A kutyanevelés kulisszái mögött I. - Ésszel, erővel, vagy mindkettővel - de hogyan?

Aktivitás a gazdival, nevelés, szeretet – ezek biztosítják kutyája jólétét.

Panyi Zita diplomás kutyatréner segít a kutya-gazdi kapcsolat harmonizálásában.

panyizita.hu

Az egyik legfontosabb pillér számomra ma az, hogy kerülendő a „rutinból” történő kutyázás. Érdemes szem előtt tartani, hogy egy-egy viselkedési elem megjelenésének legalább öt-hat különféle kiváltója lehet. Ha ehhez hozzátesszük, hogy minden kutya története más, ráadásul egyéniséggel, ízléssel, sajátos temperamentummal és fajtajellemzőkkel rendelkeznek, egyenesen adja magát: lehetetlen éveken, évtizedeken át ugyanazzal a „néhány fogással operálni” a kutyák tanítása, nevelése és viselkedéskorrekciója kapcsán.

Ezért szomorít el, amikor olyat hallok a gazdiktól, hogy egy kutyaiskolában „leírják őt”, mert történetesen bull-típusú kutyát hozott ki a menhelyről és nem „ledominálással”, nyakörv-rángatással kívánja abszolválni a hierarchikus viszonyuk rendezését. Vagy amikor a jutalomfalat alkalmazását, mint egy pozitív megerősítésen alapuló tanítási-nevelési technika eszközének hatékonyságát vonják kétségbe évtizedek óta kutyázó szakemberek. Ők biztosan nem gondolják végig, hogy nem a kutya degeszre etetése a cél. Hanem elsősorban az orra, mint a legfőbb érzékszerv bekapcsolása a gazdival való együttműködés rendszerébe. Minél többet használja az orrát egy kutya, annál nyugodtabb, fókuszáltabb. Plusz a kutyus motivációjának fenntartásakor is jól jön pár falat. Mi emberek sem dolgoznánk szívesen jutalom, azaz pénz, elismerés, siker és a munkánkhoz köthető kellemes élmények nélkül. Miért is kellene ezt elvárni kutyánktól? Kinek a falat, kinek a játék, kinek a simogatás, a gazdi szeretete adja a legfőbb motivációt.

„Felesleges még egyszer házhoz mennem, te nem bullos gazdi vagy.” „A kutyád akkor változik, ha elmész egy önbizalom-növelő tréningre. Találsz ilyet a neten.” Ezeket történetesen gazdik kapták az arcukba. Ha én segítségért folyamodom, biztosan nem növeli sem az önbizalmam, sem a lelkesedésem, de még a munka során a komfort-érzetem se, ha a szakember engem minősít háttér-információk nélkül ennyire negatívan. „A sor végére hagytak, mindegyik kiképző mást mondott, látszott rajtuk a tehetetlenség.” „Nem akarták meghallani, hogy önmagában a ridegtartás nem oldott meg semmit, csak a meglévő eleve csekély kapcsolatot rombolta a kutyámmal.” „Végzetesnek éltem meg, amikor hibáztam. Mintha engem tartottak volna a kiképzők ridegtartásban.” Ezeket pedig számtalanszor hallom a hozzám forduló gazdiktól.

Gondoljuk végig, mit jelent, ha például egy filigrán, törékeny nőnek javasolják, lépjen fel „keményen” bull-típusú kutyájával szemben, folyamodjon fizikai fölénye (?!) használatához. Először is, ugyanahhoz a célhoz többféle úton is el lehet jutni. Egy kutya első körben akkor fog minket figyelemre méltatni, ha autentikusak vagyunk előtte. Vajon mennyire hiteles az a személy, aki tíz kilóval nehezebb kutyájánál és a hozzá egyáltalán nem illő hangoskodással, nem létező erejének fitogtatásával próbál rá hatni? Itt bicsaklik meg az egész történet. Egy ragadozó állat pontosan felméri, tudja az erőviszonyokat. A kutyák előtt nem lehet színészkedni. Vajon milyen reakciót vált ki belőle mindez, ha egy általa eleve nem tisztelt embertől kapja? A bizalmát fogja erősíteni irányába? A tiszteletét kivívni?

Egyáltalán nem.

Mennyivel ésszerűbb lenne azt javasolni, hogy:

A., otthon a kutya ne kapjon figyelmet (a babusgatás, a simi, a beszélgetés vele, a szemébe nézve történő rámosolygás nem alanyi jogon jár, azt bizony ki kell érdemelnie a kutyusnak), kizárólag akkor, ha feladatot kérnek tőle, s ha azokat engedelmesen végrehajtja. (Értelemszerűen naponta kismilliószor legyen feladat kérve.)

