Megsimogathatom a kutyád?

 

Kicsi korunkban hamar megtanultuk szüleinktől, hogy ha szeretnénk megsimogatni egy kutyát, előbb kérdezzük meg a gazdit, szabad-e. Felnőttként pedig hordhatunk vicces feliratos pólókat, úgymint „Mondd meg a kutyusodnak, hogy üdvözlöm!”

 

De honnan ered a gondolat, miszerint jó dolog megközelíteni egy kutyát, és csak úgy megsimogatni? Hiszen mi is meglepődnénk azon, ha valaki csak úgy odajönne hozzánk, és megpaskolná az arcunkat vagy összeborzolná a hajunkat. Előbb inkább kérdezzen, ugye? A válasz pedig úgy 99%-ban „Nem” lenne, a maradék 1% meg valószínűleg viccből mondana Igent. A kutyák viszont nem tudnak beszélni...

 

 

Olvassunk a sorok között

 

Szerencsére itt van nekünk ez az egyszerű kérdés, amivel elkerülhetőek a kellemetlen találkozások, de még így is nagyon hasznos lenne, ha kicsik és nagyok megtanulnák, hogyan értelmezzék a lehetséges válaszokat, különösen az árnyaltakat.

 

 

 

 

A válasz ugyanis lehet egy egyszerű „Igen” vagy egy egyenes „Nem”. Miért is? Mert valami miatt nem biztonságos megsimogatni a szóban forgó kutyát; a kutya kényelmetlenül érzi magát, ha egy gyerek közelíti meg; vagy a gazdi időszűkében van, és pillanatnyilag nem ér rá ismerkedni. Gyakran előfordul azonban, hogy bár legszívesebben nemet mondana, udvariasságból hezitál. És akad olyan is, aki melegebb éghajlatra küldi el a kérdezőt...

 

 

Megsimogathatom a kutyust? Igen!

 

Ezt igen könnyű értelmezni: szabad az út, ha a gazdi egy mosoly kíséretében azt mondja:

• „Persze, imádja az embereket!”
• „Ó, az neki is tetszene!”
• „Természetesen! Köszönjük, hogy megkérdezted!”

Zöld lámpa esetén arra számítunk, hogy a kutya szívesen fogadja a közeledésünket, és nem zavarja, ha megsimogatjuk, talán még örül is neki. Ha úgy látjuk a gazdin, komolyan gondolja válaszát, azt bizonyára azért gondolja így, mert ismeri annyira kedvencét, hogy engedjen a kérésünknek.

 

 

 

 

Tisztában van azzal, mit szeret a kutyája, minek örül, és azzal is, mi az, ami már kényelmetlen neki. Hozzáteheti például, hogy a buciját ne simizzük meg, inkább a füle tövénél vakargassuk meg lassú mozdulatokkal. Vagy a csípőjét kerüljük, mert bár szereti az érintést, de ízületi fájdalma miatt azt a részt hagyjuk, inkább a vállát simizzük.

 

 

Megsimogathatom a kutyust? Nem!

 

Tiszta sor, ha a gazdi elutasítja a kérésünket, azért teszi, mert nyomos oka van rá. Tudja, hogy a kutya nem képes kezelni az ilyen helyzeteket, és hiba lenne bárkit a közelébe engedni. Felelhet így:

• „Sajnálom, de az emberektől ideges lesz.”
• „Nagyon félénk, mások közeledése felzaklatja.”
• „Szerintem inkább ne, mert mindentől megijed.”
• „Nem szereti az idegeneket, lehet, hogy odakap.”

 

 

 

Megsimogathatom a kutyust? Hát őőő...

 

Létezik azonban egy harmadik kategória is, ahol a válasz homályos lehet a gyerekek számára, így a felnőttek feladata, hogy segítsenek nekik a megértésben. Az első csoportba olyan válaszok tartoznak, melyek általában véve pozitívak, némi fenntartással vagy enyhe figyelmeztetéssel, például:

• „Igen, de lehet, hogy ad majd egy puszit.”
• „Igen, de könnyen izgatottá válik, és lehet, hogy ugrándozni fog.”
• „Hát, ha nem zavar, hogy összeszőrözi a ruhád...”

