Terápiás hatással bír a simogatás a menhelyi kutyákra
Már 15 perc simogatástól is jobban érezhetik magukat
2024. október 17., 06:30
Szerző: M.Lilla
Kategória: Jó tudni!
Számos előnnyel jár, ha a menhelyen élő kutyák kedves önkéntesek társaságában tölthetnek el némi időt, és ezalatt annyi simogatást kapnak, amennyit csak szeretnének.
A menhelyen élő kutyák számára talán az egyik legnagyobb problémát a magány okozza. Bár a gondozók vigyáznak rájuk, etetik, itatják őket és takarítanak utánuk, ám a túlzsúfolt menhelyeken sokszor nincs idő arra, hogy naponta többször megsétáltassák őket, játszanak velük, és megadják azt az érzelmi stabilitást, ami egy szeretetteljes családban élő kutyának természetes. Éppen ezért hatalmas segítséget nyújt az önkéntesek jelenléte, akik enyhítik a magányt.
Mi a helyzet a simogatással?
Erre voltak kíváncsiak a kutatók, amikor menhelyi kutyák tanulmányozása során azt is vizsgálták, milyen hatással lehet rájuk az, ha megsimogatja őket egy idegen ember. Az Applied Animal Behaviour Science (Alkalmazott Állatviselkedés Tudomány) szaklapban publikált tanulmány fő kérdése az volt, vajon „Pozitív hatással van-e egy 15 perces simogatás a menhelyi kutyákra?” És a válasz igen volt.
Dr. Ragen McGowan és kutatótársai megállapították, hogy „a menhelyen élő kutyáknál szemmel láthatóak voltak a pozitív fiziológiai és viselkedésbeli változások". Ehhez már egyetlen alkalom is elegendő volt, amikor egy ismeretlen önkéntes 15 percet töltött el egy kutyával, és ez idő alatt sokszor megsimogatta.
Az ember-állat kötődés teljes megértése a kutya szemszögéből még gyerekcipőben jár, azonban ez a munka hozzájárul az egyre gyarapodó bizonyítékokhoz, melyek alátámasztják, hogy az emberek fontos szerepet játszanak állattársaik érzelmi jólétében. A vizsgálat eredményeként egyértelmű, hogy „mindössze 15 perc is óriási különbséget jelenthet” a menhelyi kutyák számára, ha ez az idő magában foglalja a szoros interakciót egy személlyel, aki megsimogatja őket, és nyugodt hangon beszél hozzájuk.
A vizsgálatban 55 menhelyi kutya vett részt a Missouri állambeli Maryville egyik állatmenhelyén. A tesztalanyokat alábbi szempontok alapján választották ki: legalább két hete a menhelyen voltak, így volt idejük beilleszkedni, továbbá egészségesek voltak és a gondozók elmondása alapján barátságosak is.
A felvezető minden kutyát külön-külön egy kis megfigyelőszobába vitt, ahol az öt önkéntes közül egy – akik még soha nem jártak a menhelyen – várta a 15 perces foglalkozás megkezdését. Az önkéntes egy széken ült vagy egy takarón foglalt helyet a földön. Amikor a kutya odament hozzá, az illető megsimogatta, és kedvesen beszélt hozzá, figyelembe véve a kutya preferenciáit, például azt, melyik testrészen kedvelte inkább a simogatást, és mely pontokon nem szerette, ha megérintették.
A kutatók nyálmintát vettek a kutyáktól a kortizol szint vizsgálatához, megmérték a pulzusszámot, és a kutyák viselkedését is feljegyezték a foglalkozások során.
A kutyáknak megadták a választási lehetőséget: közeledhettek az önkénteshez, de ha nem volt kedvük ismerkedni, azt is tiszteletben tartották. Az önkéntesekkel előzetesen megbeszélték a kutyák megérintésének, simogatásának alapvető szabályait.
Az eredmények alapján három csoportra osztották a kutyákat:
- Voltak, akik szívesen léptek interakcióba az önkéntesekkel, az idő több mint háromnegyedét velük töltötték.
- Voltak mérsékelt érdeklődést mutató kutyák az idő felét-háromnegyedét töltötték velük.
- A harmadik csoportban lévő kutyák kevésbé keresték a kapcsolatot. Az idő kevesebb mint felét töltötték az önkéntesekkel.
A foglalkozás elején és végén mért értékek alapján elmondható, hogy mindhárom csoportban csökkent a kutyák pulzusszáma. Az 55-ből csak 32 kutyánál tudtak nyálmintát venni a kortizolszint méréséhez. Ezen a téren az eredmények nem mutattak különbsége a foglalkozás eleje és vége között mért szinteknél. (A kortizolszint megemelkedése jelezhet izgatottságot és stresszt is, ami a minták hiányossága miatt megnehezíti az adatok pontos értelmezését.) Az eredmények viszont összességében azt sugallják, hogy a simogatás előnyös volt a kutyák számára.
Más kutatások azt is kimutatták, hogy a menhelyi kutyák szeretik a simogatást, és örömmel fogadják azt. Az új tanulmány szépsége, hogy mindössze 15 perc is elegendő lehet ahhoz, hogy egy önkéntes pozitív változást hozzon a gazdikereső kutya életébe.
További kutatásokra van szükség, ám az a megállapítás, mely szerint egy olyan személytől érkező simogatás, akivel a kutya még sohasem találkozott, pozitív fiziológiai és viselkedésbeli változásokkal járt, fontos információt árul el arról, mekkora jelentősége van a kutya érzelmi jóléte szempontjából az emberekkel való kapcsolatteremtésnek.
A Te kutyusod is szereti a simogatást?
Forrás: companionanimalpsychology.com
Indexkép forrás: Freepik
Szomorúan nézte a menhelyen a kutya, ahogy fiatalabb társait örökbefogadják mellőle
Már nem is merte remélni, hogy vele is megtörténhet a csoda. Aztán egy szép napon...
Simit kérek! - Minden nap így várja a postást a a labrador
Amikor hallja a postás lépteit, odatotyog a bejárati ajtóhoz, és elfoglalja helyét a levélbedobónál. Kíváncsiak vagytok, miért?
Mikor érdemes kutyaiskolába vinni a kölyköt?
Rengeteget számít, ha már idejekorán megkezdjük kiskutyánk tanítását. Az otthoni nevelés mellett fontos az is, hogy elvigyük kutyaiskolába. De mikor?
Vigyük-e a kölyköt iskolába?
Egy friss kutatás azt vizsgálta, milyen hatással lehet a kutya későbbi viselkedésére, ha már kölyökkorában ellátogatunk vele az iskolába.
Megsimogathatom a kutyád?
Nemcsak a gazdi, de a kutya beleegyezése is kell ehhez. Hogyan feleljünk a kérdésre, amikor a válasz nem is olyan egyszerű?