Megszülettek az őzgidák: ne nyúljunk a magára hagyott kicsinyekhez!

A tavasz végéhez közeledve érkeznek az apró őzgidák és a szarvas borjak. A gidák, borjak nincsenek egész nap anyjuk mellett: míg az táplálkozik, vagy épp valami megriasztja és elmenekül, addig kicsinye megbújik a magas fűben, vagy bokrok alatt. Az anya azonban minden esetben visszatér az aprósághoz, így hiába tűnik magára hagyottnak, megmentendőnek a gida, cseppet sem szorul segítségre!

A legjobb, amit elárvultnak tűnő állatkölyökbe botlás esetén tehetünk, ha továbbállunk. Bármilyen aranyos is az állatka, ne nyúljunk hozzá, ne menjünk túl közel hozzá! Ha anyja megérzi rajta az ember (vagy kutyánk!) szagát, elhagyhatja, ami viszont már a biztos halált jelenti az apróságnak. Ne akarjuk megmenteni se: rengeteg gida árvul el a segítő szándék miatt! Számtalan esetről számolnak be a menhelyek, vadasparkok, állatorvosok, amikor a jóakaró kirándulók megjelennek náluk egy-egy gidával, vagy épp nyuszival, akit az erdőn, mezőn találtak, anyja sehol, és biztosan hosszú napok óta éhezik is szegény pára… Ilyenkor már nincs mit tenni, a gida nem engedhető vissza az anyja mellé (aki pedig feltehetően kétségbeesetten keresi kicsinyét ott, ahol biztonságban tudva hagyta…)

Kutyásként nem csak magunkat kell fegyelmezzük, de kedvencünket is. A póráz használata a kutyafuttatók kivételével mindenhol kötelező, ez időszak alatt különösen figyeljünk erre! Kutyánk, jó orra lévén, könnyedén kiszagolhatja a számunkra láthatatlan, rejtőzködő állatokat, és kíváncsiságtól hajtva körbeszimatolhatja az apróságot. Mi talán észre se vesszük, csak annyit, hogy kutyánk nagyon érdeklődik valami szag iránt a nagy fűben – a gidán azonban már ott van a kutya szaga. (Arról nem is beszélve, ha kutyánk esetleg nem barátkozni akar a csöppséggel!)

Az őzgidákhoz és szarvas borjakhoz hasonlóan nem szorulnak segítségre a fűben megbújó nyuszik sem, de a legtöbb madárfióka sem. Utóbbiak előfordulhat, hogy a viharos szél miatt esnek ki a fészekből, ám anyjuk ilyenkor is eteti őket.

A vaddisznó malacokkal más a helyzet: nagyon ritkán fordul elő, hogy magányos malacba botlanánk, hiszen a kicsik mindig anyjuk mellett vannak. Ha mégis magányos malackával találkozunk, ne háborgassuk se mi, és kutyánknak se hagyjuk! Ijedtségében nagyon hangos visítással hívja mamáját, aki azonban nem ismer tréfát, ha malacáról van szó! A kicsinyét védő anyakoca igen veszélyes, gondolkodás nélkül támad!