Ilyenkor mérlegeljük, hogy biztosan jó ötlet-e megsimogatni a kutyát. Vegyük figyelembe méretét: lehet, hogy egy felnőttnek nem okozna gondot, ha egy közepes méretű eb nekidől a lábának, de egy kisgyereket már feldönthet még ezzel az enyhe erőkifejtéssel is.

 

Tegyük fel magunknak az alábbi kérdéseket: Mennyire figyel a kutya a gazdijára? Szót fogad-e neki, amikor arra kéri például, hogy üljön le? Nyugton marad-e arra a kis időre, amíg megsimogatnánk?

 

 

 

 

Egy másik alkategória, ami már komoly figyelmeztetést hordoz magában, és jobb, ha megtartjuk a három lépés távolságot:

• „Talán nem lesz belőle gond...”
• „Hát, őőő, eléggé félénk, de majd kiderül, hogy viseli...”
• „Ha hagyja... De nem vagyok benne biztos, mert néha rosszul viseli...”

Az ilyen és ehhez hasonló válaszok arra utalnak, hogy a gazdi rögös terepen mozog, amit nevezhetünk a remény-és-félelem zónájának is. Lefordítva: „Remélem, rendben lesz, de tartok attól, hogy mégsem.” Itt már megvan a kockázata, hogy az interakciónak a kérdező és a kutya között nem lesz jó kimenetele.

 

Nem minden kutya gyerekbarát, és még a gyerekhez szokott kutyák is megrémülhetnek tőlük, ezért fontos, hogy megtanítsuk nekik a fenti válaszok helyes értelmezését. Ha tanácstalanok, szüleik vagy nevelőjük feladata, hogy elmagyarázza nekik, mi a teendő, például:

• „A kutyus nem szereti, ha megsimogatják, mi pedig nem szeretnénk megijeszteni, ugye? Mit szólnál, ha kicsit arrébb mennénk, és onnan nézegetnénk picit?”
• „A kutyus most nem érzi jól magát, hagyjuk, hadd sétáljon tovább a gazdijával.”

 

 

 

Mire figyeljünk még?

 

Sokféleképpen lehet válaszolni a simis kérdésre, az „Igen” és a „Nem” feleletet mindenki érti. Előbbi esetén pozitív interakcióra számíthatunk, míg utóbbi egyértelművé teszi számunkra, hogy a kutya nem örülne a simogatásnak. A kettő között kétértelmű válaszok azok, melyeket jobb óvatosan kezelni. Ha csak egy árnyalatnyi lehetőség van arra, hogy az interakció nem jól végződik, akkor lépjünk vissza tőle.

 

A cikkben foglaltak azt feltételezik, hogy a gazdi jól ismeri kutyáját, de sajnos ez nem mindig igaz. A válasz, amit kapunk csupán az információ egy része, mely segíthet eldönteni, valóban ó ötlet-e megközelíteni a kutyát. Lehet, hogy a gazdi úgy véli, kedvence mindenki szeret, miközben a kutya testbeszéde arról árulkodik, retteg, és szeretné, ha a kérdező arrébb állna. Ezért is olyan fontos, hogy a kutyák viselkedéséről legyenek alapvető ismereteink, melynek birtokában meg tudjuk állapítani, hogyan érzi magát. Jókedvű és szívesen barátkozik? Vagy inkább fél és teret kér?

 

 

---

 

 

Ismerkedés kutyával – kezünk odanyújtásánál jobb módszer is létezik - Kutyabarát helyek

Kutyás szív, kutyás lélek… Odavagyunk értük, nem vitás. Legszívesebben mindegyikükkel barátkoznánk, de tiszteletben tartjuk azt is, ha nem szeretnének ismerkedni. Ha mégis felkeltettük kíváncsiságukat, akkor jöhet a bemutatkozás. Hogyan is tegyük ezt?