B., Ne tálból egyen a kutya, hanem napi élelem-adagját az ember kezéből kapja a teljesítésért cserébe. Bent és kint egyaránt. A nyakörvvel való kontakt-adással sincs semmi baj, feltéve, ha nem annak folyamatos rángatásával telik a séta. Azzal csak „gázt adunk” a kutyának. Mennyivel hamarabb figyelni fog ránk az erőből történő húzás, a más kutyák kipécézése helyett, ha

C., bekapcsoljuk orrát és falattal megvezetve tanítjuk őt a láb mellett követésre. Vagy egy játékot, botot, esetleg az őt érdeklő falevelet mozgatva sarkalljuk cselekvésre, ami után megkaphatja a játékot egy kis huzakodásra, a botot egy kis rágcsálásra és levadászhatja a levelet. Megejtően könnyű a kutyákat boldoggá tenni. Egy gondos gazdi mindig megfigyeli, mi szerez örömet kutyatársának és azzal igyekszik őt motiválni. Így sikerélményhez jut a kutyus. Egyértelművé válik számára, mit akar tőle gazdája.

D., Netán falatért cserébe megtanítjuk őt megérinteni az orrával a feltartott tenyerünk. Ez mókázásnak is jó két „komoly” feladat között. Lehet kicsit viháncolni, ugrálni. Ugyanezt a célt szolgálja

E., a környezeti elemek (padkák, padok, stb.) bevonása egy kis játékba. Alakítsunk ki segítségükkel játékot: ugorjon rájuk fel, aztán le. Kerülje meg őket. Üljön le mellettük, majd pár lépésnyire eltávolodva szaladjon oda hozzánk. Halkan megjegyezve, ez már a behívás gyakorlásának egy játékos formája. Egy kutya akkor érzi jól magát képzése során, ha váltakoznak a statikus, helyben végzett és a mozgásos feladatok, elemek. Meg lehet ugyan tanítani egy kutyát láb mellett követni fojtással is, amit egy órán át végzünk. De hogy jókedve nem lesz tőle és a belénk vetett bizalmát sem hozzuk meg vele, az teljesen biztos.

Hiba azt gondolni, minden kutyára ugyanazzal lehet hatni. Ugyanígy hiba azt feltételezni: minden gazdihoz ugyanaz a technika illik és ettől ők majd azok kivitelezése során hitelesek is lesznek kutyáik szemében. Egy biztos: ha megtanítjuk a gazdit arra, mikor, milyen típusú kutya esetén és miért szabad, sőt, érdemes hátat fordítani kutyájának, mikor és miért szabad vele szemben előre lépni, fölé hajolni szótlanul vagy épp megállni vele szemben egyhelyben, közelebb juttatjuk őt a biztonságos kommunikációhoz. Kutyás szakemberként arra is gondolni kell, mi történik, ha mi elhagyjuk a helyszínt és a gazdi magára marad a sokszor 50 kg-os kedvencével. Tilos olyan technikákra biztatni valakit, amikről tudjuk vagy feltételezzük, hogy nem illenek hozzá és nem lesz autentikus azok kivitelezése során, mert ezzel veszélynek tesszük ki őt! Ilyenkor jön a „kutya egyszer csak eldurvult játék közben”, „még soha nem csinált ilyet, de fegyelmezésre visszafordult” a „megállt előttem és olyan furcsán, ijesztően nézett” című fejezet…

