Miért is van szüksége a kutyának a kutyafuttatón kívüli sétára is?

Harmonikusan viselkedő kutyát és gazdit egy sétálásra-sétáltatásra alkalmas és rendelkezésre álló parkból kitiltani szembefordulás a természettel s a hazánkban egyre több helyütt megmutatkozó, intelligencián alapuló kutyatartási kultúrával. Miért emeltük ki: „harmonikusan”? Mert a felelős gazdiknak kellemetlen, ha „egy kalap alá veszik őket” a kutyájukat nevelés és kontroll nélkül szélnek eresztő, embertársaikkal szemben is agresszíven fellépő kutyatartókkal. Mindannyian szeretjük szabadidőnk békésen tölteni, ezért érdemi: kutya, gyerek, kutyatartó és kutyát nem tartó kulturáltan létezzen egymás közelében.

Miért?

Noha a városi, urbanizált közegben élő kutyák napi mozgási lehetősége átlagosan 1-2 óra vagy ennél sajnos kevesebb, s ez egyértelműen „soványabb” a természethez közelebb nevelkedő társaikéhoz képest, szeretik ezt az időt játékkal, a szabadban végzett szaladgálással eltölteni. Lévén a kutya legjellemzőbb viselkedési formái közé tartozik a kutató és a felderítő (explorációs) viselkedés. Ennek során a bóklászásuk, gyalogolásuk sebessége eleve 1-2 km/h-val nagyobb, mint az emberé; útközben megállnak, szaglásznak, oldalirányba térnek ki, előreszaladnak, jelölnek, hemperegnek, kvázi mozgásuk nem egyezik meg az ember lehetőleg folyamatosan egy tempóban történő és egy irányba tartó sétamozgásával, melynek során a legkisebb energiafogyasztással igyekszik megtenni két hely között a legrövidebb utat. Így már jobban érthető, miért van szükség szabadon történő, póráz nélküli mozgásra.

Legszerencsésebb, ha egy séta során váltakozik a pórázos, alapengedelmességi feladatokkal tarkított gyalogló munka a póráz nélküli, szabadon történő, játékos futkározással, labdázással, trükkök tanulásával, kutyabarátokkal történő kergetőzéssel. Nem mellékes, hogy ha ily módon eleve egy kimozgatott, nyugodtabb állapotú kutyával érkezünk a futtatóba, ott kevésbé kiélezetten reagálnak majd egymás jelzéseire. Gondoljunk bele: ha egész nap a gazdira várt és végre nekilódulhat egy kutyus, örülni fog egy közös csatangolásnak, biciklizésnek vagy korizásnak még a futi előtt. Így kiadhatja felgyülemlett energiáit, higgadtabban érkezik a fajtársi közegbe, s nem áll fenn annak veszélye, hogy izgatottsága bomlasztóan hat a többiekre és találkozásuk ebből fakadóan verekedéssel záródik. Pénzünkbe sem kerül és máris rengeteget tettünk, hogy kutyánk kiegyensúlyozott legyen, mások kutyájával pedig nyugodt.

Kevesen tudják, de a kert, a telek, a futtató már csak fentiek miatt sem pótolhatja a gazdival történő közös sétát, az új területek, szagok, ingerek, felfedezések élményét. Egy nagyobb parkban pedig mindez kiválóan megtehető. Természetesen csak akkor, ha eközben nem háborgatják, veszélyeztetik egymást a kutyák és az emberek (fizikai, higiéniai szempontból se)!

