Szeretnék második kutyust! Ahogy indul…

Aktivitás a gazdival, nevelés, szeretet – ezek biztosítják kutyája jólétét.

Panyi Zita kutyaviselkedés terapeuta segít a kutya-gazdi kapcsolat harmonizálásában.

panyizita.hu

Nagyon könnyen, ha reális helyzetfelmérés helyett egyedül a képzeletében élő képeket látja.

Az alábbi történetek megtörténtek:

1.   Fiatal hölgy keres telefonon. Örökbefogadott kutyusa van, aki morog rá, harapott már felnőttet és gyereket is. A helyszínen könnyekben tör ki. Bevallja, nem tudja szeretni a kiskutyát, mert bár aranyos, nem olyan, mint amilyet elképzelt. Tetszett neki a menhelyen a kutyus külseje (tényleg irtó édes) és bár voltak jelei fenti viselkedésnek, azt gondolta, megbirkózik vele. Végtére, csak ötkilós a blöki. Aztán őt és a párját is megkapta. Felnőttként ő az első kutyája. Azon gondolkozik most, kinek vagy hová adhatná oda a kutyust.

Megtette. Több hónap kutyussal való együttélés után... A kutya lelke megint roppant egyet, egészségtelenebbé vált az emberekkel szembeni viszonya, a jövőben még nehezebben kötődött. Lett új gazdija. A hölgynek pedig kisvártatva másik kutyája, akiről lelkesen posztolgat a közösségi média biztosította felületeken.

2.   Vidékről keres egy harmincas pár. Két közepes testű kutyájuk van. A fiatalabb agresszív a férjjel és az idegenekkel. Nem hallgat senkire, nem fogad szót. Találkozunk. A hölgy dicsekszik, hogy hetente viszi agilityzni, hány iskolát kijártak már és milyen okos, milyen sokan szeretik a kutyáját. (Akkor én miért is kellek?) Azt a kutyát, aki senkire sem hallgat? Kérdezem, mi a helyzet a kutyatársával? Akiről nem szól a fáma, de hát ugye ott él.  Hol is? Velük? Nem! Mindkét kutya száműzve van az apró udvarba. A házba sem mehetnek be. A másik, a lassabban tanuló, az idős, a nyugodtabb soha nincs sétáltatva. Hét éves. Nézi, ahogyan a fiatalabb néha kimehet, világot láthat. Neki ebből semmi nem jut. Évek óta megvonnak tőle minden új élményt, ingert, örömet, kötődési lehetőséget. Lassan telik az életideje. Non plus ultra, közli a férj, neki ugyan ne mondja meg egy nő, mit tegyen a saját kutyájával. Régen is láncon tartották a kutyákat, nem volt azzal semmi baj…

Természetesen azonnal eltűntek a láthatárról, amint megkapták a kutyaviselkedéstani szakvéleményem és kiértékelésem.

3.   Megint mások bull típusú kutyát vesznek magukhoz, mert szintén első kutyás gazdik és a tudatlanságukat kihasználják a gyepmesteri telep ezirányban dörzsölt dolgozói. Szabadulni akarnak a helyhiány miatt amelyik kutyustól csak tudnak. A változatosság kedvéért ismét csak agresszió a megoldandó. És a megoldás persze minimum a rendszeres, napi szintű, specifikus mozgatás és egy maroknyi szabály otthoni betartása lenne, meg életformaváltás a vállalt felelősség jegyében, ám hosszútávon kényelmesebb munka után (előtt, alatt, nyaralás alkalmával, rokonlátogatáskor, baráti összejövetelekkor, síelés idején…) panzióba betenni a kutyust. Igaz, ott nem alakul a gazdikkal szembeni viszonya, de addig sem ők foglalkoznak azzal, amivel nekik kéne és még a lelkiismeretük is nyugszik a felszínen. Végtére ők még a panziót is fizetik kutyájuknak…

Érted már? Látod azt is, mi a közös ezekben az emberekben? Igen, EMBEREKBEN! Hiszen emberekhez kerülnek kutyák. Szóval az, hogy volt egy elképzelésük. Anélkül, hogy utána olvastak volna, milyen jelei vannak egy kutya bántalmazottságának, milyen mozgatást és foglalkoztatást igényel egy extrém fizikumú kutya. Nem érdekelte őket, hogyan kommunikálnak a kutyák. Mik képezik testbeszédük elemeit és gondolkodásuk alapját. Hogyan érdemes az embernek kommunikálni feléjük. Hogyan lehet megnyugtatni őket. Milyen technikákkal érdemes bizalmat építeni egy újonnan megismert ragadozó állat és az ember között. Mik a fizikai és mik a mentális szükségleteik ezeknek az állatoknak.

