Vigyünk haza társat meglévő kutyánknak?

A kutya falkában érzi jól magát

Ez szinte minden esetben így van. Van olyan kutya, nálam is jelenleg, aki vígan elvan ideje nagy részében egyedül, de általánosságban valóban igaz, hogy a kutyák a kutyák társaságában érzik jól magukat.

Nagyon aranyosak, ahogy kis falkaként közlekednek a kertben, együtt figyelik az utcát, ha az egyik ugat, rögtön mennek a többiek is. Lehet együtt huncutkodni és rosszalkodni, és kiidegelni a gazdit.:)

Van olyan kutya a családban, aki egyedül nem szívesen sétál, csak kedvetlenül lépeget, de amint van társa, már lelkesen baktat és izgatottan szemléli a környezetét.

Amikor a kutya nem örül az új társnak

Szerencsére ebből tapasztaltam keveset, pontosabban mondva az összes új kutya érkezése közül egyetlen egyszer tapasztaltam.

Történetesen egy addig egyedül élő csivavához vittünk haza egy kölyök vizslát. A csivava addig sem volt olyan, aki kifejezetten kereste volna más kutya társaságát, így annyira nem lepődtünk meg, hogy nem fogadta kitörő lelkesedéssel. Ám, ami meglepő volt, és gazdi szemszögéből nehéz elfogadni, hogy idővel sem kedvelte meg. 

Miben nyilvánul ez meg?

Kifejezetten rosszban nincsenek, a vizsla végtelenül jóindulatú, sosem akart túlzottan barátkozni a csivivel, tehát nem volt sok, viszont a csivava teljesen érdektelen maradt irányába. Elvannak egymás mellett, mindenki a maga dolgával foglalkozik.

Amikor a kutya örül az új társnak

Szerencsére ezt megélhettem többször is.

Volt, hogy felnőtt kutya érkezett a családba. A már meglévő felnőtt kutyák két szuka és egy kan volt, a jövevény kan. A méretében leginkább hozzáillő szukával alakította ki a legjobb kapcsolatot, igazán egymásra találtak. Hasonló temperamentummal rendelkeztek, és hasonló korban is voltak.

Többször kölyök-verziót is megtapasztaltam, azaz az új kutya egy kölyök volt a családban.

Az egyik esetben a meglévő kutyák egy felnőtt szuka és két kan voltak, az érkező kicsi pedig szuka. Az új kutya a méretében leginkább hozzáillő kannal találta meg legjobban az összhangot, pedig a kan nem az a típus, aki barátságos lenne idegen kutyákkal, mégis nagyon megszerették egymást.

Másik eset a korábban írt felnőtt csivava és kölyök vizsla volt. Biztosan nagyban hozzájárult a nem túl jó kapcsolathoz a csivava alapszemélyisége, viszont abban is biztos vagyok, hogy a jelentős méretbeli különbség és eltérő temperamentum sem segítette elő a barátkozást.

A legutóbbi kutyaösszeszoktatásnál a még mindig kölyök vizslához (akkor volt 9 hónapos) és a csivavához (7 éves) hoztunk haza egy kölyök csivavát. Nagyon jól alakult!

Számunkra is hihetetlen módon az “eredeti” csivavánk is odavan a kölyökért, gyakran játszik vele, aminek örülünk, mert az érkezése előtt a sétákon kívül nagyon kevés aktivitást mutatott. Együtt is alszik vele, tényleg nagy az összhang.

Ebben a konkrét esetben semmiféle negatívuma nincs a méretbeli különbségnek, a vizsla és a kölyök csivava remekül eljátszanak, tényleg mint a gyerekek egymással. A vizsla elképesztően óvatosan bánik a csivavával, nagyon finoman játszik vele. A kis csivava pedig imádja nyúzni.

Fontos az összeszoktatás

Nagyon-nagyon fontos része a jövevény beszoktatásához a gazdi hozzáállása! Sose érezze a már meglévő kutyánk, hogy háttérbe szorul, és van oka féltékenykedni!

Összefoglalva

Saját tapasztalataimból kiindulva döntő többségben pozitív hatása volt egy új kutyatársnak.

Nagyobb az esélye egy jó barátságnak, ha felnőttet méretben hozzáillő kutyával szoktatunk össze.

Egy kölyökkutyának kevésbé számít, hogy milyen a felnőtt társa, ő valószínűleg kedvesen fog állni hozzá, bármilyen is.

Kölyökkutya és kölyökkutya között barátság alakul ki, mérettől függetlenül.

Mindegyik esetben fontos, hogy a “régi” kutyának ne legyen oka féltékenynek lennie, segítsünk neki megőrizni nyugalmát, és személyes terét, ha kell!