Új kutyus a háznál – Mire figyeljünk, amikor hazaviszünk egy kölyköt kedvencünk mellé?

A legbiztonságosabb – és felelősségteljes gazdihoz illő – módja a két kutya összeismertetésének az, ha szakember segítségét kérjük. Ez lehet egy tapasztalt kutyatréner vagy viselkedés-szakértő, aki bőven birtokában van mindannak a tudásnak, amire szükségünk lehet, ha eldöntöttük, hogy hazaviszünk egy kölyökkutyát. Nem csak abban fog segítséget nyújtani, hogyan ismertessük össze az ebeket, de hasznos útmutatót adhat ahhoz is, hogyan menedzseljük őket otthon és természetesen a sétákon.

Az „eh, minek? Nem lesz itt gond?” hozzáállás is egyfajta nézőpont, de nem árt észben tartani, hogy minden kutya más, és bármennyire is jól ismerjük kedvencünket, teljesen másként reagálhat egy kiskutyára otthon, mint egyébként, ha kint futunk velük össze a szabadban. Lehet, hogy örülni fog neki, hiszen végre lett egy játszópajtása. De az is lehet, hogy majd megőrjíti a kölyök „zsizsegése”, és megpróbálja elkerülni – ha pedig nem ért a szóból, megmorogja vagy odakap.

Ahhoz, hogy mindenki számára a lehető legjobban alakuljon az új helyzet, érdemes nagyobb hangsúlyt fektetni a megelőzésre. Márpedig ez csak akkor fog menni, ha a szükséges tudásnak, tippeknek és trükköknek a birtokában vagyunk.

A kutyák megérzik, ha stresszesek vagyunk valami miatt, és a fejünkben lejátszódó megannyi forgatókönyv miatt már a bemutatkozás is másként alakulhat, mint elképzeltük. Gyakori, hogy a gazdik félreértik a játékos birkózás jeleit, de ha szakember magyarázza el, mi történik éppen a két kutya között, akkor lehet már nem is annyira játék, hanem inkább erőfitogtatás szemtanúi lehetünk az idősebb kutya részéről.

Például az, hogy konzekvensen lenyomja a kisebbet (gyengébbet) a földre, feldönti, meghengergeti a fűben, nem engedi felkelni, stb. tűnjön bármilyen játékosnak is, egyáltalán nem aranyos. Aki ilyenkor azt gondolja, „majd lejátsszák egymás közt”, legyen szíves arra gondolni, vajon mit érzett 4-5 éves kisgyerekként, amikor egy felnőtt idegen csak úgy véletlenül arrébb meglökte sorban álláskor. Nem jó érzés, ugye?

Nagyon vékony a vonal aközött, hogy mi számít valóban játéknak, és mi az, ami már túlzás a felnőtt kutyától. Egy tapasztalt, nyugodt kutyatréner viszont rámutathat erre a vonalra, és azokra a jelekre is, ahol a kutya meglengeti a vörös zászlót.

Hasznos tanácsok a kezdetekhez:

1. Ha meglévő kutyánk nem igazán szereti a társaságot, ne vigyünk haza még egy kutyát. Akadnak ugyan kivételek, de csak azért bevállalni egy második kutyát, mert „majd attól barátságosabb lesz a kutyánk”, nagyjából olyan, mintha azért szeretnénk a gyerek mellé kiskutyát, mert az „majd jó hatással lesz rá”, holott tart a kutyáktól, és amúgy is inkább a cicákat szereti.

Fontos megemlíteni azt is, hogy ha kedvencünk korábban már élt együtt más kutyákkal, az még egyáltalán nem jelenti azt, hogy örülni fog egy kispajtásnak, aki állandóan rajta fog lógni (mert a kölykök már csak ilyenek, követik a felnőtt kutyát). Szerencsére a legtöbb, megfelelően szocializált és barátságos kutya általában véve jól fogadja az új jövevényt, de még náluk is lehetnek összezördülések, amiket odafigyeléssel kiküszöbölhetünk.

2. Ha kedvencünknek olyan viselkedési problémája van, melyet még nem tudtunk megoldani, ne vegyünk magukhoz még egy kutyát, mert azzal újabb gondot vehetünk a nyakunkba. Egy kölyökkutya legjobb esetben is a meglévő kutyára fog támaszkodni sokmindenben, és ahogy a jó dolgokat, úgy a rosszat is eltanulja tőle. Ezzel pedig nagyon hamar eljutunk oda, hogy megdupláztuk a meglévő problémát...

3. Ha nemrég fogadtunk be egy kölyökkutyát, belátható időn belül ne vigyünk haza még egyet. Várjunk legalább 6 hónapot – ez idő alatt rengeteget tanulhatunk a kiskutyával együtt, megkapja a figyelmet, amit igényel, plusz lerakhatjuk azokat az alapokat, amelyekre bátran építhetünk a későbbiekben. Mindannak, amit egy kölyökkutya élete első hónapjai során megtanul, életre szóló hatása lesz – igyekezzünk hát, hogy minél stabilabbak legyenek ezek az alapok (nevelés, tanítás, kötelék), és a kutya-gazdi kapcsolatot is minél pozitívabban alakítsuk.