Miért más a park, mint a futtató? A park alapterülete nagyobb. A parkba naponta érkeznek idegen fajtársak, azaz kutyánk számára új felfedezendő szagok, barátok, emberek, mozgások, hangok, élmények, ingerek adódnak. Ne feledkezzünk el arról sem: vélt-valós konfliktushelyzetben (például erősen domináns vagy agresszív fajtárs, de lehet akár egy egyszerűen unszimpatikus „kolléga” is) a kutya általában a következőkből választ: támad, menekül, elkerül vagy megadja magát. Egy bekerítetlen helyen nagyobb eséllyel választják az elkerülést vagy a megadást, mivel nagyobb tér áll rendelkezésükre, el tudnak vonulni mondjuk egy bokor, egy fatörzs mögé, nem lohol mögöttük egy már összeszokott kutyatársaság, akik kimozgatatlanul, ingerhiánytól szenvedve lelkesen generálnak balhét. Bekerítetlen tér esetén kisebb valószínűséggel alakul ki tömegnyomor a kutyák között vagy ebből eredően nézeteltérés. Nem beszélve arról: ha huzamosabb ideig adott futtatóba adott időben egymáshoz hozzászokott kutyák tanyáznak, akkor egy új egyed érkezése nem mindig zökkenőmentes. Új hierarchikus sorrend alakulhat, új erővonalak rendeződnek (emberek között is!), néhány gazdi pedig sajnos sokszor szívesebben beszélget egymással vagy okostelefonozik, ahelyett, hogy ugatós, provokatív, felugrálós kutyáját tanítaná, korrigálná.

Összegzésképp: minden gazdi felelős kutyájáért és azért, hogy kutyája ne háborgasson, veszélyeztessen más állatokat és embereket. Ez érvényes parkban, futtatóban, utcán, pórázon és póráz nélkül. Kötelességünk a kutyát nevelni, korrigálni, behívni, amennyiben valaki ezt (udvariasan) kéri. Szakkönyvek, videók, tréneri segítség is rendelkezésre áll ehhez. A kutyának szüksége van pórázon vezetve végzett mozgásra és feladatokra, szüksége van szabadon történő mozgásra és játékra. Ha egész életében pórázon sétál egy kutya, ráadásul ugyanazon útvonalon, úgy az unalom veszélyes lehet: kimozgatatlansághoz, levezetetlen fizikai és pszichikai energiákhoz vezethet, ami agressziót, depressziót, kényszercselekvést eredményezhet náluk.

Most pedig legyünk emberségesek: amennyiben idős, netán váratlanul lebetegedett gazdi felel egy kutyáért, elképzelhető, hogy elkerüli azt a futtatót, ahol kutyáját vagy őt magát agresszió érte és inkább választja a park egy csendes szegletét a sétára, mozgatásra?  Vagy az elképzelhető-e, hogy mentett kutyánk van, aki rehabilitáció alatt áll és emiatt még nem szeretnénk, felelősen gondolkodva, futtatóba engedni? (Tüzelő kutyát szintúgy.) Tekintettel a bent lévő állatokra? Elképzelhető, hogy így mi is a park azon részét választjuk, ahol épp nincsenek kisgyerekek, idősek, egyáltalán, mások? Ahol nyugodtan taníthatjuk kutyánk a zöldben, megadva számára a vágyott békét? Elképzelhető, hogy két-három félős-kutyás gazdi szívesebben mozgatja ki kutyatársát egy parkban, mint megy zsúfolt futtatóba? Elképzelhető, hogy idős, senior korú kutyák szívesebben választják a tágas parkot, mint a relatíve hangos és eseménydús futtatót? Elképzelhető, hogy vasárnap délután a kétgyermekes anyuka szívesebben megy kiskutyájukkal a parkba, semmint tanítja babakocsiból kiszálló kisgyerekét a felelős állattartásra abban a futtatóban, ahol sokszor nagytestű kutyák viselkedését sem korrigálja saját gazdája? Végül: elképzelhető, hogy minden eddigit félretéve megvizsgáljuk kutyánk viselkedését, s ha korrigálnivalóra bukkanunk, fogunk egy szakkönyvet, hívunk egy trénert és megosztjuk egymással jó tapasztalatainkat, sikereinket, hogy mindünknek szófogadó, boldog, nyugodt kutyusa lehessen?