoktól, ha kellett. Súlyos sérüléseket tud a kutya és a ló egymásnak okozni.

 

 

-     Mit tehet abban a helyzetben a lovas, ha közeledő kutyát lát, akit láthatóan nem tud gazdája visszahívni? Szálljon le? Vagy menjen el a másik irányba?

-     Tapasztalatom szerint, ha határozottan lép fel a lovas és lova a kutyával szemben, akkor azért megállásra késztethetjük a kutyák. Mégiscsak egy tízszer akkora állatról van szó. Igaz, hogy sok esetben a kutyában nincs ilyenkor félelemérzet, az ösztön hajtja, de mégis, a legtöbb esetben azt tapasztaltam, ez a módszer beválik. Fordítsuk szembe a lovat a kutyával. Természetesen elengedhetetlen a kutya gazdájának a közbevágása is, hogy lépjen közbe, fogja meg a kutyáját. Elmenekülni nem feltétlenül jó ötlet: a kutyák is nagyon gyorsak, ráadásul akár jobban fel is ingerelhetjük vele a kutyát.

A leszállás is rizikós lehet: van, hogy a kutya az adott szituációban csak lóra veszélyes, ám az is előfordulhat, hogy az emberre is. Annyiból is jobb, ha nem szállunk le, mivel a nyeregből jobban tudjuk kontrollálni a lovat. A lovasnak minden körülmények között meg kell próbálnia kontrollálni a lovat.

Tényleg nagyon fontos a már említett egymásra való odafigyelés és a megelőzés. Ha látjuk, hogy kutyások vannak az ösvényen, és akár több időbe tart megfognia a gazdáknak azokat a kutyákat, inkább térjünk ki, ha van rá lehetőségünk. Válasszunk például egy másik utat.

 

 

 

 

-     Talán még nehezebb szituáció: mit tehet a lovas, ha kóbor, vagy “önsétáltató” kutyával találkozik? Ott nincs gazda, aki legalább megpróbálná visszahívni kutyáját…

-     Igen, ez nehéz eset. Ugyanazt tudom ez esetben is mondani: határozott fellépés. Volt például olyan eset, hogy határozottan a kutya irányába vágtáztunk, ez meghátrálásra kényszerítette a kutyát.

A kóbor kutyák gyakran falkásodnak, az pedig különösen veszélyes lehet. Éppen ezért ez esetben is a megelőzés a fontos. Ha tudom, hogy a környéken olyan tanya, vagy olyan terület van, ahol a kutyák szabadon ki- be tudnak járni, azt kerüljük el. Ilyen esetben ráadásul a kutya a területét is védi tőlünk.

 

 

-     Mi a helyzet akkor, ha nem a lovon ülünk, hanem kocsizunk, és akkor tűnik fel egy kutya?

-     Ilyen esetben a menekülés kizárva. Marad a határozott, nyugodt fellépés. Ne álljunk meg, hanem szépen lassan, határozottan haladjunk tovább.
Válogatott lovaink Kecskemét mellett vannak. Erre sok ilyen “kijárós” kutyával találkozunk, ha kocsizunk. Gyakran jönnek a kutyák, megugatják a lovat, a kocsit, de mivel nem igazán reagálunk rá se mi, se a lovak, egy idő után távoznak is.

 

 

-    Üzennél-e valamit a lovasok nevében a kutyások felé? Mire figyeljünk mi, kutyások, ha lovasokat látunk?

-     Csak annyit, hogy figyeljünk egymásra, kommunikáljunk egymással. Legyünk előzékenyek és vegyük figyelembe, hogy a ló egy menekülő állat. Ha ezekre odafigyel mindkét fél, akkor nem lesz semmilyen probléma.