De akkor mit lehet tenni? Nézzünk konkrét példákat: ha első látogatáskor felmérem, hogy a kutya nem félti se velem, sem a gazdival szemben a játékát, nem harapdálja azt közel az emberi kézhez annak tartása, kvázi a közös birtoklása során, netán ereszti is kérésre, simán megtehetem, hogy magammal viszek a sétára egy játékot, amit harapótárgyként fogok alkalmazni. Azaz ha kutyám hajlamos más kutya láttán sivalkodásba fogni, kitörni, tehetek egy próbát, vajon terelhető-e figyelme a játékkal? Vajon le lehet-e azon vezetni a rá való haraptatással, annak menet közbeni cibálásával némi energiát ahelyett, hogy azt a másik kutya fixálására, becserkészésére fordítaná? Természetesen ez mellett még érvényes, hogy kifordíthatom őt, tilthatom őt hanggal, hangdobozzal, érintéssel egy nem kívánatos helyzet kapcsán. Pont ez a kutyanevelés egyik szépsége, hogy a különböző technikák alkalmazása nagyon is lehetséges egy értelmes ötvözet keretein belül. És nem kell nyilvánvalóan életem végéig játékokat cipelnem magammal, de egyébként miért is ne tenném meg kutyám nyugalma, kontrollálhatósága érdekében, ha ez vezet eredményre? Első lépésnek bőven elég, ha így vagy úgy, de irányítani tudom figyelmét, akár másodpercekre. Ha sikerül elérnem, hogy megtegye, amit szeretnék és ezáltal még dicsérethez is tudom őt juttatni. Másik példa: meg kell(ene) tanítani a gazdiknak, hogy ha bent a lakásban nem a miénk kutyánk figyelme, kint esélyünk nincsen azt megszerezni. Ha egy kutya toporogva, körözve, felugrálva vagy vakkantgatva indul a sétának, kizúz az ajtón és én lebegek utána, semmi alapom nincsen elvárni tőle, hogy kültérben, inger-gazdag környezetben nyugodtabb legyen viselkedése. Hiszen én magam nem tettem semmit a kutya lenyugtatása érdekében. Ellenben ha – különösen egy erősen tanulékony kutya esetén – feladatozva, szemkontaktot tartva, pozitívan megerősítve a kutya ügyességét és nyugalmát érek el a lépcsőházon át a bejárati kapuig, ugyanígy lépem át annak küszöbét, a kutya fölös energiáiból jó adag eleve le lesz vezetve. Megint csak a józan ész: mennyivel nehezebb egy energiától duzzadó nagytestű kutyát egy órán át fojtogatni a nyakörvvel és izomlázat szerezni a karomba, mint már a lakásban, bent elkezdeni levezetni energiáinak egy részét? Hogyan? Séta előtt kapjon KONG-játékot, amire vadászhat, amit rágcsálhat, hozza vissza párszor az eldobott labdát, játékot, gyakorolja kedvenc plüsse eresztését-fogását, végezzen pár helyben kivitelezhető engedelmes alaki gyakorlatot, mint ülés, helyben maradás, pár lépésről történő behívás. Nem kell sok, elég 60-120 másodpercnyi mikro-feladatozás. Lényeg, hogy kutyám a séta megkezdése előtt kerüljön „bekapcsolt” állapotba. Udvar vagy kert esetén lehet vele vadászbotozni a séta megkezdése előtt 10-12 percet.

A felvételen látottak illusztrálják a cikkben szereplő kérdéskört. A kutyus munkája a legelső találkozás eredménye.

Általános jelenség, hogy a gazdi mozgása, különösen gyors vagy hirtelen mozgása feltüzeli a kutyát. Kibillenhet ilyenkor egy pozíció tartásából, nekilódulhat helyben maradásból vagy láb melletti követésből és mindent, beleértve a kutya figyelmének megragadását is, kezdhetünk elölről. A videóban látható kutyusnál ennek a jelenségnek a megelőzését szolgálja például, hogy a gazdi egy-egy rövid, lassú lépést tesz előre és megvárja, míg a kutyája rá figyel, akkor halad csak tovább. Közben megkéri, hogy álljon be lába mellé. Így lesz az egy-egy lépésből 2,3,5,10,30 lépés és alakul ki végül a stabil láb mellett követés. Egy vehemens kutyánál így lehet elérni például, hogy a lépcsőházi korlátot átugorva ne fogjon a fellelhető állatok üldözésébe még mókából sem, helyette maradjon a gazdi teste mögött. Örök szabály: ha a mi mozgásunk heves, kapkodó, a kutyáé is az lesz. Ha saját magunk is kontrollálva nyugodt, tudatos mozgással kommunikálunk kutyatársunkkal, számíthatunk az ő nyugalmára is. A kevesebb itt is több. Mi a konklúzió? Nincsen általános érvénnyel. Észre kell venni, amiként hangulatunk, összpontosításunk mértéke sem állandó, ugyanígy kutyatársunk terhelhetősége, a velünk való együttműködési mutatója, közérzete sem az. Ennek megfelelően érdemes picit átgondolni a napi séták során kért feladatok fajtáit, a reálisan elvárható célokat és részcélokat megfogalmazni. Töltsön el minket nyugalommal az a tudat, hogy van időnk. Nem sietünk sehová sem. Minden nap és minden séta számtalan lehetőséget kínál, hogy együtt dolgozzunk, fejlődjünk kutyatársunkkal. Rengeteget tanulhatunk magunkról, miközben azon dolgozunk, hogy kedves vezetője legyünk. Engedjük meg magunknak azt a luxusnak koránt sem nevezhető hozzáállást, hogy megkeressük a hozzánk és kutyánkhoz illő kutyanevelési technikákat, tájékozódunk a módszerek, trénerek sokszínű világában és nem erőltetünk magunkra sem, kutyánkra sem semmit, amivel kapcsolatban masszív ellenérzésünk van. A recept az, ami nálunk működik, amitől kutyusunkkal jobban érezzük magunkat, ami közös sikerélményeket ad.