Helyette minél több szeretetre és figyelemre vágytak ezek az emberek. Hol állattól, hol embertől. Mert az nekik jó. Mert ilyetén forma külső megerősítésre van szükségük önbecsülésük és életük rendezetlensége hiányában. Arra, hogy vélt nagyszerűségükkel villoghassanak a közösségi felületeken, eszközül hívva ehhez kutyatársukat. Mintegy tárgyat.

Felteszem, nem nagy meglepetés, ha elárulom, ezek az emberek, noha napi munkavégzésük területén hatékonyak voltak, mégsem rendelkeztek tartósan kellő önbecsüléssel, magabiztossággal, kiforrottsággal, mentális stabilitással és önfegyelemmel. Nem is voltak túl áldozatkészek. Miért beszélek ezekről a tulajdonságokról? Mert nélkülözhetetlenek, ha kutyát szeretne valaki. Ha ott egy érző lény, ez nem annyit tesz, vissza a csomagot az első vagy a százhuszadik nehézségnél. Pláne, ha azt a nehézséget ráadásul önnön erélytelenségük, következetlenségük vagy átgondolatlanságuk okozza. A gyerekükről is aláírnák a lemondó papírt? Csak mert már annyi munkát belefeccöltek, túl van ovin, alsó tagozaton, mégis balhézik mondjuk nyolcadikban pár társával? Ez meg már túl sok? Pedig olyan cuki volt a fényképen csecsemőkorában! Egy életért felelősséget vállalni nem annyi, hogy cukinak találom egy képen.

A címben második kutyát említettem. Hol van? Remélhetőleg még sehol. Viszont pont róla írok. Második, többedik kutyát az vállaljon, aki előbb rendezi a kapcsolatát meglévő kutyatársával. Aki nem egy, még meg sem érkezett kiskutyától várja megoldani azt, amire ő maga eddig nem volt képes. Egy új kutya nem megoldani fogja a meglévő kutya szeparációs szorongását, félősségét. Az agresszióját kiváltképp nem. Utóbbinál jó eséllyel még falkásodnak is és a gazdi igencsak meg fog lepődni, hogy innét már két agresszív kutyával viaskodhat. Remélhetőleg, nem azt a megoldást választja, akkor inkább nem sétáltatja őket… Azért kell ezt a sok munkát beletenni tehát a meglévő kutyussal való kapcsolatba, hogy idővel ne tetéződjék-hatványozódjék a baj.

A második kutyus vállalásához az kell, ne pótléknak szánja valaki a nemrég elhunyt kutyája után. Mert a második kutya, a harmadik, sőt, a nyolcvanadik sem lesz soha, de soha olyan, mint a legelső kutya volt! A frissen érkező kutyus élete viszont meg lesz keserítve, folyton összemérik valakivel, akit ő nem is ismert. Ergo ő olyan soha nem tud lenni, mivel rendelkezik saját ízléssel, szokásrendszerrel, az önkifejezéséhez szükséges eszköztárral, személyiséggel.

A második kutyus vállalásához elcsendesített ego szükségeltetik az ember részéről. Nem fog működni a dolog, ha bizonyítani akarunk. Hogy mi erre képesek vagyunk. Tudunk két, három, tíz kutyát vezetni, tudunk falkát építeni. Ha a szomszéd tudja, akkor én is. Ez sem verseny. Ameddig mások arcába akarunk tolni bármit, addig bizony belső hiány tátong. Rendezetlenség, labilitás áll fenn. Ezek nem biztosítanak jó körülményeket egy új kutyus érkezéséhez.

Cikkem folytatásában konkrét példákat írok majd, adott személyiségű kutyushoz hogyan választhatod ki az optimális kutyatársát.  Miket érdemes nézned, ha egy menhelyre látogatsz? Hogyan alakíthatod kutyabiztossá otthonod és mikre érdemes figyelned az első hetekben, hogy a két kutyus jó barátságot alakítson ki egymással.