4. Ha kedvencünk nagyon erős, és előszeretettel játszik durván (birkózik, fellökdösi a másikat, vadul kergeti, csipkedi, stb.), ügyeljünk arra, hogy ezt ne tehesse meg a kölyökkel. Csak felügyelet mellett engedjük össze őket, és akkor is szóljunk rá, ha úgy látjuk, a kicsi kezd besokallni.

Mint már említettük, nem aranyos, ha „folyton burogatja meg harapdálja” a kölyköt. Csontjai, ízületei, izmai, belső szervei is fejlődésben vannak, és egy erősebb kutya pillanatok alatt komoly fájdalmat és nagyon csúnya sérülést okozhat egy kisebb kutyának. Lehet, hogy a nagy csak „odacsípett” neki, de a kölyök szőre elrejti a zúzódást, ami érzékeny gerincén keletkezett. Nem beszélve arról, hogy a kicsi megijed, bepánikol, visít, amitől még inkább „beindulhat” a másik.

De bőven elég az is, ha a kölyök elkezd félni a nagyobbtól – senki sem szeretne egy háztartáson belül élni olyasvalakivel, aki félelmet kelt benne (és még fizikailag is bántalmazhat).

Ha felügyelet mellett is durván bánik a felnőtt kutya a kölyökkel, gondoljunk bele, mit tehet vele, amikor nem látjuk, nem vagyunk ott. Tartsuk őket egymástól elkülönítve a balesetek megelőzése érdekében.

5. Ha azért szeretnénk hazavinni egy kölyköt, mert kedvencünk társa nemrégiben elhunyt, győződjünk meg arról, hogy kedvencünk készen áll-e egy új barát fogadására. Egy családtag elvesztése a kutyára is kihat, ők is gyászolnak, ki rövidebb, ki hosszabb ideig. Ha ilyenkor lepjük meg egy aprósággal, annak háromféle kimenetele lehet:

• kimozdítja a gyászból (pozitív)

• bosszantani fogja (negatív)

• vagy egyáltalán nem fogja érdekelni (semleges)

Egy kölyökkutyának megvan a maga személyisége, és semmi nem garantálja, hogy olyan lesz, mint az a kutya, akit elveszítettünk. Lehet, hogy a kölyök ugyanabból a fajtából való, és ugyanúgy is néz ki, de attól még nem lesz ugyanaz a kutya, aki közel állt a szívünkhöz. Természetesen ő is elrabolja majd a szívünk, de másmilyen lesz vele a kapcsolatunk, hiszen minden kutya-gazdi kapcsolat egyedi és megismételhetetlen.

Érdemes várni egy új kutyával nemcsak meglévő kedvencünk miatt, de saját magunknak is időt kell hagyni a gyászra. Nem létezik erre egységes megoldás – ezt az utat mindenkinek magának kell kitaposnia.

6. Ha kedvencünk öreg, gondoskodjunk arról, hogy legyen neki egy saját helye, egy biztonságos kuckó, ami csak az övé – ahova elvonulhat, ha szeretne szusszanni a kiskutyától. Fontos, hogy ide ne tudjon bejutni a kölyök, amikor nincsenek felügyelet alatt a kutyák. Ha kineveztünk egy szobát kisöregünk számára, ahol nyugalomban pihenhet, lehetőleg ne kaparja visítva a kölyök az ajtót órákon át, mert abból semmi jó nem származik.

7. Az idős kutyának gyakran igen hamar elfogy a türelme a kölykökkel szemben, mert például fájdalma van, esetlenül mozog, beteg vagy már nem lát, hall olyan jól, mint régen, és nem tudja kivédeni a kölyök túlzott érdeklődését (ez lehet az is, ha a kicsi mancsolja, nyalogatja a száját, ráugrál, stb.). És ilyenkor bizony az idős kutya moroghat, s ha a kölyök nem veszi a lapot, oda is kaphat neki, hiszen már nem tud olyan gyorsan kitérni előle. És a legtöbb gazdi ilyenkor mit csinál? Leszidja az idős, beteg kutyát... Ahelyett, hogy arrébb küldené a kölyköt, és valami sokkal izgalmasabb elfoglaltságot adna neki (például rágcsálós játékok, hogy ne az öreg kutya fülét, farkát, lábát rágcsálja).

Érdekes egyébként, hogy onnantól kezdve, amikor a kölyökkutyának elmúlik a „babaillata” (az az imádnivaló aludtejes pofiszag), a felnőtt kutyák türelme fokozatosan alábbhagy, és bizony már nem lesznek olyan elnézőek a kicsivel. Itt az idő megtanulni a kutyaviselkedés szabályait, felismerni más kutyák határait (és a sajátjait).

Itt már hallhatunk olyat, hogy a nagyobb kutya helyreteszi a kölyköt egy morranással vagy vakkantással, amire válaszul a kölykök visítani szoktak, de aztán megértik, mi az, ami a másiknak nem tetszett a viselkedésükben, és ennek megfelelően módosítják azt. Ez a kutyakommunikáció normális folyamata. Az viszont már nem elfogadható, ha a felnőtt kutya csúnyán odakap, beleharap a kölyökbe, és sérülést okoz neki.

A mi felelősségünk, hogy a család minden tagja jól érezze magát – és ebbe beletartoznak a kutyák is, legyenek bár kölykök, fiatalok vagy felnőttek, idősek.